A karácsonyhoz számos szokás tartozik, amelyek családonként is eltérhetnek, nem beszélve a különböző országok karácsonyi hagyományairól. Ha más népeket nézünk, a magyar karácsonyi szokások – legyen szó díszítésről, étkezésről vagy ajándékozásról – viszonylag visszafogottak. De amíg nálunk sokszor a legapróbb részleteken vitatkozunk, például, hogy mikor díszítsük fel a karácsonyfát, más kultúrákban nem pazarolják az időt ilyen dolgokra. Cipőket dobálnak, takarítóeszközöket rejtegetnek, vagy éppen bizarr ételeket fogyasztanak. A világ tele van olyan karácsonyi hagyományokkal, amelyek nekünk talán furcsának tűnhetnek, de mindegyikük elengedhetetlen része a helyi karácsonyi szokásoknak. Íme egy válogatás a világ legfurcsább és legkülönlegesebb karácsonyi népszokásaiból.
Katalóniában több furcsa hagyomány is létezik, ezek közül az egyik a caga tio, vagyis a „székletet ürítő rönk”. Karácsony előtt két héttel egy mosolygós lényt készítenek egy kis farönkből (Tio de Nadal), amelyet az étkezőasztalra helyeznek. A rönköt minden nap meg kell etetni gyümölcsökkel, dióval és édességekkel, majd szenteste botokkal kell ütni, verni, hogy „kikakilja” a gyerekek ajándékait. Egy másik, szintén széklet témájú katalán hagyomány a caganer, egy kis székelő figura, amely hagyományosan a betlehemekben jelenik meg.
Az utóbbi években a boltban és a karácsonyi vásárokon kapható caganerek szinte bármilyen híresség alakját ölthetik.
A német karácsonyi szokások, azon belül is az osztrák-bajor alpin folklórban a Krampusz a Télapó félelmetes barátja, egy ördögi lény, aki a rossz gyerekeket bünteti az ünnepi időszakban. A mitikus félelmetes lény szőrös, patás és hatalmas szarvakkal rendelkezik, és minden évben december 5-én ünneplik több városban Németországban és Ausztriában a Krampusnacht nevű fesztiválon. Az eseményhez gyakran felvonulás is tartozik, ahol százak öltöznek be Krampusznak, és üldözik egymást az utcákon.
Bár a karácsony nem nemzeti ünnep Japánban, ez nem akadályozza meg, hogy sokan ünnepeljék. A karácsonyi hagyományok közül náluk a Télapónak, vagy ahogy ott nevezik, Santa Kurohsu szeme van a tarkóján, hogy a háta mögé is elláthasson és szemmel tarthassa a rossz gyerekeket. A japán karácsonyi torta pedig általában piskótából, tejszínhabból és eperből készül. A karácsonyi étkezések egyik sajátos változata, hogy sok japán ember a KFC éttermeibe látogat karácsony környékén, és a december 25-ét megelőző hét állítólag az étteremlánc legnyereségesebb időszaka Japánban.
Karácsony környékén a cseh nők egy ügyes trükkel próbálják megjósolni a következő év szerelmi életét. A hajadon nők háttal állnak a bejárati ajtónak, és cipőket dobálnak a válluk fölött. Ha egy hölgy eldobott cipője úgy landol, hogy az cipő orra az ajtó felé mutat, akkor nagy valószínűséggel az illetőnek küszöbön áll az esküvője, férjhez mehet a következő 12 hónapban.
Ha úgy gondolod, hogy a kelbimbó nem éppen a legfinomabb étel, ami felkerülhet az ünnepi asztalra, próbáld ki Grönland egyik karácsonyi különlegességét. A mattak (nyers bálna bőr, zsírral) az egyik ilyen étel. A másik bizarr karácsonyi szokások pedig a kiviak, ami egy olyan étel, amelynél egy apró madarat, az aukot fóka bőrébe csomagolják, több hónapra eltemetik, majd miután lebomlott, megeszik.
Norvégiában úgy tartják, hogy szenteste egybeesik a gonosz szellemek és boszorkányok megérkezésével. Ezért a családok védekezésképpen elrejtik minden seprűjüket és felmosórongyaikat, mielőtt lefeküdnének aludni.
Szlovákiában karácsonyi vacsorán hagyomány, hogy a család legidősebb tagja a pudingból (ami általában tejből, kenyérből, mákból és valami édesből készül) dob a mennyezetre. Az, hogy mennyi ragad fel, megmutatja, hogy milyen szerencse vár a család tagjaira az elkövetkező évben.
Bár India lakosságának csupán 2,3%-a keresztény, ez még így is körülbelül 25 millió embert jelent. Az indiai karácsonyi szokások között a karácsonyt éjféli misével és ajándékozással ünneplik, de mivel nincs fenyőfa vagy lucfenyő, helyette banán- és mangófákat díszítenek fel.
A hagyományos skandináv karácsonyi szimbólum, a Jule-kecske (Yule Goat/Julbock), egy szellemként jelent meg az ünnepi időszak előtt, hogy biztosítsa, hogy az ünneplés megfelelően történjen. A későbbi évszázadokban a kecske ajándékozó szerepet kapott, mielőtt végül a Mikulás váltotta fel. Manapság a szalmából készült kis kecskék népszerű karácsonyfadíszek Skandináviában, amelyek a megújulást és a termékenységet szimbolizálják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.