Ágnes asszony-szindróma: szüntelenül súrol, és egyszerűen nem bír leállni

Az Ágnes asszony-szindróma nem csupán a tisztaság és rendezettség iránti vágy, az állandó súrolással, pakolással, törölgetéssel, rendszerezéssel valamilyen belső feszültségről terelik el a figyelmüket, amivel foglalkozni kell. 

Ágnes asszony-szindróma vagy csak pedánsság? Hogyan lehet eldönteni? 

„A kényszerbetegséget és a tisztaságra való törekvést a megszállottság különbözteti meg egymástól. Ha valaki szinte megállás nélkül, ismétlődően, kényszeresen takarít, és a gondolatai is szinte csak és kizárólag ezen járnak, és ez hatással van az egész életére, akkor bizony beteges tisztaságmániáról beszélünk" – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta. 

„Egyesek úgy érzik, hogy csak ezzel enyhíthetik a szorongásukat. A kényszeres cselekedetek sok időt vehetnek igénybe, és ez megzavarhatja az ember társadalmi, tanulmányi vagy szakmai életét. A rituálék és kényszercselekvések pontos végrehajtásának igénye komoly, szinte elviselhetetlen szorongást okozhat. A kényszerbetegség tehát sokkal több, mint a tiszta, rendezett környezetre való törekvés" – tette hozzá a pszichológus. 

Többféle fajtája is van:

• Szennyeződés és tisztálkodás

Egyes emberek szélsőségesen félnek attól, hogy baktériumok, testnedvek vagy más anyagok - beleértve az olyan „szennyeződéseket” is, mint a gonoszság vagy a balszerencse - beszennyezik őket, de még attól is retteghetnek, hogy ők szennyeznek be másokat. A fertőzéstől való megszállott félelem tisztálkodási kényszerhez vezethet. Az ebben szenvedő emberek azt hihetik, hogy a tárgyak vagy terek meghatározott sorrendben vagy meghatározott gyakorisággal történő tisztításával elkerülhetik a szennyeződést vagy fertőzést, vagy kigyógyulhatnak a betegségükből, ha már elég tiszta lesz minden. 

• Szimmetria és rendezés

Vannak, akik a tárgyak bizonyos sorrendben való elrendezésének megszállottjaivá válnak, gyakran egyfajta mágikus vagy babonás gondolkodás miatt. A kényszerbetegségben szenvedő személyek például azt képzelhetik, hogy ha nem az általa pontosan meghatározott távolságra sorakoztatja fel a piperecuccait, akkor aznap valaki bántani fogja őt, vagy ha reggel ötször kitakarítja a mosogatót, akkor aznap nem éri balszerencse őt vagy valamelyik családtagját. 

• Ellenőrzési kényszer

Néhány embernek állandóan olyan gondolatok járnak a fejében, hogy kárt tesz másokban vagy önmagában a figyelmetlensége miatt. Az ettől való rettegés kényszeríti őket arra, hogy állandóan ellenőrizzék önmagukat, például, hogy kikapcsolták-e a tűzhelyt, kihúzták-e a vasalót, bezárták-e az ajtót. Az ellenőrzési kényszerben érintett emberek a befejezetlenség érzését írják le, hacsak nem hajtanak végre bizonyos rituálékat vagy viselkedéseket többször egymás után. Más gyakori kényszercselekvések közé tartozik a mantrák, imák vagy biztonsági szavak ismételgetése a veszély elhárítása vagy a szorongás csökkentése érdekében.

• Szerzett és öröklött is lehet

Sok esetben ezeket a kényszereket egy korábban megélt trauma váltja ki, és jellemző, hogy az ebben szenvedő emberek nem tudják kifejezni és kezelni a haragjukat.

 A kutatók ezen felül eltéréseket találtak a kényszerbetegségben szenvedő emberek agyszerkezetében, valamint az agyműködésükben: nagyobb az összeköttetés és az aktivitás az agynak a szokások kialakulásával kapcsolatos részeiben és az érzelmeket - különösen a félelmet - feldolgozó részeiben" – mondja a szakértő. 

Gyógyítható? 

Az orvosok, pszichiáterek és pszichológusok számos olyan kezelést találtak, amelyek csökkenthetik a tüneteket és javíthatják a mindennapi élet minőségét a betegek számára. Ilyen például a kognitív viselkedésterápia, amely sok kényszerbetegséggel küzdő ember számára igen hatékony. 

és stresszt okoznak. Ezután a terapeuta segíthet megtanulni, hogy ezeket a gondolatokat átformálja a beteg. 

Egy másik terápia az expozíció és válaszmegelőzés (ERP), ami szintén igen hatékony a kényszerbetegség kezelésében. 

és arra késztetik, hogy kényszeresen viselkedjen. A beteg leírja a terapeutának a kényszeres gondolatait és a kényszeres viselkedését. Elmagyarázza, mitől tart, mi fog történni, ha nem követi végig a viselkedést vagy a rituálékat. A terapeutája ezután segít neki abban, hogy fokozatosan gyakorolja, hogyan nézzen szembe a stresszes helyzetekkel - mind képzeletben, mind a való életben - anélkül, hogy a kényszereit használná. Ezeket a terápiákat gyakran gyógyszeres kezelésekkel egészítik ki, az orvos felírhat antidepresszánst a tünetek csökkentésére.