Magyar ízek Marton Adrienntől

Gyerekkoromban jó pár olyan fogással találkoztam, amik a mai napig melegséggel töltik meg a lelkem, és ha muszáj lenne sem akarnék változtatni az elkészítésükben egy hozzávalón sem, hiszen pont azoktól az összetevőktől ad nosztalgikus élményt, amikkel eredetileg készülnek.
Ilyen például a lapcsánka, de annak is szigorúan a tepsis változata. Reszelt burgonya, só, olaj és egy kis fokhagyma. Nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik, igaz nem egy diétás étel, de mit számít ez akkor, ha boldogsággal tölt el minden egyes falat, amit megeszünk.

Kockás terítő, pirított szalonna, tészta és sok-sok túró egybe keverve. Hát persze, hogy a túrós csusza a másik ikonikus fogás, ami a mai napig előszeretettel kerül az asztalra. A túró egyébként is elhagyhatatlan eleme a magyar konyhának, és rendkívül sokoldalú a felhasználása. A mai napig készül belőle például kőrözött, de pogácsákba, desszertekbe is fenséges alapanyag.

A töltött káposzta vagy alföldi nevén szárma jellegzetesen téli fogás, de bevallom, azért alkalmanként máskor is elkészítem, hiszen nincs egy összetevője sem, ami miatt ne enném meg az év bármely szakában. A káposztás ételeink ma is nagy hírnévnek örvendő változata, a székely káposzta egy megunhatatlan étel, ami nevével ellentétben köszönő viszonyban sincs a székely eredettel és a hagyományos erdélyi konyha sem ismeri. Két dolog biztos, az egyik, hogy magyar a második pedig, hogy nagyon finom.

Ha azt mondom magyar konyha, valószínűleg mindenkinek a pörkölt jut először eszébe. Ez a jellegzetes pásztorétel a vidéki éttermek, csárdák kínálatában általában nokedlivel van tálalva, amitől igazán tartalmas lesz ez a fogás. Rengeteg változata létezik. Készülhet, borjúból, birkából, vaddisznóból és az én kedvencemből marhahúsból. Jellegzetes ételünk a csirkepaprikás is, ami közeli rokonságban áll a pörköltekkel, hiszen a pörkölt és a tejföl fúziójából született. A paprikás és a pörkölt közötti különbség az elkészítésben rejlik, mert míg a paprikást csak főzni kell, addig a pörköltet mindig saját zsírján pirítjuk.

Egytálételeink közül is vannak olyanok, amik nagy múltra eredeztethetők, és ma is szívesen fogyasztjuk. Ilyen a Jókai bableves, vagy más néven csülkös bableves, ami nevéből adódóan Jókai Mór kedvence volt, ízletes csülökkel, csipetkével és sok-sok kolbásszal. Én megértem a rajongását...
Na de ami már kislánykoromban is a kedvencem volt, az a paprikás krumpli, bográcsban készítve. Egyszerűen más ízt kapnak az ételek, ha a szabadban készülnek. Imádom! Ez az a fogás, amihez sem nagy főzőtudomány, sem dagadó pénztárca nem kell, csupán az ízek szeretete. Ha készítem, virsli helyett mindig házi füstölt kolbásszal szoktam, de ez mindenkinél ízlésfüggő.