Nincs megcsalás, de igény az volna rá...

Akkor lenne baj, ha a két embernek két különböző elgondolása lenne erről. Valószínűleg hamar konfliktushelyzetet szülne, ha az egyik azt mondaná, nem, én ezt nem csinálom, az ember monogám, a másik pedig azt, hogy én igen, mert ez teljesen normális, így vagyunk kitalálva.

Ugyanis semmilyen játékot nem lehet játékszabályok nélkül játszani. Ez tény, ezt néhány ember kivételével mindenki elfogadja. Akik nem, azokat meg nem engedtétek beállni a focicsapatba, vagy a táncszakkörbe, illetve hamar kiraktátok őket onnan.

Néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azért, mert felnőttünk, és már nem a grundon focizunk, nincs szükség szabályokra. Sajnos, vagy éppen hál' istennek, egy párkapcsolatban éppúgy elengedhetetlenek a játékszabályok, mint az élet többi területén.

Az ember tudja, ismeri a játékszabályokat, és be is tartja őket. Amikor azt hallani csoportokban, közösségekben, kapcsolatokban, hogy akkor van jó játék, ha nincsenek játékszabályok, azzal megadták a káosznak, a zűrzavarnak a definícióját, és akkor ott aztán tényleg nem lehet semmit játszani. Sőt, ezek az emberek, akik így vélekednek, előbb-utóbb azért hallgatólagosan mégiscsak számon fogják kérni a másikon azt, amit meg egyébként soha nem beszéltek meg egymással.

Ahhoz, hogy boldogan és gördülékenyen tudjon működni egy kapcsolat, elengedhetetlenül szükséges, hogy megállapodásokat kössünk.

Ez nem azt jelenti, hogy az ég világon mindenről ugyanazt kell gondolnunk, de ha csapatban akarunk jàtszani, akkor elengedhetetlenül szükségünk van megállapodásokra.

Ez olyan, mint a KRESZ. Ha egyedül autóznál a világon, akkor majdnem mindegy lenne, hogy melyik oldalon haladsz az úton, hol állsz meg, mikor mész át egy kereszteződésen. De ha már két autós van, akkor már nem árt megbeszélni, hogy ha szembekerülnek egymással, akkor merre térnek ki. Meg kell állapodni, különben előbb vagy utóbb valaki meghal. Mi lenne, ha nem lennének megállapodások? Pillanatokon belül káosz, vér és halál öntené el az utakat.

A család is rengeteg irányvonalat használ. Például cipőben nem megyünk be a szőnyegre. Ez egy megállapodás. Azért született, mert anyu kitakarította a szőnyeget, és valaki átment rajta koszos cipővel. Közben lehet, hogy a másiknak az volt a természetes, hogy rámenjen, és különösebben nem érdekelte, hogy valakinek a munkáját ezzel semmibe veszi.