Miért nem emlékszünk a babakori életünkre? Az ok meglepőbb, mint gondolnád

A gyerekkori emlékek, különösen a babakorunkra vonatkozóan, számos kérdést vetnek fel a memória működéséről. Miért felejtjük el olyan gyorsan azokat az időszakokat, amelyek életünk legfontosabb alapjait képezik? A kutatók a válaszokat a memória működésében és fejlődésében keresik, miközben az infantilis amnézia rejtélyét próbálják megfejteni.

A memória rejtélye: miért nem emlékszünk a babakori élményeinkre?

A babakor csodálatos, hiszen etetnek, öltöztetnek, puha hordozókban visznek ide-oda, rajonganak érted. Ha az étel nem érkezik elég gyorsan, lehet érte sikítani, és ha nem ízlik valami, egyszerűen a földre dobható. Kár, hogy pontos emlék nem marad a fejünkben arról, milyen jó dolgunk volt egykor, ezek a kellemes események a felejtés homályába vesznek.

Az infantilis amnézia rejtélye

Körülbelül hétéves korig a gyerekkori emlékek jellemzően hiányosak. 

Több mint egy évszázaddal később a pszichológusokat továbbra is foglalkoztatja a kérdés: miért nem emlékszünk életünk legelső élményeire? Az agy nem úgy tárolja az emlékeket, mint egy számítógép, külön fájlokban, hanem neuronhálózatok formájában az agy különböző részein. Amikor egy emlékre visszaemlékszünk, aktiváljuk ezeket a hálózatokat, és erősítjük a neuronok közötti kapcsolatokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emlékek stabilak. A kutatók úgy tartják, hogy minden egyes alkalommal, amikor visszatérünk egy emlékehez és gondolkodunk rajta, némiképp megváltoztatjuk azt.

Hogyan hatnak ránk az elfelejtett emlékek?

Egészen a közelmultig a kutatók úgy vélték, hogy a fiatal agy még nem elég fejlett ahhoz, hogy tartós emlékeket hozzon létre. Azonban az 1980-as években végzett tanulmányok kimutatták, hogy már a kétéves kisgyerekek is képesek emlékeket kialakítani és részletesen felidézni akár hónapokkal korábbi eseményeket. Az is jól dokumentált, hogy a korai gyerekkori trauma növeli a későbbi szorongás és depresszió kockázatát. A kutatók szerint az infantilis amnézia paradoxona az, hogy hogyan befolyásolhatják ezek az élmények egész életünket, ha egyszer elfelejtjük őket?

Alberini állatkísérletei kimutatták, hogy az infantilis amnézia időszakában kialakult emlékek valójában egészen felnőttkorig tárolódnak az agyban, még ha tudatosan nem is emlékszünk rájuk. A hosszú távú emlékek kialakítása és tárolása egy, a hippocampusnak nevezett agyi terület nélkül nem lehetséges. A kutatások azt is igazolták, hogy ez a régió a korai emlékek szempontjából is kulcsfontosságú, és arra utalnak, hogy az infantilis amnézia azért következik be, mert a hippocampus egy kritikus fejlődési szakaszon megy keresztül az új tapasztalatok hatására. Ha a korai gyerekkorukban nehéz helyzeteket élnek át, lehet, hogy a részletekre nem emlékeznek, de az agyuk ezekhez az élményekhez alkalmazkodva formálódik.

Azok a gyerekek, akik gazdagabb narratív környezetben nőttek fel, később részletesebben és korábbi életkorból tudtak visszaemlékezni első élményeikre. 

Egy 2018-as felmérésben a válaszadók 39%-a számolt be arról, hogy első emlékeik kétéves koruk előtt keletkeztek. Azonban ha a korai mérföldköveink – első születésnap, első tengerparti nyaralás – valahol el vannak tárolva az agyban, miért nem tudunk hozzájuk tudatosan hozzáférni? Bár a pszichológusok szerint a felejtés alkalmazkodó lehet, ez nem magyarázza meg, miért tűnnek el gyorsabban az emlékek hétéves korunk előtt, mint felnőttkorunkban. 

Az emlékek kialakulása és tárolása  tehát egy bonyolult és összetett folyamat, és további kutatások szükségesek ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük ezt a jelenséget.