Akadálymentes divat: végtaghiánnyal és mozgáskorlátozottsággal élőknek terveztek ruhákat a MOME-n

2018.06.04.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A „Normcore" a kortárs divatelmélet kifejezése, mely a végletesen egyszerű, szélsőségesen „normális" öltözködés eszköztárát írja le. De vajon létezik-e normális test? Mi a normális? Meddig terjed a felelősségünk abban, ahogy ezeket a fogalmakat a társadalom formálja? Annyi bizonyos, hogy a ruhatervezésnek óriási szerepe, kommunikációs feladata és lehetősége van e párbeszéd alakításában.

„NORMCORE – AKADÁLYMENTES DIVAT" címmel nyílik kiállítás június 4-én kedden. A tárlat a végtaghiánnyal és mozgáskorlátozottsággal élők számára készült divatos ruhákat mutat be, melyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kurzusán készültek az érintettek bevonásával. A divattervekből és azok dokumentációiból rendezett kiállítást az egyetem egyik kutatólaborja, a MOME TransferLab jegyzi. A labor a fogyatékossággal élők támogatását, társadalmi láthatóságának erősítését elsődleges céljának tekinti.

Egészséges test

Az úgynevezett „egészséges test" csupán egy mesterséges kép, amely a fogyatékosságot a normálistól eltérőnek jelöli. Miközben a fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, ami azon környezeti és szociális akadályok következménye, melyeket a többségi társadalom állít fel.

A tárlat olyan divatterveket mutat be, melyek az érintettek számára, az ő aktív részvételükkel készültek. A végtaghiányos, kerekesszékes együttműködők személyes igényeire szabott ruhák teljes mértékben funkcionális, viselhető darabok. Létük a fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteinket kérdőjelezik meg. A tárlat az érintett modelleket szerepeltető divatfotókkal szeretné megmutatni, mi történik akkor, ha a ruhatervezés valódi igényeket követ, és jelentésteli gesztusokkal beszél a viselőjéről.

A bemutatott ruhadarabok, és akiknek készültek

Györök Borbála és Nagy Adrienna

A baleset következtében amputáción átesett modell, a Robotlány, Réka számára készített kapszulakollekció darabjai egy világosan körülírt megrendelésre válaszoló, pret-a-porter öltözékek - Györök Borbála és Nagy Adrienna munkái. A ruhák kialakítása egyszerre ad lehetőséget a lábprotézissel élő viselője számára, hogy az általa vállalt és aktívan alakított társadalmi szereppel öltözéke is összhangba kerülhessen, ugyanakkor a kollekció darabjai minden további nélkül alkalmas és divatos viseletek legyenek más személyek számára is.

Pázmány Lili

Ugyanezt a kettős ambíciót hordozza a tervező Pázmány Lili édesanyja, Gabi számára készített öltözéke, amelynek tervezése során egyszerre tartotta szem előtt a kerekesszékkel élő személy önállóságát segítő funkcionális szükségleteket, ugyanakkor a kortárs divat nyelvén megfogalmazott öltözék tökéletesen érvényes választásnak bizonyul egy ép felhasználó számára is. E két projekt kiváló példa arra, hogy az öltözködés révén miként lehetséges a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiákat kritizálni anélkül, hogy eközben az emberi különbözőségeket a szőnyeg alá söpörnénk.

Lévai Zsófia és Zepkó Ferenc

Lévai Zsófia és Zepkó Ferenc munkája a nagyfokú testi eltérés vizuális eszközökkel történő tompítását célozza, hogy ezzel elősegítsék viselőjének társadalmi asszimilációját. A képen szereplő modell, Bori kívánsága egy alkalmi viselet volt, ami teret ad a lábak hajlékonyságának, és kiemeli annak mozgását.

Török Anna és Vass Csenge

Ezzel éppen ellentétes irányt követ Török Anna és Vass Csenge, akik egy végtaghiánnyal élő látványtervező, Luca számára művészeti igényű látványöltözékek kollekcióját tervezték meg, melynek darabjai a normalitás/abnormalitás kérdéseit kutatják az anyaghasználat, a kompozíció, a színek és a szabászat eszközei révén.