Ez a hétköznapi tevékenység hatalmas veszélyt rejt: mikroműanyagok százait juttatja a szervezetedbe

A tanulmány, amelyet az American Chemical Society 2025-ös tavaszi, San Diegóban tartott konferenciáján mutattak be kimutatta: egyetlen rágógumi akár több ezer mikroműanyag-részecskét is a nyálunkba juttathat, majd onnan könnyedén bekerülhetnek a szervezetünkbe. Bár az eredmények egyelőre még nem jelentek meg tudományos folyóiratban, a következtetések elgondolkodtatóak.
„Nem az a célunk, hogy bárkit megijesszünk” – mondta Sanjay Mohanty, a UCLA kutatója és a vizsgálat vezetője. Hozzátette: egyelőre nem ismert, hogy ezek az anyagok milyen hatást gyakorolnak az emberi testre, de az biztos, hogy mindennap ki vagyunk téve a mikroműanyagoknak. Bár jelenleg még nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok az emberi szervezetre gyakorolt hatásukról, egyre több tanulmány hozza őket összefüggésbe különféle egészségügyi problémákkal: tüdőrák, légzőszervi megbetegedések, termékenységi zavarok, vagy épp alacsony születési súly. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek az összefüggések eddig csupán statisztikai alapúak – ok-okozati viszonyt még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
Valószínűleg nem jó ötlet rendszeresen lenyelni őket
– fogalmazott Linda Kahn, a New York-i Egyetem közegészségügyi szakértője.
A kutatók tízféle rágómárkát vizsgáltak meg – fele természetes, fele szintetikus alapú volt. Ezek mind gumiszerű alapanyagból, édesítőszerekből és ízesítőkből álltak. A természetes rágók növényi eredetű polimereket, míg a szintetikus változatok kőolajszármazékokat – vagyis műanyagot – tartalmaztak.
Az első kísérlet során egy önkéntes mindegyik márkából hét darabot rágott meg. Egyenként négy percig rágott egy-egy darabot, félpercenként nyálmintát adott, végül kiöblítette a száját. Egy másik vizsgálatban húsz percen keresztül ugyanazt a rágót rágta, hogy megfigyeljék: hogyan és mikor szabadulnak fel a mikroműanyagok.
Egyelőre nem egyértelmű, hogy a rágógumi milyen mértékben járul hozzá a teljes mikroműanyag-terhelésünkhöz más forrásokhoz – például a palackozott vízhez vagy műanyag ételdobozokhoz – képest. A jelenlegi vizsgálati módszer ugyanis csak a 20 mikrométeresnél nagyobb részecskéket tudtak kimutatni, így a még kisebb, nanoméretű műanyagok mennyiségéről nem tudunk biztosat. Valószínű tehát, hogy a tényleges terhelés még magasabb lehet.
Nem feltétlenül – állítják a kutatók. Lisa Lowe, a tanulmány vezető szerzője rámutatott, hogy olyan sokféle forrásból jutnak mikroműanyagok a szervezetünkbe, hogy gyakorlatilag lehetetlen minden kockázatot teljesen kizárni az életünkből.
Aki azonban szeretne óvatosabb lenni, annak azt javasolják, hogy inkább egy rágót használjon hosszabb ideig, mintsem többet egymás után – így csökkenthető az újonnan felszabaduló mikroműanyagok mennyisége.
Mivel a kutatás egyelőre nem jelent meg tudományosan ellenőrzött folyóiratban, számos részlet még tisztázásra vár. Többek között azt is vizsgálni kell, hogy a mikroműanyagok fő forrása magából a rágóból vagy esetleg a csomagolásból származik-e. Emellett érdekes kérdés lehet az is, hogy van-e különbség a cukormentes, illetve a buborékfújós rágók mikroműanyag-tartalmában. Kahn szerint, ha a rágózás valóban egy újabb, elkerülhető forrása a mikroműanyag-terhelésnek, akkor érdemes lehet kerülni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.