A jóga tényleg a megnyugvásról és az egyensúlyról szól? Íme, a kíméletlen igazság!

Vagy legalábbis valami ilyesmi, nem akartam és nem is tudok kimerítő lenni. (Egyébként a jóga szót akár szinonimaként is értelmezhetjük a cikk kedvéért bármely egyéb spirituális rendszerre, amely gyakorlatilag ugyanazt keresi, mint az ősi jóga rendszere: a megszabadulást.) Az mindenesetre mindig megdöbbent, hogy egyre több olyan emberrel találkozom, aki hihetetlenül törekszik az egészséges életmódra, hűen követi a "jóga" tanításait, jár órákra, előadásokra, tényleg akar "középen lenni", mégsem találja az egyensúlyt.

Ráadásul azt látom, hogy akár sok év spirituálkodással a hátuk mögött ezek az emberek mérhetetlenül szenvednek a belső bűntudattól, akár a szégyentől, hogy nekik nem megy. Viszont, mivel talán hiteltelennek tűnnének, ha annyi év kemény munkája után bevallanák akárcsak maguknak a kudarcot, egyre inkább pókháló módjára gabalyodnak bele a saját elvárásaikba, és kifelé egy hamis, délibábos, langyos spirituális attitűdbe temetkeznek.

Vannak persze kivételek. Éppen mostanság találkoztam a Facebookon egy távolabbi kedves ismerős egészen bátor megnyilatkozásával, amiben bevallotta, hogy 10 év kemény spirituálkodás után mégiscsak odáig jutott, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. A történet szerencsére pozitív kicsengésű, az ismerősöm túlélte a halálugrást a hídról, és azóta egyre inkább éli a saját lelke szerinti utat. Sokkal hitelesebben, mint bármikor előtte. Viszont esete egy felkiáltójel mindannyiunk számára.

Mert van néhány őszintébb ember, aki ki meri mutatni, hogy bizony jóga vagy spiritualitás ide vagy oda, ők nincsenek jól. Jól lehet ilyenkor segíteni. Örülünk, ha valaki végre rosszabbul van, mint mi, és ilyenkor önjelölt segítőként mindenki osztja a megingott spirituális társnak a maszlagot: "de hát szeresd magad".

Nem növesztettél friss hajtásokat, új életet a magad számára, és kudarcnak éled meg az egészet. Nem működik neked a jóga, vagy talán nem is érted, hogy hogyan működik. Mindenben törekszel a középútra, kontrollálod a vágyaidat, az érzéseidet és gondolataidat, keresed a közepet, és mégis egyre messzebb kerülsz attól. Pedig annyi lemondás és törekvés van benned. A jóga csak nem nyugtat meg.

Persze habitustól és egyéni sorstól függően ki-ki másként reagál erre a helyzetre. Van, aki egészen extrém módon és a környezete számára váratlanul, mint az ismerősöm, az öngyilkosságot választja.

Ilyet is sokat látok. Nem lesz terhes (persze, hisz nem termékeny az egész lénye), vagy csinál magának egy rákot vagy más betegséget. Van, aki depressziós lesz, és jár tovább mindenfelé, de csak azért, hogy mindenhol kesereghessen, és kapja a peace and love öleléseket (egy kis fájdalomcsillapításnak nem mondom, hogy nem jó, de semmit sem old meg). Mások belemerevednek a dogmáikba, és vakok lesznek a saját kudarcukra. Vagy éppen jógatanárokként tanítanak tovább, de maguk számára hiteltelenül, állandóan kintről keresve az inspirációt, vagy vannak olyanok is, akik abbahagyják az egész jógatanítást, mert annyira nem érzik magukat hitelesnek. Sok válasz lehetséges.

Ezek az emberek tényleg valamit rosszul csinálnak? Vagy mi az oka ennek a sok szomorú esetnek? "Én csak jól akarok lenni, meg akarom találni az egyensúlyt az életemben és a mindennapjaimban." Hány ember választja ezért a jógát! Szerintem abból érdemes kiindulni, hogy a jógáról lehántjuk ezt a peace and love, középutas "légy egyensúlyban" maszlagot.

A jóga által nyitogatva a Lélek fényt vetít a poros sarkokba, és először rosszul leszel a felkavart mocsoktól. Ez egy természetes folyamat. És minél többet látsz, annál nehezebbnek érzed magad. Annál jobban látod a beleragadtságodat a vágyaidba és a ragaszkodásodba. Pláne, ha van egy igazi mester melletted (ez lehet bárki, a kritikus párod, a kíméletlenül őszinte gyereked vagy egy szókimondó barát, akár a kekec tanítványaid), aki nem hagy téged megnyugodni a saját szemfényvesztésedben. Piszkál.

Ez tehát egy természetes folyamat. Nem nagyon lehet örülni neki, mert egyáltalán nem kellemes. Ekkor indul csak igazán a belső háború. És ebben a folyamatban ráadásul teljesen magad vagy. Ezt senkire nem boríthatod rá. Mert senki nem kíváncsi rá. Ha valaki bajban van, az emberek elfordulnak tőle. Van elég bajuk, nem kell a más nyomora is. Gondolok a rákos ismerősömre, aki körül megfagy a levegő. Vagy éppen a saját esetem, amikor elvesztettem apukámat. De még nem kell ehhez ennyire extrém helyzet sem. Aki rosszul van magával, szomorú, frusztrált vagy letargikus, akörül feszült lesz a levegő, és az emberek ezt érezve kerülik a társaságát. Ettől még rosszabbul leszünk.

És miért is kerülsz ide? Mert úgy akarod keresni a közepet, az egyensúlyt, hogy valójában bátortalan vagy megélni a két végletet. Sokan egyből valami számukra egyelőre teljesen értelmezhetetlen középre törekszenek, közben pedig ott dúlnak bennük az elfojtott vágyak és indulatok. De nem, azt nem szabad kiengedni, mert ugye a jóga a kontrollról szól és az egó megfékezéséről meg az elme lecsillapításáról.

No igen. Itt jön a legnagyobb katyvasz. Hogy mi is az a jóga.

Alapvetően két irány van a jógában: a radzsa jóga és a tantrikus hatha jóga vonal. A kettő ugyanoda vezet, de egymással össze nem egyeztethető.

(yogas chitta vritti nirodha – Patanjali) Gyakorlatilag egy teljes önmegtartóztató rendszer. Azt hirdeti: lépj túl a testen és az elmén, akkor nyugodt leszel. NO test, NO elme. Kevéssé reális a mai ember számára. Mégis ezt tanítják ma mindenhol az ászanák mellé (Patanjali Jóga szútrák).

Ismerd fel a vágyaidat, és elégítsd ki magadat úgy, hogy nem válsz a vágyak rabjává! Légy benne a testedben. YES test, YES elme és vágyak.

Az előbbi a közepet keresi, a test nélküli, vágy nélküli, nem evilági állapotot. Az egyensúlyi helyzetet, ahol mindig béke van, és nyugalom. Ahol csak tudatosság van. A másik egy dinamikus végletesség között stabilan hullámzó életet, megélést hirdet. A nevében is benne van Ha-Tha, Shiva-Shakti, Agni-Soma, a végletek dinamikája.

A hatha jóga (és minden jóga ilyen, ami fizikai pózokat tanít, és a testen keresztül közelíti a megszabadulást) a végletek jógája.

Ha mondjuk fel akarsz akasztani egy képet a falra, akkor is először meg kell találnod a képkeret széleit, végeit és azokhoz mérten tudod megállapítani, hol is van a közép. A hatha jógában, amit ma a nagy többség itthon gyakorol, ezt a dinamikus közepet kell keresni a két véglet függvényében.

Így merd megélni azt is, ha szarul vagy, ha ki vagy billenve.

Merd kiengedni az érzelmeidet, megélni a vágyaidat, megélni magadat. Ha szép és egészséges testet építesz, merd is azt használni a vágyaid beteljesítésére. Ha nem így teszel, az energia beléd poshad, és megbetegít testileg vagy lelkileg. És akkor ne lepődj meg, hogy pont Te, aki az egyensúlyra törekszel, mégis a végén a legnagyobb kibillenéseket produkálod.