Pilát Gábor a hitről: "Minden a hited szerint történik, és a hited alapja a vágy"

A felsőbbrendűségben szenvedő ember nem önmagát keresi, sokkal inkább a saját önös boldogságát, amit általában hírnévvel, pénzzel, hatalommal és befolyással szándékozik elérni. Számára az a legnagyobb keserűség, ha a lehetőségei és eszközei nem elegendőek a vágyai eléréséhez. Így a felsőbbrendű ember mindig alsóbbrendű marad az egója által.

A lelki szegényekkel a szellemi fogyatékosokra gondolt volna? Talán könnyebb értelmezni, ha megfogalmazzuk az ellentétpárját, amit lelkiekben önteltnek nevezhetnénk. Az ilyen ember önmagára büszke, mindent, amit elért, azt kizárólag saját sikereként éli meg. Olyannyira önelégült, hogy nem nagyon marad hely a lelkében a hálára. A lelki szegénység tehát nem a szellemileg fogyatékosokat jelenti, hanem azokat, akik érintetlenek, lelkileg tiszták, nem bűnösök.

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a szavak mindig félreérthetők, és legfeljebb olyanok lehetnek, mint a közlekedésben az útjelző táblák, amelyek irányt mutatnak. A valódi érzések legfeljebb körbeírhatók, sosem írhatók le pontosan, azokat meg kell tapasztalni és át kell élni.

Ezzel szemben gyakran ahelyett ítélkezünk, hogy éreznénk, hogy cselekednénk, hogy szeretnénk, és ráadásul nehéz hátizsákkal hajszoljuk a boldogságot.