Peller Mariann Varga Viktorról mesélt

Pontosan tudtam, hogy Varga Viktor vendégem lesz egyszer, mert az első pillanattól szerettem volna meghívni. Mire minden körülmény összeállt, hogy ez a találkozás létrejöhessen, már nem is reméltem, hogy összejön a dolog. És láss csodát, csak összejött!

Mikor elkezdtük a beszélgetést, lassan kezdett leesni, hogy miért kellett erre a találkozásra ennyit várnunk. Mígnem eljutottunk egy olyan pontra, hogy leesett az állam, és akkor végre pontosan tudtam, hogy miért csak most beszélgetünk Viktorral.

Ha a műsorsorozat elején lett volna a vendégem, azt hiszem, a nézők sem lettek volna készek arra, hogy befogadják Viktor tapasztalásait, és az azokból levont, tanulságos következtetéseket. Izgatott örömöt okozott számomra, hogy ha csak rövid időre is, de rácsatlakozhattam Viktor elsöprően erős, mégis harmonikusan nyugodt hullámaira.

Az, hogy elmesélte, hogy egy előző életes utaztatás során prófétaként látta magát, a fáraók földjén, és pont azért, mert sokan követték, végül elhurcolták, és kivégezték, csak kezdőknek való információ morzsácska, a folytatáshoz képest. Mert ezután arról kezdett beszélni, hogy egy másik hasonló élmény során nem előző életbe nyert bepillantást, hanem abba a rendszerbe, ahová a lélek kerül, miután kiszáll a testből, és elhagyja a földi síkot. Úgy fogalmazott, hogy egy furcsa, zselatin-rétegbe került, amin siklott, úszott tovább felfelé, és amelyben az összes lélek egy-egy fényfonálon lógott, sőt, minden élőlény össze volt kapcsolva ebben a zseléféleségben, egymással is. Azt mondta, akkor értette meg, hogy valójában minden összefüggésben és kapcsolatban áll, mindennel.

Hogy miért? Elképzelted már, milyen lenne, ha minden, téged izgató, megválaszolatlan, feltett és fel nem tett kérdésedre, minden téged érdeklő témában, egyszerre megkapnád a választ? Értenéd, sőt, élnéd a világmindenséget. És utána vissza kell jönni, el kell engedni ezt a tudást, vissza a korlátok közé, a fizikai síkra. Mi hajtana még tovább? Mi motiválna még, hogy élj, és keresd a válaszokat, ha egyszer belekóstolhattál a tökéletességbe, a mindentudásba? Ezt élte meg Viktor. De képes volt újra felvenni emberi testének ritmusát. Megértette, hogy a lelke most ezt az életet választotta.

És végre még egy örökké bennem lüktető, nyugtalanító kérdésemre is, számomra egészen elfogadható választ kaptam tőle. Mindig foglalkoztatott, hogy ha olyan tökéletes harmóniában, békében és egységben élnek odafent a lelkek, akkor mégis, minek akarnak a sokszor földi pokolba újra és újra leszületni? Hát azért, mert az a nagy tökéletesség bizony igen unalmas. A földi lét valójában egy kalandpark a lelkek számára, a fizikai létezés korlátai pedig csodálatos feladatok és megélések lehetőségeit rejtik magukban. Ahogy Viktor fogalmazott:

Ez a srác egy csoda, minden furcsaságával vagy különcségével együtt, amik valójában abból fakadnak, hogy öreg lélek, aki a lélekfejlettség magas szintjén áll már. Itt az ideje ilyen szemmel nézni rá, mert mentálisan, szellemileg nagyon erős emberről beszélünk, akitől csak tanulni lehet! Eddig is érdekelt, vonzott a lénye, a jelensége, de most már kimondom: imádom Varga Viktort, és szívből örülök, hogy ide született! Próbáld meg nyitott szívvel nézni a vele készült beszélgetést, mert minden porcikámmal érzem, hogy tiszta forrásból kapta a tudást!