A női szőrtelenítés története: szeméremápolás az ősi módszerektől a brazil gyantáig

„A szépségért szenvedni kell” - tartja a régi mondás, és a nők szenvedtek is érte a múltban, és még a mai napig is. Egyesek szerint ez a szeméremtest ápolása, azaz a női szőrtelenítés szükséges, de olykor igencsak fájdalmas rituáléira is vonatkozik. 

A női szőrtelenítés már az ókorban is divat volt 

A női szőrtelenítés története meglepő módszereket rejt magában .Akár Egyiptomban, akár az ókori Rómában, a nők csiszolt kagylóhéjakat vagy köveket, denevérvért, borjúvizeletet vagy szamárzsírt használtak, hogy megszabaduljanak a rakoncátlan szeméremszőrzettől. Mások inkább a bronz késeket, a habkövet vagy a méhviaszt részesítették előnyben. Egy másik technika az volt, hogy vékony cérnaszálakkal csavarták le a szeméremszőrzetet. Egyesek még orpimentet, egy rendkívül mérgező, arzéntartalmú ásványi anyagot is alkalmaztak a nem kívánt szőrszálak feloldására. Eltartott egy ideig, amíg feltalálták a modern borotvát vagy epilátort.

A szeméremszőrzet természetes gátként szolgál a kórokozók számára, és megelőzheti a sérüléseket. Azok, akik higiéniai okokkal indokolják a fanszőrzet nyírását, különösen a vízhiányos sivatagi régiókban, csak ürügyként használják ezeket az érveket. Azt is árdemes szem előtt kell tartani,  hogy a fanszőrzet illatanyagokat, úgynevezett feromonokat bocsát ki, amelyek ellenállhatatlanná teszi a nőt.

Vékony csík vagy teljes bozont?

Az évszázadok során a szeméremszőrzetnek különböző divatjai voltak. A női szőrtelenítésnél nemcsak a két véglet létezik, a női szépségideál és a női szépség fogalma folyamatosan változi, a múltban is megmutatkozik, hogy a nők gyakran igyekeznek kreatívan bánni a szeméremszőrzetükkel. Vannak, akik megtartanak egy vékony csíkot, mások megszabadulnak a teljes szeméremszőrzettől vagy a bikinigyantázást választják, azaz eltávolítják a kilóg a bugyiból kilógó szőrszálakat. Akadnak olyanok is, akik formákat nyírnak a szeméremszőrzetükbe, mint a szív vagy a virág, de akár be is festetik azt.

Eközben egyes afrikai vagy déltengeri kultúrákban a szeméremszőrzetet a termékenység jelének tekintik. Azokban az országokban, ahol a nőknek genetikai okokból kevesebb a fanszőrzetük, például Thaiföldön vagy Japánban, a telt bozontot kívánatosnak tartják. Hiába, mindig azt akarjuk, ami nincs.

Az egyházi tabuktól a germán dzsungelig

Az ókori Rómában a fürdőkultúra részeként szokás volt, hogy a nők leborotválták a szeméremszőrzetüket. Az eljárás azonban a középkorban tabuvá vált, mivel a katolikus egyház a test bűnös kezeléseként tekintett a női szőtelenítésre. Ugyanakkor a 16. és a 18. század között a buja szőrzetet az egészség jelének tekintették.

Napjainkban a média, de mindenekelőtt az internet világszerte egységesítette a szeméremtesápolást. 

A brazil gyantázás az 1990-es évek egyik legnépszerűbb tévésorozatában, a Szex és New Yorkban jelent meg először, utána a brazil gyanta iránti kereslet az egekbe szökött. Új szabványok és új normák születtek. Ahogy a médiában megjelentek az egyre csupaszabb testek, a szőrtelen test szépségideálja globalizálódott. Ez Németországot is érintette, ahol az 1980-as években akadálytalanul nőhetett a fanszőrzet. A francia nőjogi aktivista és újságíró, Florence Herve egyik könyvében megjegyezte, hogy a német nőket „germán dzsungelükről” lehet felismerni. 

Eközben világszerte elterjedtek a gyantázó stúdiók, amelyek lehetővé teszik ügyfeleik számára, hogy megszabaduljanak a nem kívánt szőrszálaktól, beleértve a hónaljszőrzetet is. És egyre több férfi is borotválkozik, legalábbis a fiatalabb generáció tagjai. Az elektrolízis, a forró viasz, a lézer és az elektromos borotva segítségével a női szőrtelenítési stílusoknak gyakorlatilag nincs határa.

A „Bush is back” mozgalom

Az elmúlt évtizedben létrejött egy mozgalom, amely a „bozót visszatérését” hirdeti, bár sokan még mindig provokatívnak tartják a szeméremszőrzet megtartását.

Madonna 2014-ben az Instagramon közzétett szőrös hónalj-szelfije heves reakciókat váltott ki. Olyan amerikai sztárok, mint Lady Gaga énekesnő, Doja Cat rapper vagy Cameron Diaz színésznő nyilvánosan bevallották, hogy teljes szeméremszőrzettel rendelkeznek. Diazt ünnepelték és kritizálták is a témával kapcsolatos nézetei miatt, miután megosztotta azokat 2013-ban megjelent „The Body Book” című művében, amelynek az egyi fejezete az „In Praise of Pubes” (A fanszőrzet dicsérete) címet viseli.

A néhai német színésznő, Christine Kaufmann szintén a szeméremszőrzet mellett szólalt fel 2014-es „Lebenslust” („Életvágy”) című könyvében: „Egyenesen megdöbbent, hogy a felnőtt nők mennyire vissza akarják változtatni magukat prepubertáskori kislányokká. A fanszőrzet része a szépségről alkotott képemnek. Gondozni kell... mint egy kiskertet” — írta.

Ünnepeljük a sokszínűséget

A szeméremszőrzet ünneplése egy új trend, amely a testpozitivitás részének tekinthető. De még sok munkára van szükség ahhoz, hogy a mainstream elfogadottságot kivívja.

Mithu Sanyal kultúrantropológus és újságíró a sokszínűséget hirdeti.

„Tanulmányok azt mutatják, hogy azok, akiknek normatívan szép testük van, azaz akik fiatalok és vékonyak, több szeméremszőrzetet mutathatnak a közösségi médiában, mint azok, akiknek a teste kívül esik ezen a normán. Holott mindenkinek magának kellene eldöntenie, mit kezd a saját szeméremszőrzetével, anélkül, hogy emiatt iközösítsék vagy bántsák. Igazából ünnepelni kellene a sokszínűségünket”.