Mikor bújj vele ágyba? - Társat keres a pasi

Ha már az űrkocsma is tátong az ürességtől, akkor nagyon elszaladhatott az idő: hirtelen zárórára és a portások szíves kitessékelésére kapjuk fel a fejünket. Még épp ki tudom húzni az ujjaimat Szöszi pamuttangájából lámpaoltás előtt. Fájdalmasan érintett bennünket a reggel.

Összehúzott csík szemekkel, hunyorogva, borzasztó ízkavalkáddal a számban, fejfájósan, fáradtan lépek ki az utcára, ahol a kora vasárnapi munkába igyekvő jóravaló polgárok fázósan, lábukkal topogva, még álmosan a korai keléstől, maguk elé bámulva várakoznak a villamosmegállóban. A köztisztaságiak seprűvel, lapátokkal felszerelkezve, talicskájukat maguk előtt tolják, amire szegényes, kifakult nejlonzacskójukat erősítik fel. Csoportban, káromkodva seprik tisztára az utcát, a magunkfajta, bohém dorbézolók után.

Ruhámból csak úgy dől a cigaretta, izzadság és az éjszaka szagának egyvelege. Enyhén megundorodom önmagamtól. Szöszi időt kér, hogy rendbe szedje magát és a csapzott ruházatát. A mellékhelyiségbe vonul, majd némi sminkkel megpróbálja feledtetni azt a bőr- és hámpusztulást, amit a már háromnapos borostám okozott a nyakán, az arcán, a dekoltázsa környékén.

Az utcán hideg és csípős a levegő, ami nyomban kijózanít és a becserkésző hadművelet folytatására, majd a hozzám méltó befejezésére ösztökél.
Ahhoz még túlságosan fel vagyok ajzva, hogy Travolta (Vincent Vega) önmagához intézet útmutatását kövessem a Pulp Fictionből, miszerint: "Most hazamész egyedül, és inkább kivered magadnak."

Önmagam kényeztetésénél lényegesen többre vágytam. Fejben előre kisakkozom a lehetséges történéseket kronológiai sorrendben: kapualjban, buszmegállóban, taxiban elcsattant búcsúcsók, majd azt követő "Figyi, megadod a telefonszámodat?"- teszem fel a kérdést, majd "Igen, persze, örömmel, várom a hívásodat!"- hangzik a válasz. Én elmentem, majd kíváncsiságból, de inkább rutinból, még a taxiból megcsörgetem a kapott számot. Jééé, és tényleg a Szöszi az! Kölcsönösen biztosítjuk egymást, hogy remekül telt a muri, és örülünk, hogy megismerkedtünk. Ezt hosszas búcsúzkodás, majd jó éjszakát, és még egyszer jó éjszakát kívánása következik! Lefekvés előtt még a legapróbb részletekbe menőkig végigpörgetem az este folyamán történteket, hosszan magamhoz nyúlok, és félrészegen beájulok egyedül az ágyba.

Még mindig az internetes társkeresésből indulok ki, ahol jóval gyorsabban pörögnek az események.

Ha most elbúcsúzunk egymástól, mi következik? Én jobbra, ő balra. Ez eddig világos! De utána? Mikor kapom meg?
Taktikáznom kell, hogy mikor telefonáljak, és mit mondjak neki? Küldjek neki SMS-eket? Ha a bugyijába eljutottam első éjszaka, akkor vajon hányadik randin sikerül az ágyamba invitálom? Vagy csak az alkohol korbácsolta fel ennyire a szenvedélyét? Hívjam el randira, és vigyem el moziba? Milyen filmeket szeret? Művészfilmre nem megyek! És az akkortól már járásnak számít? Járni fogok egy lánnyal? De fura!

Az internetes társkeresés leszoktatott a várakozásról és a fokozatosságról. A neten szinte minden azonnal megkapható.

Ide-oda cikázó gondolatmenetemben és a jövőről való felesleges ábrándozásban a frissen kikészített, felpörgött, élveteg tekintetű Szöszi zavar meg: - Hazakísérsz?

Folytatjuk...

Gantner Ádám 38 éves, harmadik kötetes író. Három évet töltött fent különböző internetes portálokon, ebből írta meg a tavaly nyáron megjelent, nagy botrányt kavaró A L@tor című könyvét, ami az internetes társkeresést veszi górcső alá. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik.