Macskahere a nyakban, kősóból hüvelykúp - A fogamzásgátlás története

Ráolvasás és amulettek

Réges régen, jóval a felvilágosító filmek elterjedése előtt volt idő, amikor az emberek még nem ismerték fel a terhesség és a nemi élet közti igen szoros összefüggést. Emiatt aztán igencsak érdekes módszerekkel próbálták távol tartani a gólyát.

Mivel a baba megfoganása csakis az istenek akarata lehet, ezért őket igyekeztek különböző varázslatokkal, ráolvasásokkal és bálványáldozatokkal befolyásolni. A 6. században például a nők egy macska heréjét vagy máját hordták zacskóban a nyakukban, de az öszvér - mint szaporodásra képtelen állat - fülzsírja is kelendő amulettanyag volt. Egyes természeti népek az éppen menstruáló asszonyt betegként kezelték, hiszen ha egy nő egészséges, akkor mi mást is csinálhat, mint hogy éppen gyereket vár, szül vagy szoptat. A terméketlen asszonyok sora nem igazán ment jól, bibliai példákból is láthatjuk, hogy megbélyegezték, kigúnyolták, kiközösítették őket. Mert annak ellenére, hogy megpróbálták befolyásolni a születendő gyermekek számát, akkoriban a nőknek fő feladata és életcélja volt minél több egészséges utódot a világra hozni.

Az ókori népek furcsa módszerei

Arra, hogy a fogamzásgátlás nem új keletű tudomány, egy ókori egyiptomi papirusztekercs a bizonyíték: az időszámításunk előtti 19. századból származó irat részletesen leírja az akkori praktikákat. Ők tudták, hogy a férfiak ondóját kell mindenáron távol tartani a célterülettől, ennek érdekében a nők többek között krokodilürülékből készítettek egy labdácskát, melyet a hüvelyükbe helyeztek. De az óvszer sem volt ismeretlen: az első írásos emlék róla szintén az ókori egyiptomiaktól került elő, persze a latexóvszer még sehol sem volt, a férfiak természetes anyagokból próbáltak valamiféle védősapkát készíteni.

Az ókori görögök a magzatelhajtást is ismerték már, erre a célra különböző növények főzetét használták. Ezek között volt a vadmurok is, melyet ma is alkalmaznak Indiában erre a célra. Egy görög származású orvos, Szoranusz pedig már megkülönböztette a fogamzásgátlást a magzaelhajtástól, előbbi érdekében különböző hüvelytisztító szereket és a férfi orgazmusának visszatartását ajánlotta.

Szoranuszt egyébként az antik Róma egyik legismertebb nőgyógyászaként tartották számon, aki felvilágosult tudásával az amuletteket szorongató nőknek hatásosabb eszközöket adott. Nevéhez fűződik például a savas hatású gyümölcsökből készített negyvenféle spermaölőszer, ami már sokkal jobban hangzott, mint az előtte használt elefántürülékből gyúrt "pesszárium".

Mindezekkel nem ér véget a furcsábbnál furcsább módszerek felsorolása: feljegyeztek a Talmudban olaj és higany keverékéből készült italt is, a korai iszlám népeknél pedig káposztát vagy kősót is használtak hüvelykúpként. Kínában ennél is furcsább szokás volt divatban: a nő köldökére tett forró vasgolyó hatásossága ma már erősen megkérdőjelezhető, de ők hittek benne.

Középkori fogamzásgátlás-üldözés

Az egyházi tanok a születésszabályozást is bűnös tevékenységnek tartották, így azt a nőt, aki ezzel, vagy magzatelhajtással foglalatoskodott, üldözték vagy boszorkánynak minősítették. Ennek ellenére az ecetsavas hüvelyöblítés elterjedt módja volt a terhesség elkerülésének, és még egy sor vegyület is, melyek közül sok bizonyult károsnak, vagy egyenesen halálosnak. Óvszert akkoriban is használtak, ezeket vászonból, állati bőrből, vagy bélből készítették, az első ilyen alkalmatosság a híres olasz anatómus, Fallopius nevéhez kötődik. A kondom elnevezés valószínűleg egy középkori angol orvosnak, Condom doktornak köszönhető, ő a csintalan II. Károly király számára készített egy vászontokot, a törvénytelen gyermekek megfoganását megakadályozandó.

Kis óvszertörténelem

A férfiak hamar rájöttek, hogy az óvszer használata akármilyen kényelmetlen is, megvéd egyrészt a nem kívánt gyermekektől, másrészt a szifilisztől is, így egyre terjedt a használata. Ekkor már a kényelmesebb állati bél vagy hólyag volt az alapanyag, még Casanova is használta, aki angol lovaglókabátnak nevezte a sajátját. Mellesleg az egyszer használatos kondom ekkor még messze nem létezett, a saját kis eszközét minden férfi kimosta, megszárította, és addig használta, míg tudta.

A tömeges óvszergyártás a vulkanizált gumi feltalálása után, az 1800-as évek derekán kezdődött, és tart a mai napig. Az anyag azóta persze változott, az első kondom biciklibelsőre emlékeztető formáját mára felváltotta a dizájnos, anatómiailag formázott latexóvszer.

A fogamzásgátló tabletta térhódítása

Az óvszer egyetlen problémája az, hogy a férfi dönt a használatáról. A nők csak a hormontabletták megjelenése után vehették valóban kezükbe az irányítást, de várniuk kellett a 20. század közepéig. Azt már a 19. században felfedezték, hogy a terhesség alatt nem történik peteérés. Azért, hogy ez elérhető legyen nem várandós nők számára is, a felfedező Haberlandt professzor petefészek-kivonat bevitelét javasolta. Ezután 1929-ben felfedezték az ösztrogéneket, a sárgatesthormont, majd a progeszteront. Ezeket aztán megpróbálták mesterségesen előállítani, aminek eredményeként 1959-ben elérhető lett az első kombinált fogamzásgátló tabletta, amely nálunk 1962-től volt kapható, de ma már több mint húszféle modern, alacsony hormontartalmú tabletta közül válogathatunk, melyeknek nincsenek már olyan kellemetlen mellékhatásaik sem, mint nagyanyáink idejében voltak.

A fogamzásgátló szereknek ma már persze nem csak e két csoportja létezik, hiszen a méhen vagy hüvelyen belüli eszközöktől a hormonjekcióig sokféle módszer közül válogathatunk, amik közel sem annyira rontják el a szerelmeskedés spontaneitását vagy a nők egészségét, mint a régen használt szerek. Az életet viszont ezek sem tudják megállítani: tökéletes, száz százalékos védelem szülőképes korú, aktív nemi életet élő nők esetében továbbra is csak egy létezik: az önmegtartóztatás.