Novák Angéla: "Én nő vagyok, és csak így tudok belenézni a tükörbe"

P. M.: Tudom rólad, hogy sokat foglalkozol a spiritualitással. De mit jelent ez pontosan, miben hiszel?

N. A.: Nagyon hiszem, hogy valami, valaki irányítja az életünket. Legyen az mindenkinek a saját hite és nézetei szerint való. A saját életemből kiindulva, olykor azt érzem, hogy csupán szemlélője vagyok a saját életemnek. Igyekszem az akadályokat jól venni, amiket elénk tesznek. Szabad akaratunk persze valóban van, de a döntési lehetőségeinkkel mégis csak egészen piciket tudunk rajta változtatni.

P. M.: A vallás is szerepet játszik az életedben?

N. A.: Nem kaptam vallásos neveltetést, bár éjféli szentmisére jártunk minden karácsonykor. Inkább maga a létem, a nem mindennapi helyzet, amibe születtem volt az, ami nagyon hamar rákényszerített, hogy elgondolkodjam: vajon mindez miért történik? Ellenem vagy értem történik-e? Ki által, ki által nem?

P. M.: Hány évesen tudatosodott benned, hogy nem biztos, hogy „jó" testbe születtél?

N. A.: Pubertás koromban. Utólag már tudom, hogy sokáig elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy bármi probléma lehetne. Olyan társadalomban éltem, ami nincs felkészülve arra, hogy bármilyen fajta másságot kezeljen, bárhogyan. A mai napig szóba kerül a családban, hogy hogyan lehet az, hogy nem jelezte sem tanár, sem bárki más, hogy ezzel a gyerekkel valami nem úgy zajlik, ahogyan a nagy átlaggal szokott.

P. M.: Ilyen fiatalon gondolkodtál már azon, hogy vajon miért történik ez veled, mi lehet az oka?

N. A.: Nem, én kislányként éltem az életemet, és kellemetlen dolognak éltem meg, amikor egy-egy ünnepségen fel kellett vennem a nadrágot, holott én szoknyát szerettem volna. Majd a középiskolában a világ kezdett gyakorlatilag beletolni abba, hogy végre foglalkozzam azzal, ki is vagyok én, és mire vágyom. Egy idő után minden embernek pozícionálnia kell magát szexuálisan. Rájöttem, hogy mi nem stimmel velem, hogy transznemű vagy transzszexuális vagyok. És akkor kezdtem el gondolkodni azon, vajon miért történik ez velem? Ezt vajon a Jóisten akarja csinálni velem, vagy nem ő tehet róla. De az, hogy a Jóisten létezik, nem volt kérdés. Tudtam, hogy ez egy probléma, és elhatároztam, hogy ezt az egészet helyre teszem, és abban a testben fogok élni, amelyikben én azt gondolom, hogy kellene. Hogy másnap is fel akarjak ébredni...

P. M.: Mert azt érezted, hogy ha férfitestben maradsz, nem bírod végigcsinálni ezt az életet?

N. A.: Ezt akkor nem gondoltam végig, csak tudtam, hogy ezt így nem tudom csinálni. Ha nem lett volna mód az operációra, utólag azt gondolom, hogy azt az életet én egyszerűen nem tudtam volna végigcsinálni. Tizenhét évesen adtam magamnak egy határidőt: ha 25 éves koromig nem tudom magam átoperáltatni úgy, ahogy kell, akkor nem csinálom tovább. 17 évesen eldöntöttem azt is, hogy nem érdekelnek az emberek, a családom véleménye, én nő vagyok, és csak így tudok belenézni a tükörbe. Ekkor tettem fel sorra a kérdéseket, hogy mindezt miért kell átélnem, elkezdtem járni az íriszdiagnosztától a genetikusig, a látótól a kártyajósig mindenfelé, hátha kapok végre válaszokat. A műtétre végül 24 éves koromban került sor.

P. M.: Ez óriási lehetőség volt számodra, hogy megismerhesd önmagadat, szerintem ez egy igazi spirituális gyorstalpaló lehetett! Mire jöttél rá?

N. A.: A legfontosabb az volt, amikor egy kineziológus azt mondta, hogy olyan nincs, hogy a lélek olyan testet kap, amivel nincs dolga, mert az alapvetés, hogy a lélek a számára legjobb testet választja, amely által a legtöbbet képes megtanulni, fejlődni. Ezért szerinte valami más traumának kell ott a háttérben meghúzódnia. Korregresszióban aztán kiderült, hogy a fogantatásnál történt valami, és a Jóisten döntött úgy, hogy ez lesz a testem, mert ez lesz ebben az életemben a megoldandó feladat.

N. K.: Azt látom, hogy nagyon sok indiai, nepáli, távol-keleti életed volt, ezért gondolom, hogy nagyon is képben vagy, ami a spirituális tudást illeti. Ezt a tudást pedig hozod is magaddal, a tudatalattidban. Valószínűleg nagyon jó memóriád is van. Ami azonnal látszik rajtad, az az oroszlánságod, a nagy sörényed, a csillogás, a szőrme a derekad körül. Szeretsz a dolgok középpontjában lenni, és megmutatni magadat. A horoszkópod azonban arról is mesél, hogy nagyon sok olyan életből jössz, ahol rengeteg súlyos testi sérülést kellett elszenvedned. Ezek lehettek betegségek, rendellenességek, de vélt szenvedések is, mert több olyan életed volt, amikor nem érezted jól magad a bőrödben. Mindkét nem erősen megjelenik a horoszkópodban, és az, hogy valahogy egyikben sem voltál tökéletesen boldog. Oka lehetett ennek az, hogy ha nőként éltél, esetleg nem élhetted meg a nőiséget. A legfőbb üzenete a képletednek a szabadság: annak a lehetősége, hogy kiszabadulj a hosszú életeken át hurcolt mintából vagy körforgásból, ahol nem tudtad soha jól érezni magadat. Illetve leteheted annak is a terhét, hogy másoknak, akár a családi nyomásnak megfelelj.

N. A.: Igen, ezt már más is mondta, hogy volt olyan életem, amikor nagyon durva családi pressziót kellett eltűrnöm. Ebben az életemben inkább a világ felől jött a nyomás. A család felől hála istennek nem. Lehet, hogy a családom engem nem támogatott abban, hogy ezt a nehéz utat végigjárjam, de nem is akadályozott, és úgy érzem, ezzel tették a legtöbbet értem.