Nápoly ízei közelebbről

2018.06.07.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben él egyfajta elképzelés az olasz ételekről. Sok helyen jártam már én is Olaszországban, de mégis úgy éreztem, hogy nem fedeztem fel még mindent. A kíváncsiság ezúttal Nápolyba kalauzolt azért, hogy rátaláljak a helyi finomságokra.

A délutáni órákban érkeztem meg Nápolyba és az utam egyenesen a város leghíresebb építményétől (Castel Nuovo) pár lépésnyire, egy hangulatos trattoriába vezetett. Már korábban is megszoktam, hogy Olaszországban nem trendi angolul beszélni, így az étlapon is cikáztak az olasz szavak. Nem zavart, mert tudtam, hogy mire vágyom és az olasz "gasztro szókincsem" kisegített. Nem szoktam tésztát enni vacsorára, de a spaghetti alle vongole nagyon bíztatóan hangzott.

A tésztát természetesen a szokásokhoz híven al dente állagúra főzték és sok-sok vénuszkagylóval, valamint fűszerezett koktélparadicsommal forgatták össze, végül pedig meglocsolták a kihagyhatatlan fokhagymás-olívaolajjal. Nem kell mondanom, hogy túl azért nem bonyolították, de ennek az ételnek a nagyszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, na meg persze a minőségi alapanyagokban.

Mennyei volt. Egyébként itt jellemző a tésztaételekre, hogy vagy friss paradicsomszósszal készítik (gnocchi, ravioli) vagy egy kevés fokhagymás olívaolajjal, parmezánnal megszórva (pl:.spagetti, linguine). Furcsa, de tejszínes változattal itt nem igazán találkoztam.

Másnap a reggeli cappuccinóm és pizzám (nem a klasszikus pizza, hanem, friss, sós péksütemény, paradicsom szósszal és mozarellával) után, úgy terveztem, hogy körülnézek a Via Chiaia-n (híres bevásárló utca Nápolyban), biztos találok valami igazán érdekes street food féleséget. Lehetetlen volt nem észrevenni a hatalmas papírtölcséreket, amikből vígan falatoztak a helyiek nézelődés közben. Na, ha valami street food, akkor ez a minden tengeri- és földi jóval megpakolt tésztabundás csoda, bizony az volt. Különféle friss halak, rákok, zöldségek, arancini (rántott rizsgolyó) és olívabogyó, tehát csak olyan alapanyagok, amiktől az ember igazán olasz hangulatba kerül.

Nagyon finom volt, bár nem mondom, hogy diétás (mert egyáltalán nem az), de most szemet hunytam efelett és olajos kézzel tovább sétáltam, hogy "ledolgozzam" ezt az isteni kalóriabombát. Tudjátok, van ez az ördögi kör, amikor sósra édeset, édesre pedig sósat kívánunk. Nálam is elérkezett az a pillanat, hogy belevessem magam az édességek mennyországába. Babá (jellegzetes kelttésztából készült, rumos desszert Nápolyban), tiramisu, krémes fagylaltok... Nem szégyeltem mindent megkóstolni, hiszen ezért voltam itt.. és persze a sajtok miatt

Aki ismeri az olasz gasztronómiát, az tudja, hogy itt Dél-Olaszországban nagy hírnévnek örvend a mozzarella és annak különféle fajtái úgy mint, a burrata, bocconcini vagy a straciatella. A kedvencem ezek közül a burrata volt, ami egy nagyon lágy, tejszínes, krémes fajta. Semmihez sem hasonlítható ízélmény, és biztos vagyok benne, hogy örök szerelem marad az emlékeimben.

Ebben az olasz városban csupán három napot töltöttem, de nagyon is magával ragadó élmény volt itt lenni, itt enni. Viszont az utam még nem ért véget Olaszországban és alig várom, hogy elmeséljem, hogy hogyan jutottam el innen Nápolyból, Capri-ra.