Húsvéti kötözött (C)sonka

Mekkora bunkó vagyok! A múlt héten elfelejtettem nektek jókívánságaimat idefirkálni húsvét alkalmából! Mea culpa!!! Mindent jóváteszek. Engedjétek meg, hogy így utólag kívánjak minden szépet és jót egy igazi húsvéti kötözött (C)sonka képével! :-)

Na, kinek mit tojt a nyuszi? Vagy még mindig nehezen tértek magatokhoz a nagy trakta után? Minden böffenésetekben ott kavarog a füstölt sonka íze talán? Úgy tűnik, ünnepeink lassan már csak apropók a féktelen zabáláshoz, tisztelet a kivételnek. Én viszont idén kimaradtam az igazi nagyszombati sonkázásból, mivel nővéremék a sokéves hagyománytól eltérően otthon maradtak Szegeden, így ott volt a családi nyuszibázis. Szombaton. Vasárnap előadásom volt, így maradt az aranyos húsvét hétfőcske a csúcstalálkozóra, amikor megvalósul a London-Budapest-Szeged tengely. A két unokaöcsém ugyanis Londonban dolgozik, a nővéremék Szeged élnek, én pedig Budapesten pörgetem a mindennapokat. Karácsony, húsvét és a nyári vakáció egy-két hete jut így nekünk együtt. Közös megállapodásunk húsvét alkalmából, hogy nem veszünk egymásnak semmit, a lényeg az együttlét.

Na jó, de idén ez már így nem igaz, mivel az egyik unokaöcsém családgyarapításba fogott, és a kis Liam már másfél éves, őt pedig a világért sem fosztanánk meg szellemes, nyuszi által tojt meglepetéseinktől. Apropó, végül is ez a kissrác nekem kicsodám is pontosan? Ha az unokaöcsém gyereke, az nekem ugyanúgy unokaöcsém? Vagy unoka-unokaöcsém? :-) Ezen filóztunk, a hülyék pedig kitalálták, hogy a gyereket arra tanítják, hogy engem dédinek hívjon! Szerencsére a kissrác mág nem tud beszélni... :-)

Na, engem sem kell félteni, megtaláltam azt az ajándékot, ami a gyereknek eufória, a szülőknek fejgörcs. Az volt a kívánalom, hogy olyan kocsit vegyek a kissrácnak, aminek ki lehet nyitni az ajtaját. Találtam. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen kívül dudál, berreg, fékcsikorgást sikít és egyéb jópofa hanghatásokat produkál, természetesen magától és leállíthatatlanul. A Klauzál téri cukrászda teraszán már megtapasztalhatta mindenki, milyen remek ötlet is volt ez tőlem. Úgyhogy inkább elvittem Liamot a közeli szobor talapzatához, ott legalább nem zavartunk senkit, csak a galambokat.

Azóta a kis kocsi már Londonban fejti ki áldásos tevékenységét, az ünnepeknek is vége, én is újra visszaszálltam a mókuskerékbe. Ez persze örömteli utazás, leszámítva a tengernyi stresszt. A színházi előadások között pedig néha megálllunk, mert bizony van ünnepelnivalónk. Mint nemrég az Operett Színházban, ahol az Abigél című musical 200. előadását tartottuk. Már Szabó Magda regénye is egy csoda, nem beszélve a Zsurzs Éva által rendezett, minden idők talán legnépszerűbb tévésorozatáról. Somogyi Szilárd készítette a színpadi szövegkönyvet, és két igazi zseni, Kocsák Tibor zeneszerző és Miklós Tibor szövegíró varázsolt az egészből musicalt. Kőnig tanár úr bőrébe bújnom különleges öröm minden alkalommal. Imádom a karaktert, a helyzeteit, azt, hogy teljesen el tudom magam maszkírozni. Azt persze kevésbé, amikor májusban szvetterben, gyapjúzakóban, téli kabátban és hosszú sállal állok a színpadon, de persze ez csak vicc, minden pillanat élvezetes így is. Ezen az estén mindenki ott volt a végén a színpadon, aki az elmúlt években szerepelt az előadásban. Felemelő élmény volt.

Ha már ünneplés, a hétre jutott még egy. Igaz, nem kerek szám, de az nem is lényeges. Falusi Mariann töltötte be az 55. életévét. Jó, most illene titokban tartonom az évszámot, tudom, de egyrészt Mari nem csinál ebből ügyet, másrészt mindenki kapott egyenpólót, rajta egy nagy M betű az elején, és egy 55-ös szám a hátán. Szóval annyira azért nem diszkrét az infó. Ez alkalomból a barátai isteni meglepetéspartit varázsoltak neki, flashmobbal, tánccal, kajákkal, tortákkal. Én meg jól kimaradtam a lényeges történésekből, mert épp játszottam azon az estén, és előadás után rohantam a helyszínre, így már csak ezt a kis mackótortás képet sikerült elkattintanom :-)

És ünnepek után következzenek újra a bizonyos, szürkének nevezett hétköznapok... de jöjjön már a napsütés, elegem van a szürkeségből, napelemmel működöm, fel kell töltődnöm! Jövő hétfőn várok mindenkit ugyanitt! Addig is a hivatalos oldalamon úgyszintén!