Naplemente-szindróma: ahogy közeleg az este, úgy nő a feszültség

A naplemente-szindróma sokak számára ismeretlen betegség, pedig igen sok ember érintett benne. Összegyűjtöttünk minden fontos információt, amit erről a betegségről tudni kell és érdemes.

Naplemente-szindróma: mi mindent kell tudni róla?

Mi is az Alzheimer-kór?

Ez egy progresszív, tehát folyamatosan előrehaladó betegség, amelyben a demencia tünetei évek alatt fokozatosan súlyosbodnak. A korai stádiumban enyhe memóriavesztés jelentkezik, majd a szellemi képesség súlyos romlása tapasztalható, olyan mértékig, amely lehetetlenné teszi a normális napi életvitelt, önellátást, a másokkal való kommunikációt.  

A naplemente-szindróma tünetei

Ha a környezetünkben él Alzheimer-kórban szenvedő ember, akkor késő délután vagy kora este nagy változásokat vehetünk észre a viselkedésében. Jellemzően a meglévő tünetek - különösen a mentális és viselkedési tünetek - súlyosbodnak. A naplemente-szindrómában szenvedő betegnél gyakori jelenség, hogy árnyékként követ minket, a gondozójukat, és utánozza a mozdulatainkat. Előfordulhat, hogy ismételten ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, vagy átmenetileg elveszíti a kommunikációs képességét. Izgatott, zaklatott vagy szorongó, nyugtalan, ingerlékeny, zavarodott, követelőző, gyanakvó lehet. 

Az Alzheimer-kórban szenvedő emberek húsz százalékánál jelentkezik a  naplemente-szindróma, de ritkán olyan idős emberekkel is előfordulhat, akiknek nincs demenciájuk. A tünetek az éjszaka előrehaladtával rosszabbodhatnak, és általában reggelre javulnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a halványodó fény a kiváltó ok.

Mi lehet az oka?

Az orvosok és a kutatók még nem azonosították az egyértelmű okát, de összefügghet a szervezet belső órájával és a súlyosbodó demenciával, amely jellemzően zavartságot és nehézségeket okoz a feldolgozási és gondolkodási képességek terén - ez megváltoztathatja a szervezet belső óráját is, amely megkülönbözteti a nappal és az éjszaka közötti különbséget. Ha a szervezet belső órája megzavarodik, az kimerültséghez vezethet, ami súlyosbíthatja a betegnél gyakran megfigyelhető mentális és viselkedési tüneteket. Emellett fokozhatja, felerősítheti a jeleket, ha az illető túl fáradt, éhes vagy szomjas, depressziós, fájdalmai vannak, unatkozik vagy alvászavara van. Az is kiválthatja, ha kevesebb fény van a lakásban, mert ez félelmet okozhat.

Hogyan segíthetünk?

Bár a naplemente-szindróma ellen nincs ismert gyógymód, a kezelésre szolgáló gyógyszerek közé tartozhatnak a szorongásoldó, hipnotikus és neuroleptikus gyógyszerek. A mi viselkedésünk, állapotunk is hatással lehet a betegre, ha fáradtak vagy frusztráltak vagyunk, a szerettünk ezt észreveheti, akár anélkül is, hogy mi bármit is mondanánk. Ez őt is felzaklathatja. Ezért szükséges, hogy próbáljunk meg odafigyelni arra, hogy hogyan kezeljük ezeket az érzelmeket. 

Tartsuk be a napi rutint. Állítsunk be rendszeres időpontokat az ébredésre, az étkezésre és az elalvásra. Segítsünk neki a rendszeres testmozgásban, például sétáljunk a nap korai szakaszában. Igyekezzünk arra az időszakra időzíteni a találkozókat, kirándulásokat, látogatásokat és a fürdés idejét, amikor valószínűleg a legjobban érzi magát, tehát napközben, világosban. Édességet és koffeint csak reggel adjunk neki. Később a nap folyamán kínáljuk egészséges ételekkel és italokkal. Bőséges ebédet készítsünk neki, de vacsorára csak könnyű ételeket tálaljunk elé. 

 Figyeljünk arra, hogy a szobában ne legyen se túl meleg, se túl hideg. Ne csapjunk túl nagy zajt, ne emeljük fel a hangunkat, ne viselkedjünk ingerülten. Tegyünk be kellemes, lágy zenét, amely elcsendesíti az elmét. Az ágyát úgy rendezzük el, hogy az kényelmes, pihentető legyen. Halkítsuk le vagy kapcsoljuk ki a zavaró zajokat, például a telefont vagy a televíziót, főleg akkor, ha korábban azt tapasztaltuk, hogy a hangos tévézés váltja ki nála a naplemente szindrómát. Ha minden igyekezetünk ellenére mégis jelentkeznek a tünetek, maradjunk higgadtak. Kérdezzük meg tőle, hogy szüksége van-e valamire. Emlékeztessük őt, hogy mennyi az idő, de ne vitatkozzunk vele, inkább nyugtassuk meg, hogy minden rendben van. Ha fel szeretne állni, hogy mozogjon vagy lépkedjen, ne próbáljuk visszatartani. 

Hasznos lehet, ha beszerzünk egy bébiőrzőt, mozgásérzékelőt vagy ajtó-ablak nyitás érzékelőt.