Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Varga Viktor

Peller Mariann: Szoktál olyasmiken gondolkodni, mint a hited, a sorsod, Isten vagy spiritualitás?

Varga Viktor: Ezek mindennapos kérdések a számomra. A dalszövegíráskor mi másból merítenék, mint ezekből a nagy témákból? Engem ezek jobban érdekelnek a felületes világnál, amit természetesen szintén kipróbáltam és használom is. De szerintem ennél az emberek mélyebbek.

PM: Hogyan alakult a hited, mit hozol otthonról?

VV: Érdekes ilyen szempontból a családom, mert hitetlenek, nem igazán hisznek semmiben. Ennek ellenére bennem már nagyon korán kialakult, hogy hiszek, és nem is foglalkoztam azzal, hogy vajon ők mit gondolnak erről. Mindig megtaláltam azokat a társakat, akikkel már gyerekként is lehetett filozofálgatni ezekről a kérdésekről. Aztán a későbbiekben nyilván sok hatás ért, például amikor utaztam és láttam, hogyan, milyen gondolatisággal élnek más népek.

PM: Hatással voltak rád a nagy világvallások is, ugye? Nem egyszer úgy nézel ki, mint maga Jézus Krisztus, sőt, van egy ilyen nyakláncod is, ami az ő szívét ábrázolja.

VV: Igen, abszolút. Nagyon tisztelem a Bibliát és a keresztény rendszert. Jézus személye és szerepköre nagyon vonzó és nagyon szép dolog, szerintem valahogy így kellene élni. A keresztény tanítások rendben vannak. De a keleti filozófia még közelebb áll hozzám, mert az sokkal természetibb vagy ősibb, ösztönösebbnek érzem.

PM: Abban is hiszel, hogy többször élünk?

VV: Miért is ne élnénk többször, amikor itt, ez az egész mindenség végtelen? Akkor pont az élet lenne véges? Nem hiszem. Szerintem ez egy folyamatos körforgás.

PM: Arra már rájöttél menet közben, hogy a mostani életednek mi az értelme?

VV: Az, hogy zenét szerezzek, és az érzéseimet, amiket valahonnan fentről kapok, és egy tölcséren keresztül beleömlenek a fejembe, majd a szívemen és az agyamon keresztül körbe-körbe áramlanak, hogy vagy a kezeimen keresztül, vagy a számon át hangokként, festményekként vagy szobrokként végül kiadjam őket magamból. Tehát az alkotás az egyik fő feladatom, ami engem vezérel.

PM: Nagyon sok tehetséget hoztál magaddal.

VV: Szerintem ez nem sok tehetség, hanem ez egy, egy tőről fakad az egész. Csupán a megvalósítás más, mert amit onnan (felmutat) kapunk, az egy. Csak az a szerencsém, hogy megtanítottak a szüleim mindenre. Apukám és nagyapám is festő volt, éppen ezért már kisgyerekként is kockákat vagy koponyát kellett rajzolnom, hogy gyakoroljak, és például az anatómiát is megtanultam. Ennél jobb családot nem kaphattam volna, mindjárt elsírom magam. Az biztos, hogy a legjobban neveltek, mindent megadtak, közalkalmazottakként is.

PM: Nyilván, nem véletlen, hogy hozzájuk születtél.

VV: Persze, nem hiszem, hogy véletlen, ki, hova születik!

PM: Esetleg előző életeidhez köthető élményed is van?

VV: Rengeteg ilyen élményem van. Sokat utaztam. Voltam egy hölgynél, aki hipnotikus állapotban visszavezetett az egyik előző életembe. Érdekes volt, de mindenki maga döntse el, hogy hisz-e benne vagy sem. Ha jó az élmény, és tanultál belőle, akkor miért ne hinnél benne? Viszont akkor nem hiszek benne, ha nem tetszik. (nevet)

PM: Volt olyan, ami tetszett?

VV: Volt egy elég erős kép, azután sírva jöttem vissza. Egyiptomban játszódott, és annyira izgalmas, ahogy tényleg szinte ott van az ember, a homokban, a piramisokkal. Jézus idejére vezethető vissza, amikor rengeteg hamis és igaz próféta volt, nemcsak maga Jézus. Én is egy ilyen figura voltam, aki egészen nagy követői bázisra tett szert. Éppen ezért lefejeztek a sivatagban. Végigéltem, ahogyan elvittek a katonák, és magát, a lefejezést is. Ez az élmény nagyon izgalmas volt, de közvetlenül utána még nem nagyon gondolkodtam azon, hogy mit is jelenthetett ez pontosan. Mostanra ismertem fel, hogy itt, a Földön, az életem során lehet adni. Eddig elsősorban azzal foglalkoztam, hogy én kapjak és „menőzzek". De örülök annak, hogy mostanra sikerült felülemelkednem önmagamon. Ez maga az élet, a folyamatos fejlődés, önmagunkon való túllépés és a folyamatos változás.

PM: Egy jó kis személyiségelemzéshez mit szólsz?

VV: Nagyon is szeretném, főleg így, hogy most lettem 30 éves. Nézd meg, izzad a tenyerem!

NL: Mintha tartanál attól, hogy megy az idő, sőt, rohan. De még az is lehet, hogy esetleg munkál benned egy elnagyolt félelemérzet az öregedéstől.

VV: Nem, az nincs, sőt, élvezem, hogy telik velem az idő.

PM: Én is! Azon ritka nők egyike vagyok, akiket nem zavar, hanem élvezi!

NL: Mindenesetre feszesség van benned, méghozzá az idő múlásával kapcsolatban.

VV: Talán arra utal, hogy valóban azt érzem, hogy annyi alkotási vágy és ötlet van bennem, amit meg akarok valósítani, hogy úgy érzem, nem elég egy emberélet. Közben pedig ebben az életben is vagy három-négy ember életét élem. Bár mostanában azért visszavettem a tempóból.

NL: Amit mindannyian látunk az az, hogy egy nyitott ember vagy, akinek érzelmekkel teli tervei vannak. De mintha eddig mindig valami hiba csúszott volna a számításba és nem feltétlenül úgy valósultak meg a tervek, ahogyan azt szeretted volna.

VV: Bár azt érzem, hogy nincsen bennem semmiféle félelem, és nem is volt, de most, hogy ezt így kimondtam, mégis úgy érzem, hogy valamennyi félelem mégis van bennem. Amiatt, hogy esetleg megint nem sikerül úgy és azt megvalósítani, amit szeretnék, mert bizony tényleg volt már olyan korábban, hogy nem jött össze. Én magam akadályoztam meg, hogy végre megvalósulhasson, amit szerettem volna. Illetve a meg nem értettségtől való félelem is felbukkan bennem.