Az eddigi legjobb Bridget Jones-folytatás a Bolondulásig - a kritikusok az egekig magasztalják Renee Zellwegert és Hugh Grantet

Renee Zellweger a filmben visszatér leghíresebb szerepébe, ezúttal az ötvenes éveiben járó Bridgetet alakítja, aki férje, Mark Darcy halála után kétgyermekes egyedülálló anya. A film ismét Helen Fielding könyveiből készült — az első a 2001-ben megjelent Bridget Jones naplója volt. A folytatás Mindjárt megőrülök! címmel 2004-ben jelent meg, majd 2016-ban került a mozikba a Bridget Jones babát vár.

A film a legjobb az eredeti Bridget Jones óta, Renee játéka „magával ragadó”

A Mark tragikus halála utáni években játszódó filmben Bridget szívéért küzd a Leo Woodall által alakított Roxster és a Chiwetel Ejiofor által megformált Mr. Wallaker karaktere. Brian Viner a Daily Mail filmkritikusa szerint a Bolondulásig a legjobb Bridget Jones-film az eredeti óta. Renee színészi játékát pedig „magával ragadónak” nevezte, és dicsérte a korkülönbségen alapuló kapcsolat ábrázolását.

Azt írta: „Visszatért — annak ellenére, hogy néhányan talán azt kívánják, bárcsak ne így lenne... A negyedik Bridget Jones-film a legjobb a 2001-es eredeti óta, és a kvartettből a legfelnőttebb, amely a gyász és a bánat témáját járja körül, de sosem a szellemesség és a báj rovására. Rengeteg más dolgot is megmutat, nem utolsósorban a hatalmas, generációkon átívelő romantikát”.

A The Telegraph öt csillagot adott a filmnek, mondván, hogy ez a „sorozat eddigi legjobb filmje”, és azt is írta, hogy „öröm, hogy Bridget újra a képernyőn van”.

Robbie Collin filmkritikus dicsérte Hugh Grantet, aki Daniel Cleaverként „vicces és csibészes”.

Így nyilatkozott a filmről: „Igen, vannak benne giccses részek, de milyen Bridget Jones-film lenne ez, ha nem lenne? Akárcsak Bridget a saját szerelmi életét, a romantikus vígjátékot is több mint egy évtizedre hibernálták. Micsoda váratlan öröm, hogy mindkettő ilyen stílusban éled újjá”.

Az Independent szerint a film „szenzációs” a film főszereplője „sebezhető, őszinte és nagyon vicces”.  A The Times szintén négy csillagot adott, dicsérve főként a Hugh és Renee közötti kémiát és kapcsolatot, ami szerintük összetartotta a filmet. A fő filmkritikusuk, Kevin Maher így fogalmazott: „24 év alatt láttuk, ahogy nőnek és fejlődnek, mégis ugyanazok maradnak, és mégsem. Az egymás iránti vonzalmuk a film legnagyobb erőssége, mert ez szépen illeszkedik a legmegrendítőbb témába: az idő mindent felemészt. De gegekkel”.

A The Guardian azonban kevésbé volt lenyűgözve, mindössze két csillagot adott a filmnek, és azt írta, hogy a „sorozat kifulladt”, hozzátéve, hogy Renee és egyik főszereplője között sem volt kémia, de Hugh humorát és Emma Thompson jeleneteit dicsérte.

„Zellweger úgy néz ki, mintha valami másra gondolna, Woodall pedig semmit sem mutat abból a bájból és hihető emberségből, amit korábban mutatott nekünk - a Hampstead Heath-en játszódó jelenetek itt a Primrose Hill-i romantikus One Day pillanatainak nyugtalan, véletlenszerű visszhangja. A rajongók talán inkább az előző három filmre emlékeznének vissza” — írta a kritikusuk.