Amikor ismeretlen helyen járok, az ételek kiválasztását gyakran a helyiekre bízom és izgatottan várom milyen finomságokkal fognak meglepni. Ez most sem történt másként, és én mondom: a tányéromon a hazai „ételmenyország" üdvözölt mindegyik fogásnál. Nagyon eltalálták, hogy mi is az, ami levesz a lábamról. Hol is kezdjem?! A csárda legkedveltebb ételei a Parasztos libamáj, ami több mint 30 éve szerepel az étlapon, a halászlé, a túrógombóc és az egyedi, titkos recept alapján elkészített Tenkes gulyás, melyet 18 éve alkottak meg.
Először halászlevet kóstoltam. Látványos tálalás, gőzölgő leves, mennyei illatok. Az étterem nem véletlen, hogy ennek a levesnek is köszönheti hatalmas forgalmát. Ezen kívül annak, hogy magával ragad a gyönyörű, hagyományőrző környezet, mely megőrizte az eredeti képét több mint 100 éve.
A halászlé titka a filézési módszeren alapszik, ugyanis a hal hasának az alját nem használják fel az elkészítésnél (abból haltepertő készül), kizárólag csak a nemes részeket. A bajai halászléhez hasonlóan tésztával készítik, és nem passzírozzák a levet, csak finoman átnyomkodják, átszűrik, végül pedig házi kukoricás kenyérrel tálalják. Fantasztikus párosítás. Egyből érződik, hogy itt minden friss és házilag készített.
Nagyon szeretek enni és új ízeket megismerni, de természetesen kedvenceim is akadnak bőven. Ilyen a jó libamáj.
Ehhez a fogáshoz az alapanyagot egy olyan libafarmról szerzik be, ami különféle nemzetközi minőségi éttermeknek szállít alapanyagokat, de csak kizárólag meghatározott mennyiségben. Ebben a tekintetben a csárda egyedülállónak számít.
Az elkészítési technológia is rendkívül innovatív, és nem ismeretlen a konyhán a szuvidálás (főzési eljárás, amely során vízfürdőben, légmentesen zárt tasakokban, alacsony hőfokon készítik el az ételeket) fogalma sem. A libamáj terrin ettől az elkészítési procedúrától lett igazán finom, nem is beszélve arról a lilahagymalekvárról, amit balzsamecet és hagymakaramella fúziójával hoztak létre.
Megkóstoltam a ,,Kövér kacsát" azaz a libamájjal töltött kacsamellet meggyes céklapürével, de pisztrángot is ettem, ami az ízesített liszttől és az átszitált pankomorzsától rendkívül jó textúrát kapott.
Azt figyeltem meg, hogy mindenben volt valami kis csavar, miközben az ételek megőrizték "hagyományőrző" ízüket.
A desszerteknél például a habkönnyű túrógombócot diós morzsába forgatták, a madártejet pedig cukorsziruppal blansírozott körtével dobták fel.
Nem tagadom, éhes nem maradtam, és bármikor visszalátogatnék ide. Aki a környéken jár, és szeretne kecskét, vagy csacsit simogatni, nem mellesleg pedig nagyon jókat enni, az mindenképp térjen be ide, és élvezze a feledhetetlen ízeket. Szerintem mindenképp érdemes meglátogatni az egyetlen csárdát országunkban, ami nem véletlenül Megyei Értékké lett nyilvánítva, Rozmaring-díjas és Magyar Turizmus Minőségi Díjas is egyben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.