A világ legöregebb emlősének mítosza: a 90.000 kilós bálna bőrében egy több mint 100 éves szigonyt találtak

A szigonyhegy, ami a bálna bőrében volt, egy New England-i gyárban készült körülbelül az 1880-as években, ami azt is jelentheti, hogy az állat körülbelül 130 éves. Biológusok ez alapján úgy vélik, megtalálták a legidősebb élő emlőst a Földön.

A titokzatos grönlandi bálnáról nem sokat tudunk, azonban a mélytengeri élőlényekről készült új tanulmányok rávilágítottak a víz alatti mozgásukra. A japán Hokkaidói Egyetem, a dán Aarhusi Egyetem és a Grönlandi Természeti Erőforrások Intézetének búvárcsapata öt hónapig tanulmányozta 12 bálna merülési adatait, amelyeket a nyugat-grönlandi Disko-öbölben jelöltek meg.

A búvárok megállapították, hogy a titokzatos emlősök egy héten át is képesek szinkronban merülni, még akkor is, ha egymástól távol vannak. A csapat úgy véli, hogy a szinkronizáció akusztikus kommunikáció segítségével jön létre - szerintük ez a fajta viselkedés lehet az első bizonyíték a bálnák közötti távolsági jeladás elméletére, melynek létezését több mint másfél évszázada sejtik.

Evgeny Podokskiy, a Hokkaidói Egyetem Északi-sarkvidéki Kutatóközpontjának docense elmondta: „Az egymással akusztikus kapcsolatban lévő bálnák látszólag egyedül merülnek, de valójában mégis együtt vannak - ez észbontó."

A grönlandi bálna

A nagy, sötét színű, fehér állú grönlandi bálna háromszög alakú koponyával rendelkezik, amellyel át tudja törni a sarkvidéki jeget. Úgy táplálkozik, hogy szélesre tátott szájjal úszik előre, krillt, kopárfejűeket, moszatokat, kétéltűeket és számos más rákfélét szív be. A tudósok úgy vélik, hogy a grönlandi bálna a leghosszabb életű emlős, átlagos élettartama 200 év. Ausztrál kutatók korábban genetikai elemzések alapján azonban úgy becsülték, hogy a bálnák természetes élettartama legfeljebb 268 év lehet.

A grönlandi bálnák veszélyeztetett fajnak számítanak, és jelenleg körülbelül 8-12 ezer példányuk maradt. Kis csapatokban úsznak, az újszülött a borjak akár hat tonnát is nyomhatnak. Bőrük alatt vastag zsírréteg van, ami védi őket a sarkvidéki hideg vizekben, és egyfajta védőpajzsként is szolgál a szigonytámadások ellen.