Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Kéne egy sláger!

Szia Anyu! Hogy múlik a rohadt idő! Már a két kezem sem elég, hogy megszámoljam, hány év telt el az utolsó lemezem megjelenése óta. 12! Mi a fenét csináltam ennyi ideig? Átaludtam az egészet? Vagyis mire vártam? Na jó, mondjuk azt ne gondold, hogy izgatott tüntetők rohangásznak az utcákon végső kétségbeesésükben, amiért ezt a zenei csemegét megvonom tőlük! Tudom, ez egy kirándulás volt a részemről, ami azért így is hosszúra nyúlt, de talán kár, hogy ilyen régen nem jelentkeztem valami újjal. Talán épp ez volt a gond, hogy nem mertem új dalokat íratni, nem is tudtam kivel, miért, hogyan, miről? Az én zászlómon a feldolgozások sorakoztak, a legjobb dalokból, a legjobb mai szerzők átiratában. Ezekért vállaltam a felelősséget bátran.

Emlékszem az első lemez szerkesztésénél milyen sokat segített Toldy Mária, akinek a fia ifj. Malek Miklós felelt a teljes album hangszereléséért, zenei vezetéséért. Máriának köszönhetem azt az ötletet, ami meghatározta az elmúlt 18 évemet a popzenei palettán. Ő találta ki, hogy csináljuk meg újra a legendás Ihász-Heilig slágert az Állj meg kislányt! Mondjuk, ez egy külön misét megér, mert ennek köszönhetem a legtöbbet és nem a Ding-Dongnak, úgyhogy ezt majd egyszer külön megírom neked. Az megható volt, hogy a könnyűzene nagyágyúi milyen közvetlen kedvességgel viszonyultak hozzám, amikor szóba került, hogy dalukat feldolgozzuk. Nem felejtem el, mennyire izgultam, amikor telefonon felhívtam Soltész Rezsőt, hogy az ő legnagyobb sikerének, a Szóljon hangosan az éneknek a feldolgozására kérjek engedélyt. Nyugodtan mondhatta volna, hogy ez annyira kultikus dal, annyira hozzá kötődik, hogy inkább hagyjuk. Sosem feledem, amikor végighallgatta az ötletemet és csak annyit mondott: “ Bandikám, természetesen, legyen vele sikered!” Azt talán nem is kell mondanom neked, hogy minden egyes fellépésemen elmondom a dalok eredeti előadóit, akik sikerre vitték ezeket a számokat, és Soltész Rezsőnél megpróbálom kitaláltatni a nézőkkel kire gondolok, amikor a dauerolt hajról, és a hetyke, magyaros bajuszról beszélek. 18 év alatt nem fordult elő egyszer sem, hogy ne tudták volna a megfejtést, még mielőtt a dal címét egyáltalán elárultam volna.

Abból sem csináltam titkot soha Aradszky Laci előtt, hogy az ő giga slágerét, a Nem csak a 20 éveseké a világot is éneklem sokszor, mivel ezt anno a Csináljuk a fesztivált! című boldog emlékű műsorban néhány éve rám osztották és imádom. Ő sem fenekelt el sosem erre a hírre. Rajongtam anno Balázs Fecóért is kamaszként, és főleg a lírai dalaiért, így az első lemezemen rajta is volt az Évszakok, egy speciális feldolgozásban csak ritmus és gitár, Malek Miki és Madarász Gábor nagyszerű átiratában. Fecóval is beszéltem, amikor ezt a dalt már játszották tőlem a rádiók, és baromira örültem az őszinteségéért, amikor közölte, hogy ez a feldolgozás neki bizony nem tetszik. Megértettem, hiszen ez valóban elrugaszkodott attól, amit ő eredetileg adott hangulatilag a hallgatóinak, vagyis szerintem ugyanazt akartuk mi is, csak másképp. Tiszteltem a véleményét, viszont az is igaz, hogy az egyik legsikeresebb feldolgozásunk ez volt.

Bárcsak találnék egy dalt, ami én is vagyok, ami azért nem ismeretlen, de néhány éve alszik, érdemes hozzányúlni, nincs elcsépelve sokak által. Segíts anyu, küldj egy szikrát, egy ötletet, és akkor talán újra belevágok…