Egyszer egy tanítvány azt mondta a mesternek:
"Mester, köszönöm, hogy vagy, szükségem van rád." "Nem, nincs szükséged rám" - válaszolta a mester. "De mégis tanítasz, miért?" - kérdezte a tanítvány. "Azért, hogy ráébredj, hogy nincs szükséged rám."
A távol-keleti bölcsesség szerint ne halat adj az éhezőnek, hanem hálót és tanítsd meg halászni. A segítség nemes dolog, de a megismételt segítség ebből a nézőpontból nem segítség. Tarthatod valaki háta mögött a kezed, csak messziről fog úgy tűnni, hogy magától megy. És ha igazából segíteni szeretnél neki, akkor megvárod, míg ő maga kéri a segítséget.
Akarata ellenére ugyanis senkit nem lehet boldoggá tenni.
Egy halálos beteg embernek a tenyereden nyújthatnád az életét jelentő pirulát, ha nem tudná, hogy beteg, nem akarna meggyógyulni. Esetleg tudná, de nem bízna benned. Emiatt lehet, hogy kiverné a gyógyszert a kezedből, és ott halna meg a szemed láttára.
Amikor azonban a diák készen áll a tanulásra, a tanár felbukkan. Nem adhatsz viszont olyat, amid nincs, és nem vehetsz magadra olyan tulajdonságot ami nem te vagy. Ezért ha segíteni akarsz másokon, magadat hozd a lehető legjobb állapotba, mert tanáccsal is segíthetsz, de példamutatással, és a jelenléteddel hatékonyabb leszel. Üdvös tehát, ha időnként felteszed magadnak a kérdést:
Mit kell még megtanulnom, és mit kell még megtanítanom?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.