Nyílt levél egy asszonynak, aki nem tudja elfogadni, hogy a lánya nem akar gyereket

Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük.

Kedves Anya!

A férjemmel nem szeretnénk gyereket vállalni. Boldogok vagyunk úgy, ahogy élünk, és azt akarjuk, hogy minden így maradjon. Te ezzel nem értesz egyet, és ezt eléggé erőszakos módon adod a tudomásunkra.

Az, hogy valamiben nem értünk egyet, nem újdonság, hiszen egy csomó dologban eltér a véleményünk, amivel nincs is semmi baj.

Én tökéletesen értem, hogy a te ellenállásod a mi döntésünkkel szemben jó szándékból fakad, csak azt kéne megértened, hogy ami szerinted jó nekünk, az nem biztos, hogy szerintünk is az.

Tudod jól, hogy sosem bírtam igazán a gyerekeket. Míg a többi kislány örömmel etette, öltöztette és kényeztette a műanyag babáit, engem más játékok érdekeltek. És ez később sem változott, később sem akartam vigyázni a szomszéd gyerekére, mert egyszerűen nem tudtam vele játszani, nem tudtam vele mit kezdeni.

Te folyton azt hangoztattad, hogy meglátom, egy napon arra ébredek, nekem is kell egy kisgyerek, ám az évek csak teltek, és a biológiai órám csak nem kezdett el sürgetni, ellentétben veled, aki képtelen vagy elfogadni, hogy a döntésünk oka egyszerűen az, hogy

Legújabban azzal vádolsz, hogy azért nem akarok gyereket, mert így lázadok a társadalom, ja és persze az anyósom ellen... Elismerem, tényleg irritál az anyósom, de attól még nevetséges és ugyanakkor bántó is a feltételezésed.

Nem könnyen hoztuk meg a döntést, hogy nem szeretnénk gyereket vállalni. Órákon át gondolkodtam erről a kérdésről, számba vettem az előnyöket és hátrányokat, elképzeltem a jövőnket gyerekkel és gyerek nélkül is, és persze meghallgattam a barátaim tapasztalatait is. A válaszom azonban továbbra is az marad: köszönöm szépen, nem szeretnék gyereket.

Tudom, hogy ezt nem könnyű megértened, tudom, hogy nagyon szeretnél unokákat, és azt is sejtem, hogy főleg amiatt, hogy mi ennyire nem vagyunk egy hullámhosszon. Így akarod jóvátenni a hibát, amit azzal okoztál, hogy elhagytad apát egy másik férfiért, és így akarsz közelebb kerülni hozzám.

Amikor kicsi voltam, nagyszerű anya voltál, kedves, gondoskodó, türelmes. De a jó szülő azt is tudja, hogy egy ponton a gyermeke felnő, és akkor már joga van ahhoz, hogy saját maga hozzon döntéseket, még akkor is, ha az nem egyezik az ő véleményével. Csupán ennyit kérek tőled, hogy legyél jó szülő, és kezelj minket úgy, mint akik egyenlőek veled.

A lányod.