Steiner Kristóf: Shoppingolni menő, imádkozni gáz?

És beismerem: amikor az ember hetvenketted magával meditál, és elképzeli, ahogy egy arámi betű fénye belép a testébe a feje búbján át, óhatatlanul fel-felmerül vizualizálás közben: "Most valószínűleg meglehetősen bizarr képet festek egy kívülálló számára." "Egy lélek Ravval és Karennel." Így kezdünk minden meditációt, mi a "vörösfonalasok". Ilyenkor az "újak" közül néhányan kikerekedett szemmel néznek egymásra - vagy jobb esetben rám, és megkérdezik: "Mi ez a bálványozás?" Ilyenkor elmondom: azzal a házaspárral, akik a több ezer éves, végletekig komplikált és mégis oly egyszerű bölcsességet közérthetővé és elérhetővé tették nők, fiatalok, melegek és nem zsidó származásúak számára egyaránt, bármikor szívesen azonosulok lélekszinten. Ettől pedig megnyugodnak. Mert így már értelmet nyer a "dogma".

A spiritualitás világában szeretünk ítélkező szavakkal dobálózni. Az ima manapság nem dívik, templomba, gyülekezetbe járni már-már kínos, ha pedig még az ételt is megáldja az ember vacsora előtt, egészen bizonyosan "bekebelezte őt a szekta". Ám ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, ha valaki képes öt órát shoppingolással tölteni, és fél órát beszélni egyhuzamban egy új parfüm illatáról, egy celebritás válásáról vagy a cellulitmasszázsról, az bizony kőkemény szektatag. Bár nem vívódik olyan "gáz" dolgokkal, mint a hit - hiszen nem hülye ő -, a reklámkultusz és konzumkultúra láncravert rabszolgája ő. Egyikünk temploma a pláza, másikunké a falu főterének sarkában álló kis kápolna, megint másé pedig a Kabbala Központ. Van, aki fejből vágja az összes dizájnerdrog betűjelét, mások kenik-vágják, kik szerepeltek az emúlt tíz évben a Playboy címlapján, míg megint mások pedig az Ana Be'Koach meditációt fújják kívülről. Furcsa módon az utóbbi az igazi különc. Különc az ortodoxoknak, a partiarcoknak, a munkaalkoholistáknak, sőt, néha a legjobb barátoknak is.

Szerencsére egész életemben hidegen hagyott, mit pletykálnak rólam mások. Még akkor is, amikor nem is igyekeztem példás életet élni. Amikor pedig tudom, hogy tiszta, önzetlen a motivációm, valóban nem derogál nekem semmi. Nem érzem kínosnak, ha meghívok valakit egy kabbalaelőadásra, akivel néhány éve még koktélokat osztottunk meg bölcsességek helyett. Azt sem élem meg rosszul, ha valaki a szemembe sziszegi, hogy egy elkorcsosult agymosoda kriptaszökevénye vagyok. Mert számomra éppen ezek a helyzetek üzenik meg, hogy a világ igenis változik: mi, akik a megbocsátásban, elfogadásban, feltétel nélküli szeretetben és fáradhatatlan lelki munkában hiszünk, hatásokat érünk el, hullámokat generálunk. Nevezzen bolondnak, aki akar, de hiszem: ha természetes dolog, hogy valaki megőrülhet egy új táskáért, belebolondulhat a szerelembe, megbomolhat az agya az idegességtől, vagy belegajdulhat a munkába, nem olyan tragikus, ha élvezve és használva a materiális világunk minden csodáját én majd' megveszek a megvilágosodás eszméjéért. Barátaim. Egyikünknek sem kell bocsánatot kérnünk érte, hogy hiszünk benne, mi több, bizonyosak vagyunk benne: az anyagi lét csupán egy kockacukor, amely végül felolvad a teljességben, a végtelen boldogságban és tökéletes megelégedettségben.

A vallomásomat a legjobb barátom egyik történetével zárom, aki kicsi kora óta éjjelente felül az ágyban, és előre-hátra dülöngélve teremt kapcsolatot a legbensőbb önmagával. Amikor pedig már felnőttként ellátogatott a jeruzsálemi siratófalhoz, és látta, hogy emberek százai épp így imádkoznak, és ringatják magukat egy másik valóságba, elsírta magát, mondván: csodálatos volt látni, hogy mások számára természetes az, amit ő gyerekkora óta egy gáz, rejtegetnivaló szokásnak gondolt. Legyél bár keresztény, zsidó, muzulmán, buddhista, vagy a magad útját járva keresd a Fényt, soha ne felejtsd el: a bizonyosság és a szűklátókörűség bár rokonok, az egyikük repülni tanít, a másik pedig eltemet. Míg az utóbbi csak elvesz tőled, a valódi bizonyosság nagyobb érték, mint a pénz vagy a pillanatnyi öröm. Hiszen sem az infláció, sem a görögök, sem a politikusok, sem a kedvenc valóságshow-hősöd kiszavazása, de még egy rettenetes válás, zokogós szakítás, sőt a legbecsesebb szeretteid elveszítése sem változtathat rajta. A hit még a 21. században sem ciki.