Az eldobható mobiltelefonok világában miért állapodjunk meg egy "hibás" ember mellett?

20 évesen, szinte még gyerekfejjel sok olyan dolgot megtesz az ember, amit később megbán. Jusson erre a sorsa a házasság is?

Deáki Tímea párterapeuta szerint

A házasság egy olyan elköteleződési forma, ahol felvállaltan elfogadjuk, hogy a mellettünk élő emberrel közösen alakítunk ki számunkra fontos szabályokat, és együtt hozunk döntéseket a minket érintő folyamatokban, mindezt persze hosszú távon. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy a házasság is felbontható, abban a pillanatban, amikor kimondjuk, hogy mi igenis a másikat akarjuk magunk mellé, elhisszük, hogy ez a pillanat örökké tart, és mi azon kivételek egyike leszünk, akik ezt képesek is betartani.

Azok, akik előnyben részesítik a házassággal szemben az élettársi kapcsolatot - s itt a több éve együtt élőkről beszélünk -, még nem készültek fel a házassággal szemben támasztott fent említett íratlan szabályokra. Sokan mondják, hogy a házasság pont olyan könnyen felbontható végeredményben, mint az élettársi kapcsolat, de ez nem igaz. Mert lehet, hogy a hivatalos része nem tart sokkal tovább, de egy házasság megszakadása egészen más törést okoz az ember lelkében. Élettársi kapcsolatból kihátrálni szintén lélekromboló érzés, de nincs benne a örök szó kitaszítása, hiszen soha nem tettünk a másiknak ezzel a szóval is ígéretet. Nem úgy a házasságkötés során, ahol ez a szó többször is előkerül a szertartás alatt. Ha már itt tartunk, a házasságkötés valóban szertartás keretében zajlik, megadtuk a módját, készültünk rá, és szeretteink előtt is nyilvánvalóvá tettük, hogy hivatalosan is összetartozunk. Amikor ez felbomlik, azt kiabáljuk ki, hogy ez már nem így van, és ennek minden ismerős, barát és családtag felé történő kommunikálása lelki megterhelést okozhat.

Az együttélésnek vannak előnyei és hátrányi, attól függően, hogy melyik félnek mi a preferenciája. Az elköteleződés mellett voksoló fél számára inkább hátrány, de aki nem tud egyértelműen dönteni, és a felelősségvállalás is nehezebben megy neki, annak kifejezetten előny egy együttélési kapcsolat.

Ma már nem azt a kort éljük, amikor a huszonévesek elsődleges célja a házasságkötés volna, ez utoljára évtizedekkel ezelőtt volt így, amikor nem volt ilyen rohanós a világ, és a szülők is komolyabb döntési helyzetben voltak gyermekül választását illetően. A legtöbb dolgot azonnal elérő világunkban nem kedvező egy ilyen fiatal számára, hogy pont az érzelmei felvállalásában kelljen egyértelmű döntést hoznia. A kapcsolatépítés számos módja olyan nagy merítési lehetőséget ad, amit az ilyen korú fiatalok szívesen kipróbálnak és tesztelgetnek. A kapcsolat komollyá tétele pár évvel később lesz fontos a feleknek.

Nemcsak a házasság kevesebb, hanem egyre többen élnek szingli életet, mondván, hogy nem találják meg a megfelelő társat. Megváltoztak az elvárások? Túl magasra emelik a lécet?

Miközben "mindenki" a társát keresi, és a boldogságra vágyik, elképesztően nagy azok száma, aki egyedül vannak. Ennek számos oka lehet. Van, aki kialakított magának egy egzisztenciát, és nem szívesen enged be az életébe olyat, aki nem üti meg ezt a mércét. Az is lehet, hogy olyan régóta él egyedül, hogy a kialakult szokásai gátolják ebben. Ugyanígy a másik ember szokásai és kialakult sémái is zavaróak lehetnek az ember számára. Sajnos ma nem divat energiát "pazarolni" arra, hogy a másikat megismerjük, ahogy az elfogadás is egy nehéz kérdés. A legtöbben idegenkednek attól, hogy változzanak, miközben egy jól működő, több éve tartó kapcsolatban is helyénvaló a változás mindkét fél részéről. De az évente eldobható mobiltelefonok világában miért kéne megállapodni egy "hibás" ember mellett, amikor van még idő tovább keresni... Baj akkor van csak, amikor kiderül, hogy már nincs annyi idő, és szűkös a merítési lehetőség is...