Megoldódott a vérző hegy rejtélye az Antarktiszon

Az Antarktisz az egyik legkülönösebb és legelzártabb hely a Földön, ahol a szélsőséges körülmények számos megmagyarázhatatlan jelenséget szültek. Az egyik ilyen titokzatos természeti csoda a „Vérző Hegy” néven elhíresült jelenség, amely több mint egy évszázadon át foglalkoztatta a tudósokat és a felfedezőket. A furcsa, vérvörös színű folyadék, amely a Taylor-gleccserből szivárgott, 1911-es felfedezése óta találgatások tárgyát képezte. Mostanra azonban a tudósok megfejtették a titkát, és egyúttal a földi élet egyik legszélsőségesebb formájának történetét is feltárták.

A vérző hegy rejtélye

A Vérző Hegy először 1911-ben vált ismertté, amikor Griffith Taylor ausztrál geológus felfedezte az Antarktiszon, a Taylor-völgyben található gleccserből szivárgó vöröses folyadékot. Az első teóriák szerint a szín oka a gleccser alatti vörösalgák jelenléte lehetett, azonban későbbi kutatások során kiderült, hogy a magyarázat sokkal összetettebb és érdekesebb. A tudósok sokáig vizsgálták a Vérző Hegy eredetét, de a technológiai fejlődés és a modern kutatási eszközök segítségével csak nemrég derült fény a valódi okra. A vörös folyadék nem más, mint vasban gazdag sós víz, amely a Taylor-gleccser alatt egy óriási, elszigetelt vízrétegből származik. Ez a víztömeg több millió éve létezik, és oxigénmentes környezetben konzerválódott. A gleccser alatti víz a mélyben található vasat oxidálja, amikor kapcsolatba kerül a felszínnel és a levegővel, ami a vérvörös színt adja. Ez a folyamat hasonló ahhoz, ahogyan a vas rozsdásodik. Az eredmény egy vöröses színű sós víz, amely a gleccserből szivárog, és úgy tűnik, mintha a hegy “vérezne.”

Egyedülálló ökoszisztéma a jég alatt

Az igazi érdekesség azonban nem csupán a jelenség látványosságában rejlik, hanem abban, hogy a gleccser alatti oxigénmentes környezet egy egyedülálló, ősi mikrobiális életformát rejt. Ezek a mikroorganizmusok több millió éve élnek elszigetelten a jég alatt, teljesen függetlenül a Föld felszíni ökoszisztémáitól. Oxigén nélkül is képesek életben maradni, és az energiaszükségletüket a vízben található vas és kén vegyületek felhasználásával elégítik ki. Ez a felfedezés nemcsak a Föld extrém környezetében élő életformák megértésében jelent áttörést, hanem fontos tanulságokat hordozhat az idegen bolygók, például a Mars vagy a Jupiter holdjai esetleges életformáival kapcsolatban is, ahol hasonló, extrém körülmények uralkodhatnak.