„Van ádámcsutkám és egy petefészkem is: nagyon össze vagyok keverve” - Ilyen a transzszexuális lét 1. rész

Varga Zsuzsanna Anna eredetileg férfinévvel lett anyakönyvezve. Gyermekként és felnőttként sem a férfiak, sem a nők között nem találta a helyét a világban. „A középiskolában már annyira elidegenedtem mindenkitől, hogy nem találtam párt, bár sosem voltam az a típus, aki kósza flörtökre hajtana. Annyira beletemetkeztem a saját életembe, hogy mindenkit elzártam magamtól, sehogy sem éreztem jól magam. A pubertáskorom is érdekes volt, ugyanis az interszexualitásom miatt elmaradt.” Egy interszexuális kromoszómáit tekintve nem tekinthető sem nőnek, sem férfinak, biológiailag viszont mindkettő lehet. A fogalom a XX. században keletkezett azok számára, akik nem tudták magukat egyik oldalra sem sorolni.

széles csípőm volt, akár egy nőnek, és szőrös állam, mint egy férfinak; van ádámcsutkám és egy petefészkem is: nagyon össze vagyok keverve.”

Zsuzsanna 18-20 éves korában ismerte fel, hogy valamivel másabb a kortársainál. „Elkezdtem orvosokkal beszélgetni, mert nem volt normális, hogy miközben mások társasági életet éltek, én zárkózott voltam, és nem találtam a közös hangot a felém közeledőkkel.” Több mint négy évig járt pszichiáterhez és pszichológushoz, mire egy orvos megállapította, mi lehet a probléma forrása. Ez indította el benne a „hogyan működöm?” folyamatot, ezt követően hasonló történeteket megélt embereket keresett, ez döbbentette rá, hogy ő is ebben a cipőben jár. A szüleivel már gyerekkorában megszakította a kapcsolatot: édesanyját elhagyta, édesapja külföldön él. Mikor először tálalta ötletét édesanyjának, az először nevetett, majd sírva fakadt, mondván mindig is szeretett volna egy lányt.

Zsuzsa időközben Angliában tanult, egészen 2006-ig, 26 éves koráig. Ekkor még nem tudta, hogy néhány év választja el attól, hogy egy másik nemű valaki nézzen vissza rá a tükörből. „2006-ban úgy jöttem haza Magyarországra, hogy egyszerre férfiként és nőként éltem, megpróbáltam beilleszkedni és fokozatosan áttérni az új dolgokra. Elkezdtem utánajárni a nemátalakítási feltételeknek, szakvéleményeket kellet beszereznem, végül 2010-ben jutottam el arra a pontra, hogy az összes orvosi és minisztériumi engedélyt megkaptam. 2010 őszén nagyon felgyorsultak az események, az év decemberében megtörtént az előkészítő műtétem, majd 2011. február 14-én a nemátalakító műtétem.

Azóta tízszer műtöttek, hogy rendbe hozzák a hibát; a sok rosszul elvégzett műtétem miatt jelenleg folyamatosan vizsgálnak annak érdekében, hogy egyáltalán nemi életet tudjak élni. Mostanra eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel, mi van a lábam között, csak ne fájjon!”

Zsuzsának nem az volt a vágya, hogy női nemi szerve legyen, csak nem akarta „azt a lógó micsodát a lábai közé.” Mostani nevét a februári műtéte után, a kórházból hazamenet találta ki.

Egészen 2012-ig a vendéglátásban dolgozott, semmilyen atrocitás nem érte az akkor már nem csak férfias ruhákat viselő Zsuzsát.

A sminkelést sem erőltettem, nem akartam transzvesztita lenni, csak az volt a fontos, hogy elfogadjanak az emberek. Jelenleg nőies ruhákat viselek, ezelőtt uniszexet hordtam, mivel a belém nevelt társadalmi elvárás ellentmondott a csajos öltözködésnek – elmondhatom, hogy 2011 óta nőként élek.

Jelenleg egy közös vállalkozása van a szintén nemátalakítást tervező párjával. A Balaton partján élő párt – főleg a nyári szezonban – sokszor lehet együtt látni, néha kapnak egy-egy megjegyzést. „Már eljutottunk arra a pontra, hogy az egyik fülünkön bemegy, a másikon kijön, próbálunk normális életet élni, nem viselünk kihívó ruhákat, és nem viselkedünk extrém módon. A jövőbeli terveink egyike, hogy összeházasodhassunk, de ha a jelenleg férfi párom is megműtteti magát, ez lehetetlenné válhat Magyarországon.”