Lekéstük, túlhordtuk, szülés közben aludtunk - 22 gyerek miatt 8 ezer kilométert utaztunk

Körülbelül (egy idő után abbahagytuk a sorszámosztást) 400-an jelentkeztek 2014 tavaszán és 2015 év elején a felhívásunkra azzal, hogy a megadott időben fognak szülni, és szívesen látnak minket a baba világra jövetelénél. Ennyi jelentkezőből kellett 20 kismamát választanunk az élethelyzetük és a lakhelyük szerint. Mindkét évadnál 3-3 hónapnyi munka előzte meg a tényleges forgatásokat.

Tudtuk, hogy nem lehet minden szülés budapesti, de nagyon sakkoznunk kellett, hogy hova tudunk leérni időben, ha megindul a szülés, illetve azzal is, hogy a babák világrajövetele úgy legyen elosztva, hogy lehetőleg ne csússzon egybe két vajúdás. Majdnem sikerült!

Azért csak majdnem, mert volt, aki túlhordta, és volt, aki jócskán a kiírt idő előtt szült, és volt olyan is, akihez nem értünk oda Szegedre, miközben aznap reggel már túl voltunk egy másik baba világrajövetelén.

Összesen több mint 100 órát töltöttünk különböző szülőszobákban és műtőkben! Rutinosan vetkőztünk, öltöztünk, álltunk félre és tartottuk tiszteletben a steril zónát a műtőkben. Hadas Krisztával begyakorolt módon rögzítettük a szülés eseményeit két kamerával, hogy semmiről ne maradjunk le.

Forgattunk a budapesti kórházakon kívül Kistarcsán, Székesfehérvárott, Tatabányán, Szegeden kétszer is, Békéscsabán és Debrecenben. Becsléseink szerint több mint 8000 kilométert mentünk a 20 szülés miatt, kameráink (és operatőrünk, Benke Ottó) hozzávetőlegesen 200 órányi anyagot rögzítettek!

Volt, akinél Hadas Kriszta már az ötödik hónaptól forgatott, ott volt két esküvőn, számtalan ultrahangos vizsgálaton és babaváró partin, ballagási és szülinapi ünnepségen, koncertpróbákon, babakelengye-vásárlásokon, Ausztriában a kinn dolgozó édesapánál, orvosi vizsgálatokon, babagondozásokon, jóga- és zumbaedzésen és még sorolhatnánk. Szóval rögzítettük a babavárás és a gyermekágyas időszak hétköznapjait.

Láthattuk egyedülálló lány anyává válását és háromgyerekes családba negyedik baba érkezését, apás és nagyis szülést, többször vajúdtunk (ha szabad többes számot használom!) éjjel, mint nappal.

Bár sokszor nem tudtuk még a jelentkezés ideje alatt, de az élet végül úgy hozta, hogy 11 kisfiú és 11 kislány született a Jön a baba – Hadas Krisztával című műsorban.

A vágás előtti utómunka adásonként 6 nap volt, ugyanennyi idő ment el a vágószobában is, tehát összesen kb. 240 napnyi munka jutott Krisztára, rám és Moór Péter vágóra.

És volt persze néhány mulatságos vagy épp kétségbeejtő helyzetben is részünk. Például Matkó Zsuzsánál, aki első babáját várta. Elment a nyákdugó csütörtökön, de ez még nem jelent semmit, ettől még nincs szülés – nyugtatgattam magam este. Aztán kora reggel, amikor Hadas Kriszta szólt, hogy Zsuzsa és Csabi indulnak a kórházba, akkor azt tanácsoltam: várjuk meg, mit mond a doki, ne induljunk feleslegesen Székesfehérvárra. Így aztán teljesen leforrázott minket a hír, hogy a doki szerint háromujjnyira nyitva van Zsuzsa. Persze aztán odaértünk, nem maradtunk le semmiről.

Mint ahogy – bár sanszos volt – nem csúsztunk le a második évadban Bozsik Adrienn császármetszéséről sem. A Crohn-betegsége miatt programozott császárra váró kismamával még éjfélkor is cseteltem, amikor a 37. hétben volt, és fájdogált a hasa. Kora reggel aztán nagy kapkodással indultam forgatni, mivel kiderült, hogy a bő egy hét múlva tervezett műtét most lesz meg: az éjjeli fájdogálásokból ugyanis rendes vajúdás lett. Hadas Kriszta épp egyedül volt otthon a kisfiával, így mire tudott váltást hívni, sok idő eltelt. Én viszont még épp beértem a műtét előtt pár perccel, épp csak negyed órán múlt, hogy nem maradtunk le semmiről.

Nem úgy, mint Emesénél! A szegedi orvos kismamánk ugyanis az esti rutinvizsgálat utáni hazamenetel helyett a műtőben találta magát. Úgy, hogy mi még csak félúton voltunk Szegedre ugyanazon a napon, amelyiken – ahogy meséltem – Adrienn kisfia a világra jött. Hiába iparkodtunk, Amélia bizony nélkülünk született meg. A 22 kisbabából egynek a születését nem láthattuk a saját szemünkkel.

Az egy brutálisan hosszú nap volt, több mint 300 kilométeres autózással, 24 óra alatt 2 szüléssel.

És csak a szerencsénken múlott, hogy az 1. évad 1. szülése nem nélkülünk zajlott: Timi ugyanis olyan gyorsan (nagyjából háromnegyed óra alatt) kitágult, hogy a megérkezésünk után pár perccel Katica már kinn is volt. Forgatni is alig volt időnk!

De volt számos eset, amikor a baba ránk (és az anyukájára) ijesztett. Stein-Udvardi Réka például február 13-án, amikor Kriszta épp külföldön volt – kis híján megszült. Nem tudom, mit mantrázott, varázsolt Kriszta, hogy a fájások végül elcsendesedtek, de végül jó 10 nap múlva, mindkettőnk jelenlétében született meg a család első babája. Vakriasztásban is volt részünk párszor: mentünk haza szülés nélkül jó néhány budapesti kórházból éjjel, és rohantunk be transzplantációs riadó miatt kórházba elbúcsúzni az édesapától, illetve életveszélybe került 3 hetes csecsemő miatt a Heim Pálba. Indultunk szülni este 9-kor is, de hajnali 3-kor is! Volt, ahol egy órán belül végeztünk, máskor majd' 14 órát töltöttünk a kórházban, mielőtt hazaindulhattunk. Még az is előfordult, hogy Kriszta együtt szundított a szülőszobai franciaágyon a szintén elfáradt apukával.
Volt, hogy 32-36 órán át voltunk fenn, mert így jött ki a lépés. Mégsem panaszkodtunk, mert – ahogy ezt Kriszta már többször mondta – életünk talán legszebb munkája volt ez a kétszer fél év.

Mindegyikükkel tartjuk a kapcsolatot, és ha rajtunk múlik, fogjuk is! És – mivel már most érkeznek a jelentkezések, pedig a harmadik évadról még szó sincs – talán jönnek még majd babák Hadas Krisztával. Rajtunk nem múlik!