Szétszórta magját a szexterminátor - Terézanyu írása

Arnold a feleség kezével együtt megkapta a fele királyságot is 25 évvel ezelőtt, hiszen neje támogatása nélkül nem vált volna belőle Kalifornia kormányzója. De miért ne foganhatott volna olthatatlan tűzben az új élet?! Hiszen ha az óriás színész beleszerelmesedett volna a házicselédbe (bocs, de régiesen így mondják a házvezetőnőt), felvállalhatta volna vonzalmát a családja előtt: fülig belezúgtam, bocsássatok meg, de vele kezdek új életet.

Persze erről szó sincs: csak használta az asszonyt (ezzel nem akarom felmenteni a nőt, mert itt mindkét ember használta valamire a másikat). És persze a karrierje csúcsán lévő, kikupálódott osztrák parasztlegény hogyan is szállhatott volna ki egy olyan jó partiból, mint amit 25 évvel ezelőtt Maria Shriverrel csinált?!

Már megint egy porig alázott feleség (hasonlóan a bukott IMF-vezér, Dominique Strauss-Kahn nejéhez, Anne Sinclairhez). A világ legkevésbé velük szolidáris az ilyen helyzetekben (még hibáztatni is szokás őket, biztos nem volt elég jó szerető a választott asszony, mintha ugyan ez lenne a dolga), pedig a megaláztatás ennél mélyebb bugyrát nőként megjárni nemigen lehet. A fél világ (még én is) csámcsog azon, hogy a mintaházasságban a mintaférj viszonyt folytatott a cseléddel és még fel is csinálta. (Valószínűleg Mikszáth is így tudósított volna erről anno.) Minden egyes nap, amit együtt töltöttek, minden egyes szó, amit váltottak, minden mosoly, minden érintés megy a levesbe. A szövetségről, amire a nő feltette az életét - mert mi másra teszi fel egy nő az életét, amikor férjhez megy és gyereket szül - kiderül, hogy a feleség egyedül volt benne, hiszen társa megszegte a neki tett ígéretét.

Bár a botrány nagy, és a sajtó kárörvendezhet egy híres és gazdag férfi bukásán, a közvélemény elnéző is a mindenkori kikapós férfival szemben. Mintha az őskőkorszaki tétel - mely szerint a férfi, hát az szegény, biológiailag is úgy van összerakva, hogy szórja a magját - bocsánatos bűn lenne. Pláne, ha a férfinek még hatalma és befolyása is van, még presztízst is jelent. Értem én, hogy ez alig ötszáz éve menőnek számított, de a 21. század leánygyermekeként úgy vélem, az különböztet meg minket egy kanos kandúrtól/tüzelő szukától, hogy az eszünk vezérel, nem az ösztöneink. Mert ahhoz, hogy ne alázza meg a feleségét, ne árulja el a saját gyerekeit, mégiscsak annyit kellett volna tennie Schwarzinak, hogy az eszére, nem pedig a másik hárombetűs szervére hallgat.

El sem merem képzelni, hogy mit érezhetnek a felesége és a gyerekei. Mindannyiuknak visszafordíthatatlanul megváltozott az élete, súlyos sebet kaptak. Két felnőtt felelőtlensége: mert persze a csalfasághoz ketten kellettek, még akkor is, ha nehezen tudom elképzelni, hogy egy férfi házában, aki akkora, mint a hegyomlás, és olyan hatalma van, mint a mesékben, nemet tud mondani egy cseléd, ha a ház urának benne támad kedve örömét lelni.

Az ilyen történetek jóval gyakoribbak, mint sejtenénk, csak ritkán derül fény rájuk. Például azért, mert a megcsalt, megalázott és gyakran anyagilag is kiszolgáltatott feleség szégyelli, hallgat róla, és azért is, mert a férfi környezete sokszor elsiklik a "botlások" felett. Nekem van olyan ismerősöm, akinek a férjéről szintén csak tizenvalahány év után derült ki, hogy "két családja" van. A férfi éveken át titokban gondoskodott házasságon kívül született kislányáról.

A traumát a feleség hosszú időn át cipelte terapeutától terapeutáig és évekbe - plusz természetesen a házasságába - került, míg feldolgozta. (Ha egyáltalán feldolgozta...) Szó szerint egy világ omlott össze benne: az a világ, amit együtt építettek a férjével. A társba vetett bizalom, megkockáztatom, minden bizalom legmélyebbike, főleg, ha gyerekek életéért is felelősek vagyunk. Ez a legfőbb építőeleme egy házasságnak vagy bármely tartós kapcsolatnak, de nem csupán a kapcsolatnak, hanem a saját, világhoz fűződő reális viszonyomnak és az énképemnek is.

Hiszen egy házasságban (tartós kapcsolatban) élő nő elsősorban úgy határozza meg magát, hogy azon túl, hogy én én vagyok, a legfontosabb jellemzőm, hogy felesége, társa vagyok a férjemnek. Feleségnek és anyának lenni életforma, életre szóló felelősség, az ember joggal építi erre az atombiztosnak hitt alapra az önbecsülését, a magába vetett hitét. Mindannyian - férfiak és nők egyaránt - itt vagyunk a legsebezhetőbbek. Ezt rombolta porig a Terminátor saját és családja életében.

Bravó. Micsoda alakítás.

Arról már nem is szólok, milyen bizonyítványt állít ki ezzel magáról az a politikus, aki 7 éven át bírta választói bizalmát, és nekik köszönhetően irányíthatta az USA leggazdagabb és legbefolyásosabb államát, Kaliforniát. Schwarzenegger neve - osztrák származású lévén - már az Európai Unió leendő elnökeként is felmerült a világsajtóban.

Amilyen oltári mázlink van, még egy leszerepelt Mr. Universe-t is megnyerhetünk Mr. Európának, a vén földrész úgyis elbírja azokat, akiknek egy nő és a saját gyerekei éppen annyit érnek, mint amennyit egy hollywoodi mese.