Így győzzük le a bennünk élő sárkányt: a félelmeinkből táplálkozik

A sárkányunk legyőzése egy tudatos, hosszú folyamat, amely sok befelé figyelést és energiát igényel tőlünk. A befektetett munka azonban sokszorosan meghozza gyümölcsét.

Mit akarunk pontosan?

"A bennünk élő sárkány tulajdonképpen nem más, mint a romboló energiánk, a saját egónk, amelyet nem is kell elpusztítanunk, csupán egyensúlyba hoznunk, ezzel átalakítani építő energiává. Persze ez sem könnyű feladat. Főleg azért nem, mert ehhez be kell ismernünk, hogy bennünk is ott él a sárkány, és mernünk kell szembe szállni vele, ha úgy tetszik, az irányításunk alá vonni" – nyilatkozta a Fannynak dr. Makai Gábor pszichoterapeuta. 

Figyeljünk a jelekre!

Ha most azt gondoljuk, hogy ugyan már, bennem nincs semmiféle sárkány, akkor gondoljuk végig a következőket!

• Előfordult már, hogy feladtuk az álmunkat, mielőtt megpróbáltunk volna tenni érte?
• Hoztunk olyan döntést, amely túlzott önzőségre utal?
• Szoktunk ítélkezni mások felett, anélkül hogy pontosan ismernénk a körülményeket, beleképzelnénk magunkat a másik ember helyébe?
• Rettenetesen rosszul viseljük a negatív kritikát akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy építő, segítő szándékkal mondja azt az illető?

Ha ezek közül csak egy is jellemző ránk, akkor bizony van sárkányunk, vagyis az egónk kissé túllépi a hatáskörét. 

De mi az az ego?

Ezzel a kérdéssel már Platón és Arisztotelész is foglalkozott, de a pszichoanalízis atyját, Sigmund Freudot is megihlette a téma. Ha az ő meghatározását vesszük alapul, akkor a személyiségünk három részre osztható: 

1. Ösztön én: másnéven ID. Ez az ösztöneinket, például az éhséget, szomjúságot, a szaporodást, életben maradásért való küzdelmet fedi le. Ezeknek azonnal eleget akarunk tenni.

2. Ego: Azért felel, hogy ne hallgassunk mindig az ösztöneinkre, időnként ugyanis felül kell bírálni azokat, hiszen nem biztos, hogy éppen ott és abban a pillanatban helye van az ösztöneink kielégítésének, időnként meg kell felelnünk a szűkebb környezetünk vagy a társadalom elvárásának.

3. Szuper ego: A felettes én-t jelenti, ez tulajdonképpen a lelkiismeretünk. Az énünknek az a része, amely az erkölcsi normák betartásáért felel, ami tükrözi az önmagunkról kialakított ideális képet, értékrendet, ami dönt arról, hogy mi a jó és a mi rossz, mi a helyes vagy épp helytelen.

Freud szerint mindhárom résznek megvan a maga szerepe, ami nemcsak a jellemfejlődésünkben, hanem a mindennapi döntéseink meghozatalában is szerepet játszanak. Ezek együtt, egymással kölcsönhatásban szabályozzák a személyiségünket és a viselkedésünket.

Mikor van baj?

"A probléma akkor kezdődik, ha hiba kerül a gépezetbe, és a személyiségünk három eleme nincs összhangban egymással. Ilyenkor az egyik átveszi a vezető szerepet, és ez rettenetesen megnehezíti az életünket, a boldogulásunkat, a mindennapjainkat. Például, ha az ösztön énünk kerekedik felül, akkor kialakulhatnak bizonyos függőségek, viselkedészavarok, ha a szuperegónak jut a főszerep, akkor pedig túlságosan keményen ítélhetünk meg másokat, vagy akár saját magunkat is. Erre utalhatnak bizonyos viselkedésformák: például, ha azt gondoljuk, hogy anyagi javak határozzák meg az értékünket, akkor egészen biztos, hogy nincs rendben az önértékelésünk. Ha az egónk folyamatosan azt mormogja a fülünkbe, hogy nem vagyunk elég jók, akkor folyamatos bizonytalanságban leszünk, és minden döntésünket, cselekedetünket megkérdőjelezzük, bizonytalanná válunk, ezért inkább nem kezdünk bele sem párkapcsolatba, sem tanulásba, sem vállalkozásba, mert úgy gondoljuk: úgyse menne nekünk, ezért inkább megóvjuk magunkat a csalódástól, kudarctól. Pedig ez is csak az egónk irracionális működése"

– mondja a pszichológus, aki tanácsot ad, hogy mit tegyünk a jólétünkért.

Hogyan győzhetjük le a sárkányt? 

• Ismerjük fel, ha túlteng az egónk és emiatt önzőbbek vagyunk a szükségesnél.  

• A sárkányunk általában a félelmeinkből táplálkozik, ezért fontos, hogy merjünk magabiztosabbak és bátrabbak lenni. Tűzzünk ki magunk elé célokat, szabjunk hozzá határidőket, és minden nap tegyünk egy apró lépést, amivel közelebb kerülünk hozzá. Ha nem megy egyedül, akkor bátran kérjünk segítséget másoktól! 

• Találjuk meg az egészséges egyensúlyt a saját érdekeink védelme és az önzőség között. Igen, bizonyos fokig muszáj önzőnek lennünk, hiszen saját magunkért ki kell állnunk, de ne lépjük át azt a határt, amellyel már másoknak ártunk. Néha tegyünk valamit csak másokért, önzetlenül. Segítsük egy számunkra kedves szervezet munkáját, vagy csak vásároljunk be az idős szomszédunk helyett.

• Soha nem késő! A fejlődésre, a személyiségfejlesztésre a most a legjobb alkalom. Nincs olyan, hogy túl késő, vagy olyan, hogy ráérünk majd később foglalkozni ezzel. Tegyük meg most! Magunkért, a családunkért, a környezetünkért. És higgyük el: sikerülni fog, mert igenis képesek vagyunk rá, bármit is sugalljon a bensőnk, vagyis a bennünk élő sárkányunk.