Chiron, akit társai kiskorában (Alex R. Hibbert) csak Little-nek hívnak, Miami egyik lepukkant negyedében él, és folyamatosan gúnyolják őt. Mivel drogfüggő édesanyjától (Naomie Harris) nem kap elég figyelmet, szabadideje nagy részét Juannál (Mahershala Ali) és Juan barátnőjénél, Teresánál (Janelle Monáe) tölti. Chiron kamaszként (Ashton Sanders) ráébred másságára, és osztálytársai is terrorizálják őt. Felnőve (Trevante Rhodes) már a Black becenevet használja, és kábítószereket árul, amikor egy váratlan hívás miatt visszatér arra a környékre, ahol felnőtt.
Az idei év nagy párharcát a Kaliforniai álom és a Holdfény vívta az Oscar-versenyben. A Holdfény ugyan kevésbé nagyszabású, mint varázslatos vetélytársa, de ugyanúgy megbabonáz és a földbe döngöl, nem véletlen tehát, hogy elhozta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Barry Jenkins Tarell Alvin McCraney soha be nem mutatott színművét adaptálta, és három különböző szakaszban nyerünk bepillantást Chiron életébe. Tudják, hogy miről mesélnek: McCraney melegként ugyanazt az utat járta végig, mint főhőse, míg Tarell ugyanazon a környéken nőtt fel egy drogfüggő anyával, mint ami a film helyszíneként szolgál. A film kevés dialógust tartalmaz, de azok rendkívül erősek.
Barry Jenkins második nagyjátékfilmje az elmúlt év legnagyobb kritikai sikerét arató alkotása: eddig több mint 180 díjat nyert, s további, kétszáznál több elismerésre terjesztették fel. A Holdfényt hat Golden Globe-díjra jelölték, s elnyerte a legjobb film Golden Globe-díját a dráma kategóriában. A Brit Független Film díjátadóján a legjobb nemzetközi független film díját nyerte, a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon közönségdíjas lett. A film hatalmas szakmai siker a kritikusok körében: a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége négy díjjal jutalmazta a filmet (legjobb film, rendező, mellékszereplő és operatőr), és a bostoni, New York-i, torontói, San Franciscói filmkritikusok szerint is a 2016-os év legjobb alkotása. A Holdfény több kategóriában (adaptált forgatókönyv, férfi mellékszereplő) is az Oscar-díj favoritja. Vajon mik azok az események, amelyek a legnagyobb hatással vannak életünkre? Kik befolyásolják leginkább a jellemünket? Ezekre az univerzális kérdésekre próbál választ találni Barry Jenkins lírai filmje. A Holdfény időtlen történet az emberi kapcsolatokról és önmagunk megismeréséről.
A Holdfény hasonló témát boncolgat, mint néhány éve a Viharsarok: mihez kezdhet egy fiatal fiú, ha egy homofób, kitörési lehetőségtől mentes közösségben ráébred arra, hogy a saját neméhez vonzódik?
Audiovizuális téren a film a Csajkort idézi meg, James Laxton pedig gyönyörű képeket komponál: Juan elmeséli Chironnak, hogy egyszer egy idős hölgy azt mondta neki, hogy a Hold fényében minden afroamerikai kék színű. Az egyenlőségnek ez a szimbóluma többször is lélegzetelállítóan jeleink meg.
Egy cseppet sem tűnik túlzásnak az, hogy a New York Times egyik kritikusa, Manohla Dargis a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-jelöltjeinek ötös listáján a Holdfény szereplőit látta volna legszívesebben. Alex R. Hibbert fantasztikus gyerekszínész, Ashton Sanders törékenyen is bitang erős, míg Trevante Rhodes a maszkulin külseje ellenére hihetetlen finoman képes rendkívül mély érzelmeket kifejezni. André Holland lazán lubickol a szerepében, a kamasz Kevint megjelenítő Jharrel Jerome-ban pedig van valami megmagyarázhatatlanul megbabonázó. Talán épp az Oscar-díjat bezsebelő Mahershala Ali alakítása a legkevésbé erős a fiatalabb kollégáihoz képest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.