Az úti célom első állomása és állandó lakhelye, az olasz riviéra partján Viareggio volt. Innen indultam el minden reggel, és ide érkeztem vissza a nap végén. Vendéglátóim, Viki és Mikael állíthatom, hogy a legolaszabb magyarok, akikkel valaha találkoztam.
Az első napom ismerkedéssel telt. Vikiék végigvezettek a liberty stílusban épült villában, ahol mindig volt valami szépség, ami napról napra magával ragadott. A nappaliban, minden egyes bútordarabnak külön története volt, és valószínűleg a 100 éves parketta is sokat mesélhetne. Toszkána hallatán általában nem a strandok és a tengerpart jut az eszünkbe, hanem inkább a bortúrák és a gasztronómiai kalandok. Meg kell jegyeznem, Viareggio városnézés és strandolás szempontjából is kiemelkedő. A szállásomtól csak 50 lépés volt a tengerpart, ami a szobám erkélyéből, igazán festői látványt nyújtott. Miután olaszosan megreggeliztem, kétkerékre szálltunk, és körbetekertük a környéket, hogy megnézzük a gyönyörű viareggina stílusban épült kis házacskákat, éttermeket, tengerparti strandokat.
Második nap: „Reggel van, és én már Livornoban, Olaszország második legnagyobb piacán a Mercato Centralén éhgyomorra kóstolgatom a finom polipsalátát. De, mit lehet tenni?! Olyan kedvesek, vendégszeretőek itt az árusok, hogy nem hagyhatom ki.”
A naplóm sorait olvasgatva, még most is érzem a piac jellegzetes illatát, a számban pedig a friss zöldségek és tenger gyümölcseinek ízét. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy mindenki kóstol és kóstolgat, ugyanis itt ez egyáltalán nem tilos.
Gondoltam én is elvegyülök, és igazi olasz módjára belekóstolok mindenbe, ami megtetszik. Vikiék ragaszkodtak hozzá, hogy próbáljam ki a ponce livornese-t, (espresso, citrom, cukor és rumszerű ital), amivel az olasz halászok indították a napot. Hát, kellett hozzá bátorság, de nemcsak ehhez, hanem a bakala (egy éve kifogott, szárított hal) megkóstolásához is. Livorno egyébként Olaszország egyik legnemzetközibb városa, ahol érezhető az angol, spanyol és portugál befolyás, de ennek ellenére azért nagyon is olasz.
Emlékszem, nagyon vártam, hogy hazaérjünk Viareggióba és főzzünk valamit. Mikaellel a piacon vásárolt tengeri finomságokból, zsályalevélbe tekert szardellát, polipsalátát, valamint borsos és paradicsomos kagylót készítettünk.
Az első két napom nagyon tartalmas volt. Kagylót tisztítottam, polipsalátát ettem, bicikliztem a viaregginák között, végigkóstoltam a livornoi piacot, és ami a legfontosabb, főztem... főztem... főztem. De itt még nem értek véget a toszkán kalandjaim, nemsokára jelentkezem egy újabb beszámolóval. Ciao!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.