"Fulladozott a zavaros magzatvíztől" - Így szültem én

Anikó 23 évesen, 2010 márciusában hozta világra kislányát, Fruzsinát. A szülés, annak ellenére, hogy kislánya egészségesen jött a világra, kifejezetten rossz élményként maradt meg benne. Most nyolchónapos terhes, és egy sokkal jobb szülésre készül.

A baba nem érezte jól magát

"Számomra elég rossz élmény volt a szülés, ahhoz képest, hogy a debreceni klinikán történt, ahol elvileg nagyszerű orvosok vannak, és odafigyelnek a kismamákra. Persze ott is előnyt élveznek azok, akiknek van fogadott orvosa és szülésze - ez nekem anyagi problémák miatt nem adatott meg. Így maradt a SZTK-rendelés, ahol futószalagon látják el a kismamákat.

Életem első terhessége volt, és végig rendben zajlott, a rémálom a 35. héten kezdődött az NST-vizsgálatokkal. Minden egyes alkalommal rossz volt a kislányom szívhangja, aludt a vizsgálatok alatt, de a rossz értékek ellenére senki sem csinált semmit. Ez így ment a 40. hétig: március 6-án, a kiírt napon a méhszájam teljesen zárva volt, így ismét csak NST-vizsgálatokat végeztek még két napon keresztül. Március 8-án az orvos azt mondta, a baba nem érzi már jól bent magát, rég meg kellett volna szülnöm."

Tehetetlenség

A rossz értékek ellenére Anikót több napig bizonytalanságban tartották, a szülést egy orvos sem indította meg, csak baljóslatú kijelentéseket tettek. Egyik reggel azonban Fruzsi elindult kifelé.

"Az orvos azonnal felküldött a szülőszobára, hogy méhszájtágítást végezzen. Oxitocinos infúziót kaptam, amitől pár óra múlva ki is nyíltam egy centire, így egy rettenetesen fájdalmas, amnioszkópiás vizsgálattal megnézték az akkor még tiszta magzatvizet. További vizsgálatokat nem végeztek, a másnapi NST volt a következő. A baba szívhangja ezúttal sem volt jó, s bár folyamatosan azt mondták bent, hogy a kicsi nincs már jól az anyaméhben, hazaküldtek - én pedig állandóan sírtam, hogy valami baj lesz. Tehetetlen voltam. Március 10-én is bementem NST-re, majd másnapra terveztek egy újabb amnioszkópiát. Aznap hajnalban viszont távozott a nyákdugó, és beindultak a rendszeres fájások, 5 percenként jelentkezett egy. Nem tudom, mitől indult be végül a szülés: spontán eljött az idő, vagy a tágítástól, de elindultunk a klinikára."

"A babám épp fulladozott"

Komplikációk a szülés közben is jelentkeztek, a kisbaba egészsége is veszélybe került. Végül természetes úton megszületett Fruzsi, de azonnali életmentő ellátásra szorult.

"A szülőszobán következett a rémálom: fájdalomcsillapító nélkül végül öt óra alatt világra jött a baba, de csak a gyors közbeavatkozásnak köszönhetően. Szülés közben ugyanis ismét leromlott a szívműködése, és bár a végén még a császármetszés is szóba került, hirtelen már semmire nem volt idő: gyorsan burkot repesztettek, adtak oxitocint a fájások erősítésére - így az utolsó pár óra maga volt a pokol -, a baba rettenetesen legyengült, és belekakilt a magzatvízbe. Sajnos ezt a fertőzött vizet le is nyelte, illetve a tüdejébe is jutott, így szó szerint épp fulladozott.

Kitolásnál én már szinte meghaltam, annyira rosszul voltam. Amikor nyomnom kellett, azt hittem, agyvérzést kapok, végül annyira rossz állapotban voltunk a babával együtt, hogy vákuumal húzták ki őt. A legrosszabb az volt az egészben, hogy nem sírt fel: a fertőzött, kakis vízzel volt tele a szája, nem tudott lélegezni, így inkubátorba került és lélegeztetésre szorult."

"Többé nem leszek alárendelt kislány"

Szülés után a baba állapotán a gyógyszerek és az inkubátor sokat javított, de a vákuumos beavatkozás miatt is akadtak kellemetlenségek. Aztán Fruzsi szépen fejlődött, most pedig már a kistestvérét várja izgatottan.

"Szülés után nagyon gyenge voltam, nehezen álltam talpra, és nagyon rossz érzés volt látni a kislányomat az inkubátorban fekve. Antibiotikumokat kapott, és szerencsére viszonylag hamar jobban lett, így másnap már le is hozták hozzám, együtt tölthettük a hátralévő napokat. Szopni viszont egyáltalán nem tudott, nem tudni, miért, lehet, hogy a vákuumtól fájt a kis feje, vagy nem alakult ki a szopóreflex. Négyhónapos koráig viszont fejtem neki az anyatejemet, és cumisüvegből elfogadta, de aztán elapadt, így elkezdtük a hozzátáplálást és 1 éves koráig tápszert kapott pótlásként. Mára pedig egészséges, kétéves kislány lett belőle.

Boldog vagyok, hogy egészséges a kislányom, de közben azt gondolom, hogy ez a tortúra, ez a rémálom elkerülhető lett volna, ha az NST-vizsgálaton rendesen odafigyelnek rám, és nem várnak heteket arra, hogy javuljon a baba szívműködése. Nagyon rossz élményként maradt meg bennem Fruzsi születése, most a kisfiaméval kapcsolatban is vannak félelmeim, de azért bizakodom. Az biztos, hogy már nem leszek az a buta, alárendelt, tapasztalatlan 'kislány', aki voltam. Most, már ha arra kerül a sor, ki fogok állni magamért, hiszen a baba és a mama érdekei a legfontosabbak! Szülés után pedig mindent meg fogok tenni, hogy anyatejjel tudjam táplálni a kisfiamat, hiszen az a legegészségesebb számára, úgyhogy a kórházban erre fogok leginkább odafigyelni.

Addig is kérlelem a fiamat, hogy forduljon meg időben, ugyanis a legutóbbi ultrahang alkalmával éppen faros volt. Remélhetőleg, mire eljön az idő, megfordul, és meg tudom szülni természetes úton. Császármetszést nagyon nem szeretnék, pláne attól félnék, hogy órákig hagynak majd szenvedni, mire végül a műtőbe tolnak. Most sincs fogadott orvosom, de remélem a legjobbakat, a lényeg, hogy a kisfiunk egészségesen jöjjön a világra, és tudjam őt szoptatni."