"Kedves Marco!
Kezdek kétségbe esni. Valahogy nem találok nekem való férfiakat. Mit férfiakat! Férfit. Egyet sem. Régen is válogattam, de azért mindig jött valaki, aki megdobogtatta a szívemet, lelkemet, agyamat, bugyimat, még ha nem is mindig ilyen sorrendben. 36 éves nő vagyok, mégsem érzek semminemű izgalmat férfiak iránt. Ne gondold, hogy nők iránt igen, én abszolút pasikedvelő vagyok. De valahogy nem találok nekem szimpatikus egyedet. Már nem kéne soknak összejönnie, elég lenne, ha csak félig tetszene, de valahogy nem jön a vágy.
Pedig egy éve még simán elég volt egy napbarnított férfikéz előttem a buszon ahhoz, hogy felizguljak. Vagy csak egy illat. Nem mondanám, hogy igényesebb lettem, csak valahogy a férfiak nem arra járnak, amerre én? Emberek között dolgozom, napi szinten találkozok új arcokkal, és mégsem mondhatnám, hogy hű, de! Tudom, hogy hol foglalom el a helyem a táplálékláncban, nem akarok én kasztot ugrani, de valakire már igazán vágyom vágyni. Nincsenek extra igényeim, csak hogy emberből legyen az illető. Lehetetlen?
Mia"
Szia Mia!
Mese jön. Hófehérke egy nap arra ébredt, hogy kurvára nem jön a jóképű herceg. Mindent megtett, de nem. Hagyta magát szívatni gonosz mostohától - fűzővel, fésűvel -, mégsem zúzott felé a királyi fiú szélvész paripáján. Evett mérgezett almát is, ahogy kell, de csak Kuka köhögtette fulladozása miatt. Az meg kit érdekel. Érthető hát, hogy az időközben asszonnyá érett Hófehér eléggé megunta a törpe vircsaftot. Húsz éve élt a hét legénnyel, főzött, mosott rájuk, takarította az apró kérót, sőt lement a bányába is, ha úgy alakult, de közben azért egyfolytában a hercegi csávóért epekedett. Pedig a kicsi srácok beleadtak apait, anyait, hogy jó legyen neki. Kényeztették, eltartották, kapott néha új ruhát is, legutóbb meg egy mikrót, hogy könnyebb legyen a konyhai meló. Szart se ért. Hófehér többet akart. Öregedett a lelkem, 36 lett az idén, kellett neki a poszttraumás izgalom, a kielégülés, meg az a délceg férfi lovon. Nem holmi alacsony rajongósereg. Nem csoda, hogy egy nap úgy döntött, lelép. Elindult a sűrű, sötét erdőben Fehérke, hogy megtalálja élete párját, aki felizgatja kissé. Vagy legalább megdobogtatja nedvedző bugyiját mutatóujjal. Ment, mendegélt, de nem találta sehol férfiját. Buszra szállt, hogy hátha. Kereste barna kezét az utasok között, a hűde férfias illatát, mindhiába.
Kezdett teljesen kilenni Hófehér, s el is elfáradt a napokig tartó kutatásban, sírt egy kicsit ezért. Később meg lehajtott fejjel sétált Zuglóban, amikor bénán nekiütközött a férfinak. Egymásba kapaszkodtak legott, hogy elkerüljék a hasraesést. Aztán úgy maradtak. Örökre. Pedig nem volt annak a férfinak se lova, se kardja, se koronája, csak egy régi Simson robogója, lakása hitelre, meg tanári állása a helyi általánosban. Mégis lüktetett a gerjedelem köztük. Senki nem értette, miért, de lüktetett, az biztos. Megértette akkor Hófehérke, hogy nem kell törpeszállásokon, sűrű, sötét erdőkben, vagy a hetes buszon keresni a fehér lovas herceget. Elég csak bénán lehajtott fejjel csoszogni Zuglóban, és ha mázlid van, fejbe vág a szerelem. Értitek, gyerekek? A fej számít, nem a láb. Ennyi.
Jó éjt mára.
Üdv.
Marco
Ha egy témában már hosszú ideje tanácstalan vagy, illetve több extra információt szeretnél kapni Marcótól, akkor iratkozz fel a Hírlevelére, ahol személyesen is kérdezhetsz tőle. Marco a beérkező levelekre itt a Life.hu oldalán válaszol! Barátkozz Marcóval a Facebookon és az Iwiwen is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.