Bár nem terveztünk ebédelni, mégis az egyik macskaköves utcácska sarkánál megpillantjuk az egyik leghíresebb angol tévés szakács éttermét. Tágas is, hangulatos is, pont olyan hely, ami akkor is szuper, ha öltönyben megyünk tárgyalni, vagy ha csak egy pólóban és farmerben van kedvünk enni valamit.
Szembetűnő mindenhol a faburkolat, ami az első percttől fogva igazán otthonossá varázsolja a légkört.
A tálaló pulthoz közel ültünk le, így beleshettem az ételek profi előkészítésébe, amit a konyha szerelmeseként, egyszerűen imádtam...
Csak a férjemet, Edvint sajnáltam kicsit, ugyanis alig tudtam figyelni rá, hisz folyamatosan a konyhai történésekkel voltam elfoglalva.
Az étterem sajátossága, hogy az alapanyagokat szigorúan ellenőrzött forrásból szerzik be, közvetlenül a termelőktől, ahol az állatokat, számukra a legkellemesebb, legkedvezőbb körülmények között tartják. Ennek a stresszmentes környezetnek köszönhető, hogy a húsok minősége és íze kifogástalan.
Az ételek kiválasztásánál rábíztuk magunkat a felszolgálóra. Kezdésnek, húsos tálat javasolt. Édesköményes szalámi, pisztácia mortadella, prosciutto és schiacciata piccate és mindez mini bivalymozzarellával, érlelt pecorinoval, chililekvárral, savanyúsággal, olajbogyóval és friss zöldségsalátával tálalva. Egyszerű és nagyszerű!!! A gondosan válogatott alapanyagok magukért beszéltek. Mindenben van egy kis csavar, mindennek megvan a miértje, ami a tálon található.
Imádtam a főételt, ami fóliában sült tőkehal filé volt, házi majonézzel és polenta chips-szel. Egyébként nem vagyok hatalmas majonéz rajongó, de ami jó, az jó. Remekül illlet a hal ízvilága a majonéz lágyságához, krémességéhez. Polenta? Chipsből? Miért ne? Imádom az elgondolást.
Végül is én is készítettem már sokszor polentát... Na meg chips-et ( gyerekes anyuka lévén) már csukott szemmel is tudok sütni. A kettőt viszont nem ötvöztem soha.... Ezidáig!!! Megyek haza és tuti elkészítem!
Edvin Cézár salátát választott, desszertnek pedig mindketten Vin Santo-Tiramisut kóstoltunk. Ez a desszert általában rummal készül, ám a Vin Santo (Toszkánában megtalálható édes desszertbor) hozzáadásával egy új oldalát ismerhettük meg az édességnek, mégpedig úgy, hogy közben nagyon is olasz maradt.
Amennyire spontán választottuk ki ezt az éttermet az elején, annyi kellemes meglepetést tartogatott számunkra. Nemsokára megint ellátogatunk ide, de akkor egészen biztos, elhozom a fiaimat is, mert ahogy utólag megtudtam, a gyerekmenü, az egy szemüveg, amellyel a kisebbek a választható ételek képét nézegethetik meg. Ez pedig biztosan nagyon fog tetszeni Maxinak és Noelnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.