Müller Péter: "Ilyen elesett, bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk"

2016.04.11.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 226. rész.

Hosszú és boldog házasságom egyik titka: sokszor beláttam azt, hogy nincs igazam. Szerencsés voltam, hogy ezt meg tudtam tenni. És szerencsés a nejem is, hogy egy ilyen férfivel találkozott.

Az, hogy mindig nekem van igazam, biztonságot ad. Helyzet-öntudatot. Kapaszkodót. Önérzetet. Úgy érzem, ezáltal uralom az emberi viszonyaimat. Győztem! Én, én győztem! Rádöbbenni arra, hogy ez csupán önigazolás: a legnagyobb bátorság. Az ember űrbe kerül. Megszédül. Tántorog. Mi lesz velem?! Legyőztek?! És mégis, látod: ez a legszentebb pillanatunk! Amikor rájövünk, hogy kapaszkodónk elkorhadt. Kell másik. Kell egy tágasabb, valódibb igazság! Úgy haladunk az élet útján, mintha egy veszedelmesen sodródó folyó kiálló köveire lépegetnénk: elhagyom az egyiket, „jaj, Istenem, mi lesz?”, és rálépek a másikra. Mindig van egy ilyen „jaj, istenem, mi lesz?” – pillanat. És jó, ha ezt nem féljük bevallani.

Az ilyen elesett, bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk, és tanuljuk meg értékelni a másik ember másságát.

És nemcsak értékelni, de tisztelni és megérteni is. Nem lehet szüntelenül önvédelemben élni. És örökké félni, nemcsak kimutatni, de még belátni is, hogy néha bizony hülyék vagyunk.

Most például, ahogy ezt leírtam, megszólalt bennem egy hang:

„Igazam van?”

És rájöttem, hogy nem egészen!

Vigyázz! Ez az útravalóm csakis olyan helyzetben érvényes, ahol szeretet van. Ahol szeretek, és engem is szeretnek. Ahol ez nincs, ott bizony hasznos a páncél. De csakis azért, hogy kifelé védjen. Belül maradj őszinte önmagadhoz. És tudd, ha nincs igazad.