Madame Pompadour nem volt királyné, hanem annál sokkal több! Jeanne - Antoniette Poisson néven kétes hírű, polgári család gyermekekeként született. Éles eszével, műveltségével és kivételes társasági érzékével meghódított a francia udvart. XV. Lajos francia király hivatalos szeretője lett, de soha nem merült el pusztán ebben a szerepben. Ő volt a király bizalmasa, tanácsadója, és a versailles-i társaság kulcsfigurája.
Ugyan Madame de Pompadour házas volt és férjének köszönhetően előkelő körökben mozgott, ez azonban nem volt elegendő számára: elhatározta, hogy még magasabb célt tűz ki maga elé, és a francia király szeretője lesz. Tervének beteljesítésére nem kellett sokáig várnia: XV. Lajos király fiának esküvője alkalmából 1745 februárjában rendezett álarcosbálról állítólag már együtt távoztak az uralkodóval. A versailles-i kastély összesusmogott a hátuk mögött és pusztán egy futó kalandnak hitték a fiatal nő színre lépését. Az udvar nagy meglepetésére a király márciusban már saját lakosztályt rendezett be új kedvesének, ami a sajátja fölött helyezkedett el.
XV. Lajos gyakran látogatta a palota második emeletét, ahol a szemrevaló ágyas lakott. Ha minisztereivel tárgyalt — rejtett lépcsőn osont fel a királyi ágyas karjaiba. Ilyenkor a miniszterek kénytelenek voltak megvárni őt, hogy fenntartsák a látszatot.
A következő hónapokban az uralkodó elválasztotta férjétől és márkinő rangra emelte. Megkapta a Pompadour kastélyát is. Szeptemberben pedig hivatalosan is bemutatták az udvarnál, mint maitresse déclarée-t — azaz a király szeretőjét.
Madame Pompadour neve máig összeforrt a csillogással, intrikával és a francia udvar legpompásabb éveivel. Sokáig kurtizánként emlegették — de a valóság ennél jóval árnyaltabb és izgalmasabb. Polgári származása ellenére a XV. Lajos hivatalos szeretője lett. Ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy a kor irigyei kurtizánnak bélyegezzék meg, hiszen nemesi cím és rang nélkül került a király közvetlen közelébe.
A szó akkoriban nemcsak egy testi viszonyt jelentett, hanem egy befolyásos női pozíciót az udvarban — amiben Pompadour verhetetlen volt.
A királyi szenvedély idővel barátsággá, majd szellemi szövetséggé alakult. Madame Pompadour maradt a király legfőbb bizalmasa, tanácsadója, és a versailles-i kastély szellemi motorja. Művészeteket támogatott, filozófusokat pártfogolt és olyan kultúrát teremtett maga köré, amit évszázadok óta emlegetünk.
Sokan lenézték, mert nő volt. Még többen, mert kurtizánként emelkedett fel.
De épp ez volt a trükk: mindenki alábecsülte, ő pedig mindeközben befolyást szerzett a legmagasabb körökben.
Nemcsak művészetpártoló volt, hanem aktív résztvevője a politikának, és értett ahhoz hogyan ébresszen lojalitást, hogyan tompítson udvari feszültségeket, és hogyan építsen stratégiát.
A rokokó stílus, porcelán, lakberendezés, frizurák, sőt a színház is mind-mind viselte Madame Pompadour keze nyomát. Ő volt, az első nő, akinek a neve önálló márkává vált. A “pompadour frizura„ vagy a “Pompadour-rózsaszín„ nemcsak divat, hanem egyfajta női erő szimbóluma is lett. A szépség nála eszköz volt, nem cél.
Madame Pompadour egy korszakot formált, miközben sokan csak a címkéit látták. De a valódi hatalom mindig csendes — és ő pontosan tudta, hogyan kell úgy mozogni benne, hogy soha ne legyen leleplezve.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.