Nagy Feró: "Nagyon gyenge tudok lenni" - Szily Nóra interjúja

Most a csapatok mentora vagy, szerinted egy ilyen közösség mitől tud működni? Te mindig csapatjátékos voltál.

A csapat egy család. Ahol jól érzem magam, hátat fordíthatok bárkinek, és ha véletlenül védtelen vagyok, számíthatok arra, hogy megóvnak. Ezt jelenti a csapat. Ha nem ilyen, akkor csupán egy pénzkereseti forrás, ami valami miatt működik, de igazából egy hazugság. Az a közönség becsapása. Előbb-utóbb észreveszik.

A Beatrice is egy család?

Igen, még akkor is, ha időnként a régiekkel nem tudok szót érteni. Én szeretettel gondolok rájuk, de ők nem mindig vannak így velem. Nyilván azért, mert az útjaink elváltak. Én lettem valaki, ők meg valahol ott maradtak, ahol anno én is voltam, és az istennek nem tudnak onnan kimászni, továbblépni. Ők döntöttek úgy, hogy nem velem folytatják. Elfogadtam, azt akartam, hogy barátok maradjunk, de később mégis nekem tettek szemrehányást. Közben eltelt 20-30 év. Nehéz belátni, hogy - most nagyon csúnyát mondok - kinek mekkora a piaci értéke, ami nem pénzügyi kérdés, sokkal inkább a sikerben mérhető. Ez már a XXI. század. Fel kell fogni és el kell fogadni a szabályait, még ha nem is egyszerű.

Más volt a szemlélet anno...

Attól volt más, hogy mi voltunk mások. Ha az ember szentimentális, akkor azt hiszi, hogy nem számít semmi, mint a szerelemben. Majd boldogan élünk kettecskén egy szigeten. Ez a helyzet ugyanaz: álmodozás. Nem igaz, csak azt hisszük, hogy az. Nem fog érdekelni a pénz! Hát, persze, hogy nem, addig, amíg nem szakad el az egyik húr, de ha mégis, akkor mi van? Venni kell egy másikat. Ja, hogy nincsen húr, mert nincs rá pénz?! Na, akkor van vége a zenének és az álomnak is.

De te is maradtál álmodozó - nem?

Bennem ott van az a "Kiszeplős" (kis szeplős - a szerk.) srác, aki voltam. Az a kis álmodozó, aki azt érzi, hogy állandóan vigyáznia kell magára, hogy ne sérüljön. Mellette ott van egy másik Feró is, aki egy rendkívül cinikus pali, és sokszor belefojtja a szót a "Kiszeplősbe" amikor az szólna, hogy "ez így nem igazságos!" Mondom, persze, de téged nem kérdezett senki! Azt várod az élettől, hogy igazságos legyen? Hát nem az! Az X-Faktorban gyakran "kiengedem" őt és akkor nevetnek rajtam. Azt hiszik, hogy beszóltam. Nem én, hanem a "Kiszeplős" tette. Ő nagyon őszinte!

A "Kiszeplős" az, akinek a könnye is meg tud jelenni egy-egy produkciónál?

Olyan, mint Keresztes Ildikó - bármikor el tudja sírni magát. Néha előkapom és hagyom.

Mondod nevetve. A kis Feró valójában az érzékenységed?

Igen. Az a kisgyerek, aki megmaradtam, de nem szeretek róla beszélni. Ez a lelkem mélye, és ha elkezdek róla beszélni, én is elérzékenyülök, és ez a cinikus, hülye rocker átváltozik egy hülye "Kiszeplőssé". Azt pedig nem lehet. Az imidzsemet rombolom le vele. Látod, már ki is másztam belőle!

Igen, látom. Megjelent a fátyol a szemeden, de elütötted egy poénnal! A tekintetedben látod még a kiskölyköt, ha belenézel a tükörbe?

Ott már a faterom van. Azt a kölyköt csak én érzem magamban. Belül nem vagyok több 25 évesnél. Sőt! Még fiatalabb, még álmodozóbb, még nyitottabb vagyok a világra, de ami most van, az már nem a kis őszinte szeplősök kora. Ha a barátaimmal vagy a családommal, vagy a zenekarommal vagyok, akkor a kis szeplős előbújik, és jól érzi magát. Olyankor hihetetlen szerethető, sőt azt is lehet mondani, hogy nagyon gyenge tudok lenni. Esendő...

Mert egyébként Feró nem engedheti meg magának, hogy gyenge legyen.

Feró nem, mert akkor rögtön megtámadják. Így is megtalálnak sokszor olyan dolgokkal, amit nem értek. Mondtak rám olyasmiket, amiknél nagyon ledöbbentem. Kimondani sem akarom. Bennem hihetetlen tisztelet van mások iránt. Tőlem mindenki olyan hülye lehet, amilyen akar. Elfogadom. Engem nem érdekel, hogy piros vagy zöld a feje. Az ő dolga - nem? Az iszonyúan tud zavarni, ha véletlenül azt mondják, hogy megkülönböztetek embereket, esetleg nem vagyok toleráns. Én? Ne hülyéskedjetek! Imádom ezt a világot, és azt, hogy az emberek sokfélék. Jó létezni ebben. Azt csinálhatom, amit szeretek, és meg is tudok élni belőle. Azt hiszem, ez a siker - nem?

Zavar, ha be akarnak skatulyázni? Ha elvárják, hogy így vagy úgy csináld?

Igen. Azt mondja nekem valaki, hogy itt ez a bőrdzseki vagy egy bakancs - neked hoztuk, mert ebben olyan jó rockos leszel, de én ilyenben nem akarok járni! Az én stílusom? Hát, egész életemben ezt a sz...t hordtam azért, mert ez az én stílusom. Most végre egyszer ledobhatom magamról és fölvehetek röhögve - nem tudom - egy diszkócuccot!

Ne korlátozzák a szabadságod ebben sem?

Ne, mert az a rock and roll ellen szól. A rock and roll azt jelenti, hogy mindent szabad! Ha nagyon a terhedre vagyok, akkor kicsit visszaveszek, de azért hadd legyek egy kicsit mégis a terhedre. Legyél te is az enyémre, és én majd tolerálom. Légy olyan, amilyen lenni akarsz. Ne ess túlzásba, de ne is hagyd magad!

Egész életedben feszegetted a határokat ilyen szempontból, ugye?

Mai napig feszegetem. Mi van a végtelenben - és azon túl egy kicsit? Lehet ott létezni? A kínai falon végig lehet menni vagy túl veszélyes? Na, de én meg akarom próbálni! Nekem hiába mondod, hogy ne, ne, mert ott lenyilaznak. Érted? Nálam úgy szól a mondás, hogy az okos ember a saját kárán tanul. Mert a másik ember egy hülye, hát az honnan tudná? Majd én megnézem! Legföljebb pórul járok, de akkor legalább pontosan tudom, miről beszéltek. Elmentem, ott voltam, láttam. Mint ahogy "celeb" lettem, érted? Nem azt kell mondani messziről, hogy ezek mind hülyék, és az egész egy hazudozás. Valaki így gondolja? Próbálja ki, és rájön, hogy nem teljesen úgy van.

Ezért is piszkáltak. Hogy beszálltál a "bulvárvilágba". Az ősrockerek számára ez nem egy út. Diszkódzsekiben ülni egy kereskedelmi tévéműsorban? Hé!

A második évtől ez már megváltozott. Elismerik, amit csinálok, és ez nagyon jólesik, mert én a legelején is azt mondtam: "Bízzatok bennem, nem kurválkodni megyek!" Azért vagyok itt, hogy megmutassam - ez megint szentimentális dolog -, hogy egy rocker is élő, érző ember, lehet véleménye a világról, amit érdemes meghallgatni. Nem is találkozom ellenvéleménnyel. Öreg zenészek is azt mondják, hogy tök jól csinálod! Végre valaki megmutatta közülünk, hogy nem vagyunk teljesen hülyék!

A saját határaidat is feszegeted. Alig lehetett veled időpontot egyeztetni. Reggeltől be vagy táblázva. Fájt a torkod, elment a hangod, nem vigyázol magadra.

Egyrészt az úristen is vigyáz rám, másrészt pedig ha azt csinálod, amit szeretsz, abban nem fáradsz el. Hiszen szórakozom közben! Imádok szerepelni, tehát szeretem azt, hogy most beszélgetünk. Közben arra gondolok, hogy mit csinálhatnak a gyerekeim a próbateremben. Ezerfelé vagyok, de ez jó! Nem úgy kezdem a napot, hogy jaj, 10-től délután 4-ig itt kell lennem, hanem alig várom, hogy lássam őket és segítsek nekik!

Ösztönből súgsz a versenyzőidnek? Sok tapasztalatod van, de nyilván más vagy, mint a mentortársaid.

Én mindent a psziché felől közelítek meg, mert az a legfontosabb. Legalábbis szerintem. Az érzéseimre hagyatkozom, még akkor is, ha eszembe jut, hogy egy produkció üzletileg eladhatatlan. Ha megérint, szól valamiről, akkor legalább mutassuk meg az embereknek, hogy van ilyen is, még ha nem is vennék meg CD-n. Tudom, hogy fontos a nézettség, de van, amikor nem érdekel. Meg kell csinálni. Van rá lehetőség, hogy lemenjen a tévében? Van. Akkor menjen le. Nem baj, ha belebukunk, mert igazából nem mi vallunk kudarcot, hiszen odatettük a lelkünket. Ez a lényeg. Amióta X-Faktoros vagyok, nagyon sokat foglalkozom mindenféle zenével. Rengeteget tanultam. Olyan korban élünk, amiben forradalom van. A technika lehetővé teszi, hogy bárki képes legyen zenét írni. A zene mintákból áll. Odanyúlsz, elveszel egy darabot, vágsz hatvanat egymás után és megy, és a lelkednek állati jólesik, mert zenélsz. Megadja azt a felszabadultságot - és megint a rock and rollnál tartunk -, hogy bárki belefoghat. Kiszabadultunk abból, hogy 25 évig kelljen egy zongorán klimpírozni, szolfézst tanulni, hogy végre eltaláljam azt a kvintet. Tessék - csak csinálni kell!

Ezt élvezed?

Tudomásul veszem, és bizonyos esetekben élvezem. Nyitott szemmel, füllel járok, és amikor Majka azt mondja, hogy "Belehalok" - felkapom a fejem. Mibe halsz te bele? Gyere már ide, te hülyegyerek! Ez mi? Ez is rap? Hát, ez nagyon jó! Ezt érzem P.J.Z-nél is. A mélyből jönnek, de van bennük valami, ami szerintem nagyon fontos. Nem akarják azt az életet élni, ami eddig volt. A lehetőség bennük van, hogy elérjék azt, amire vágynak. Sokat beszélgetünk. Valaki azt mondta - nem az én versenyzőm, de imádtam ezt a mondatát -, hogy azért jött az X-Faktorba, hogy tudjon a gyerekének enni adni. Ez milyen? Minden szavuknak van valami olyan jelentése, amit mi már nem is értünk meg. Oda kell figyelni, és meg kell hallani őket. Még ha nem is megy elsőre.

Most szombaton ki fog esni valaki. Gondolsz rá?

Eszembe sem jut, hogy az én versenyzőim közül kiessen valaki. Bár az értékítéletem sokszor becsap, de tudok három-négy sokkal gyengébbet, mint az én csapataim.

Félted őket? Nemcsak a műsorban, hanem úgy egyáltalán. Hova kell ennyi sztár, akit gyártunk?

Ezzel a sztárgyártással nem értek egyet. Szerintem ez nem igaz. Egy reality show-t csinálunk, ahol a néző jól érzi magát. Én azt mondom mindig, hogy ez egy showműsor, de te, mint versenyző, minden lehetőséget megkapsz, hogy sztár legyél. Te csinálhatsz magadból sztárt. Ha megfogadod a mentorod, a főszerkesztő, a televízió tanácsát - ezt nem győzöm állandóan hangsúlyozni.

Szállóige lett: "Lehet, hogy nincs hangom, de én vagyok a Nagyferó..." Nem fogynak el a poénjaid? Egyszer azt mondtad nekem, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy képlet arra, hogy mindig jöjjön egy csattanó.

Néha készülök, hogy na, most akkor majd ezt vagy azt fogom csinálni. Valami miatt ez soha nem akar működni. Arra gondoltam, úgy teszek, mint amikor a haverjaim között vagyok és hülyéskedünk. Nem szabad megengednem olyan poénokat, amik nem érthetők vagy félreérthetők, de amit őszintén gondolok, azt kimondom. Így is előfordul, hogy félremegy. Énekelni állati jó dolog. Amikor azt mondtam, hogy: "Énekeljél, de ne nekünk!", ez ugye félreérhető: hú, de szemét! Neeem! Volt, amikor azt mondtam: "menjél ki az erdőbe, ha nem zavarod nagyon a madarakat vagy a fürdőszobába! Énekeljél, mert az jó!" Nem bántani akarom, csak őszinte vagyok. A szavaim azt jelentik, amit mondok. Ne tessék őket félreérteni! Lehet zenélni - csak nem feltétlenül nyilvánosan.

Mennyi szabadidőd van? Mikor töltöttél utoljára olívabogyót? Tudom, hogy szereted csinálni.

Most nem nagyon van időm ilyesmire, de valamelyik este azért megint bíbelődtem. Kitaláltam egy új receptet! Felfedeztem egy nagyon érdekes sajtot és most nem olívába, hanem cseresznyepaprikába tuszkoltam. Majd eljön az idő, amikor megint gyakrabban csinálhatom, de semmi gond, jó ez így. Amit szeretek, az tényleg nem teher. Bár azért néha csinálnék mást is.

Mondjuk mit?

Elmennék pecázni.

Nem hiszem!

Na jó! Utálok pecázni, de szívesen elmennék például Párizsba. Nem azért, mert különösebben érdekel Párizs. Elég messze van, de jó lenne csak úgy jönni-menni, nézelődni, felesleges dolgokat vásárolni. Szeretem ezt. Szoktam is csinálni. Nemrég voltunk Bécsben két napra. Kitelefonáltam, lefoglaltam a szállást és délben már a Szent István-dómnál ettük a kolbászt. Lehet, hogy idén először máshol fogjuk tölteni a karácsonyt. Ilyen még nem volt az életemben. Ez is egy izgalmas dolog. Például a Semmeringen lenni 24-én 1700 méter magasan. Jók az ilyen meglepetések, de a nagy álmom megvalósítása még hátra van: amikor az asszony kijön a munkahelyéről, beültetem a kocsiba és elmegyünk messzire egy bankkártyával. Elkapom a grabancát és elviszem. Nem csomagolunk be semmit, se zoknit, se fogkefét. Egyszerűen csak elindulunk...