Ez az a 4 szavas kérdés, amit felnőttként soha nem akarunk hallani a szüleinktől

Idősebb korban sem ritka, hogy a szülők aggódnak felnőtt gyermekeikért. Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amiket nem akarunk hallani.

Ez az a 4 szavas kérdés, amit nem akarunk hallani szüleinktől

Egy pszichológus és szülői tanácsadó elárulta, melyik kérdés okozhat félreértéseket, és hogyan válthat ki akaratlanul is nyomást. Még ha a dolgok nem is rossz szándékkal hangzanak el, feszültséget okozhatnak a szülő-gyermek kapcsolatban. Íme, hogy mely kérdést érdemes kerülni, és hogyan lehet másképp kezelni a helyzetet.

Ahogy felnövünk és önálló életet kezdünk, egyre inkább a saját döntéseink és céljaink alakítják életünket. Szüleink, akik korábban egyengették mindennapjainkat, döntöttek helyettünk, és segítettek minden fontos lépésnél, most kívülállóként figyelik életünk alakulását. Ha aggódnak valami miatt, kérdésekkel próbálnak meg segíteni. 

 Az egyik ilyen kérdés, amit szinte egy felnőtt gyerek sem akar hallani, az a következő: „Mi a jövőbeli terved?”

Még felnőttként is hatással van ránk a szülői befolyás

Ez a kérdés sokkal többet jelent, mint egy egyszerű érdeklődés. Sokszor felmerül a szülők részéről, amikor úgy érzik, hogy a gyermekük még nem találta meg a helyét az életben. 

Az ilyen kérdések könnyen olyan érzést kelthetnek, mintha minden lépésünket meg kellene magyaráznunk szüleinknek, pedig ez egy bizonyos kor felett már nem lehet elvárás részükről. Ha pedig nem tudunk biztos választ adni, akkor azt értelmezhetik úgy, hogy nem vagyunk elég sikeresek, nem teljesítettük azokat az elvárásokat, amelyek a szüleinkben élnek. A szülőknek gyakran nehéz elengedni a kontrollt, és egy-egy ilyen kérdéssel éppen azt érezhetjük, hogy nem bíznak bennünk, vagy hogy mi nem vagyunk képesek megfelelően irányítani a saját életünket. 

Ez akár olyan kérdésekkel is megnyilvánulhat, mint például: „Mi a terved a jövőddel?”, „Mikor vágsz bele végre a karrieredbe?” Ezekkel a kérdésekkel pedig azt az érzést keltik bennünk, hogy sosem fogják elfogadni a saját döntéseinket, ha nem felelünk meg az ő elvárásaiknak. Az ilyen típusú kérdések hirtelen olyan helyzetet teremtenek, amellyel az ember felnőttkorában már nem feltétlenül szeretne szembenézni.

Nem mindenkinek van meg a válasza arra, hogy mit hoz a jövő, az pedig, hogy ilyen kérdéseket hallanak, csak tovább növeli a terhet, amit egyébként is cipelnünk kell a felnőtt életben.

Mit tehetünk helyette?

A szülőknek célszerű lenne inkább empátiát mutatniuk, és elismerniük, hogy mindenkinek más tempóban alakul az élete. Ahelyett, hogy arra összpontosítanának, hogy mik a terveink a jövőnkre nézve, próbáljanak inkább bátorítani, és támogassanak minket abban, hogy mi magunk találjuk meg az utunkat. Ahelyett, hogy folyamatosan kérdeznék: „Mi a terved?”, egy pozitív kérdés hasznosabb lehet, mint például: „Hogyan segíthetek, ha szükséged van rá?”.

Fontos, hogy szülőként megtaláljuk az utat, hogy hogyan támogassuk egymást úgy, hogy az valóban a fejlődésünket szolgálja, anélkül, hogy túlzott elvárásokat vagy nyomást helyeznénk bárkire is.