A viharvadászat veszélyes szakma, hát még ha valaki olyan becsülettel végzi azt, mint George. Feszülten figyeli a radarokat, térképeket forgat, valószínűséget számol, majd kocsiba pattan, gázt ad és meg sem áll a világ legveszélyesebb viharáig.
A görög felmenőkkel büszkélkedő, jóképű kanadai viharvadász a XXI. század egyik leghíresebb kalandora, gyerekkora óta rajong az időjárási jelenségekért: „Ötéves kisfiúként széttárt karral, az égre meredve bámultam az égen csapkodó villámokat, és hagytam, hogy az eső, amely úgy zuhogott alá, mintha dézsából öntötték volna, átjárja a testem, lelkem. Magam sem tudom miért, olyankor erősnek, hatalmasnak, sőt, boldognak éreztem magam.” – mondta egy korábban adott interjúban.
Az első, vihar által átélt felemelő élménye után nem volt kérdéses, hogy a kis Georgie később az egész életét a frontoknak, a viharoknak szenteli majd.
Sok-sok vaskos könyv áttanulmányozása és számos, tanulással töltött éjszaka után az akkor már fiatal felnőtt fiú nagyot csapott a keményfából faragott íróasztalára, és kijelentette: viharvadász leszek!
Ettől a pillanattól kezdve pedig egyfajta jó értelemben vett eszelős tekintettel, buzgón dolgozik azon, hogy bebizonyítsa a világnak: ő a legjobb. Ehhez semmi kétség nem fér, a most 46 éves George személyesen követte nyomon az elmúlt évtizedek legnagyobb, globális érdeklődést kiváltó katasztrófáit, viharait, munkásságának hála felvételein keresztül az otthon kényelmes melegéből is
bepillantást nyerhettünk a legfélelmetesebb hurrikánok szemébe, ledöbbenve nézhettük végig a leghíresebb ciklonok pusztítását.
„2005-ben, a Katrina hurrikán idején a Mississippi állambeli Gulfport városában tartózkodtam.” – írja blogjában. „Mintha nyolc órán keresztül egy működő turmixgépben lettem volna bezárva. A vihar hajnal előtt csapott le a tengerpartra, s mire reggel lett, a fokozatosan erősödő szél szökőárrá korbácsolta a tengert. Elszabadult tárgyak rajai röpködtek körülöttem. Egy többméteres bádoglemez úgy pörgött fölöttem, mint egy helikopter rotorja, mialatt az útestből felszakadt aszfaltdarabok és hatalmas kövek törték be az autók szélvédőit. A kikötőben pihenő konténerek dominóként dőltek a tengerbe. A teljes pusztulás szemtanúja voltam.”
George Kourounis dokumentum filmjeit látva azt kell, hogy mondjuk, az emberiség hálás lehet az adrenalin-hajhász férfinek, az egykor meleg esőben ázó kisfiúnak: tudósításainak, feljegyzéseinek hála a világ egyre felkészültebben várhatja a természeti katasztrófákat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.