Szandi: "Éneklés egyenlő boldogság"

Fura belegondolni ebbe, nem? Blankára illene a sapka.

Igen, beszélgettünk erről. Én 12 éves koromban két musicalben statisztáltam. Mondta is, hogy úristen, ő ezt el sem tudná képzelni.

Megvan még az a svájci sapkád, amiben annak idején megismertünk?

Képzeld el, egyszer vendég voltam Fenyő Miklós koncertjén. Megleptem azzal, hogy felvettem a pöttyös ruhát meg a svájci sapkát, és a buli hevében eldobtam a közönség felé.

Tehát valakinél megvan...

Igen. Már röpült, amikor megbántam, hogy ezt tettem, de akkor már nem tudtam utána nyúlni.

A sapka elrepült, no meg jó pár év is, de azt sugárzod, hogy megbékéltél ezzel.

Én így érzem jól magam. Szerintem lehet valaki nagyon csinos, vékony, kisportolt, lehet szép a sminkje, a haja, bármi, de ha belülről nem sugárzik valami, ami pozitívan hat az emberekre, akkor a külsőségek önmagukban semmit nem érnek.

Nálad mi ennek a háttere?

A kiegyensúlyozott családi élet, és az, hogy tisztában vagyok önmagammal és mindazzal, ami körülvesz. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nekem a férjem, Csabi a "kontrollom". Ő mindig, minden téren építő kritikát tud mondani.

12 évesen kezdted a pályát. Nagyon korán nagyon sok mindent meg kellett tanulnod. 16 éves voltál, amikor megismerkedtetek, Csabi pedig 32, vagyis kétszer annyi.

Akkor kiszámoltam, hogy "Jaj, de jó, amikor én 20 leszek, akkor ő 40, amikor én 30, ő 60, de 50-100-nál gyanús volt, hogy nem lesz mindig dupla annyi idős, mint én..." Hálát adok a jóistennek azért, hogy ilyen nagy találkozásaim voltak az életemben: ugyanilyen fontos volt az, amikor Fenyő Mikivel összehozott a sors, utána pedig szakmailag és a magánéletemet tekintve is csodálatos volt a találkozás Csabival.

Ő miben kontroll a számodra?

Mondok egy példát. A Nagy Duett egyik adása előtt ott voltunk a sminkben és annyira izgultam, úgy pörögtem, hogy Csabi rám szólt, hogy "Gizi - így hív -, figyelj, sok vagy! Irritálhatsz másokat!" Rögtön mondtam, hogy gyerekek, ne haragudjatok, tényleg így van. Megosztó személyiség vagyok, de ez vagyok én.

Mindig elfogadod Csabi véleményét, vagy van, hogy vitatod? Néha nem lázadsz?

Én azért kemény vagyok. Velem nem könnyű, de Csabi megszokta, és megtanult engem kezelni. Elég felfokozottan élek meg mindent. Tudni kell bánni velem, de ez neki tökéletesen megy. Általában optimista vagyok, de természetesen nekem is vannak rossz pillanataim, perceim, akár óráim is. Azért egészítjük ki jól egymást, mert amikor lent vagyok, akkor igyekszik felhúzni a gödörből, és így van fordítva is. Most a versenyben is ott van a háttérben. Nagyon élvezzük Zsidró Tomival a közös munkát, és ő is igényli, hogy Csabi velünk legyen, mert számára is nagyon jó kontroll a férjem. Egyszer szerepeltünk együtt egy főzőműsorban, amikor én mexikói estével készültem. Elénekeltem a Cucuruccucu palomát, és Csabi poncsóban, sombreróban, bajusszal kísért. Akkor nevezte el őt Tomi Los Csabosznak. Mikor legutóbb véget ért az énekpróba, akkor is rögtön hozzá fordult: "Na, Los Csabosz, milyenek voltunk?" Ez is olyan jó!

Most nem egy asztalnál ültök, hanem együtt álltok a színpadon.

Egyszer Tomi megkért, hogy lépjek fel a "Rock and roll" farsangon abban az iskolában, ahova a gyerekei járnak. Elmentem, és a fellépés alatt felrántottam magam mellé a színpadra, vagyis táncoltunk már együtt, igaz, hogy ott megúszta az éneklést. Tudod, azért is nagyon jó a mi párosunk, mert két olyan ember találkozott, akik nagyon jól megértik egymást, és nagyon sok párhuzam van az életükben. Ők is három gyereket nevelnek, hosszú évek óta együtt vannak a párjával. Annyi minden egyezik.

Azért az énektudásban akad némi huncut különbség!

Tomit csak pár dolog zavarja. A kamera, a mikrofon, a zene, a nézők, no meg én - azzal, hogy hangosan énekelek. Jókat nevetünk ezen, és néha fel is sóhajt: "Hogy kerülök én ide?!" De neki nem az a szerepe, hogy hibátlanul énekeljen. Az a lényeg, hogy a nézők kikapcsolódhassanak, és jól szórakozzanak, amikor minket látnak. Amúgy pedig el kell ismerni, hogy sokat fejlődött. Jóval gyorsabban tanulja a szöveget, a dallamot, sőt már a koreográfiára is képes figyelni! Nagyon örülök annak, hogy segíthetek neki kibontakozni egy számára teljesen idegen terepen.

Lehet, hogy te ügyesebben szárítasz hajat, mint ahogy ő énekel?

Blanka frizuráját hetente legalább háromszor meg kell csinálom, ezért ebben biztosan nagyobb a gyakorlatom, mint Tominak a színpadon. Múltkor én szárítgattam Erdélyi Mónika és Szulák Andi haját.

Elgondolkoztam azon, hogy amióta előadó vagy, mennyi korszakváltás volt az életedben. A tinisztár egyszer csak nővé érett, aztán anyává vált - ezek nagyon eltérő szerepek. Kitaláltatok erre valami forgatókönyvet Csabival?

Minden olyan ösztönösen jött. Számomra nagyon fontos a természetesség, az őszinteség. Ez a kapcsolatunkban és az emberekhez való hozzáállásomban is fontos. Veled most ugyanúgy beszélgetek, mint ahogy esténként otthon Csabival és a gyerekekkel. Nálunk például szent a vacsora. Meggyújtunk egy gyertyát az asztal közepén és mindenki mesél. Ezek nagyon fontos pillanatok. Most, hogy interjút csinálsz velem - nem vagyok más. Nem csinálok úgy, mintha, önmagamat adom. Ilyen vagyok. Lehet, hogy valakinek ez nem tetszik, de teljesen mindegy, úgyse tudok másmilyen lenni. Például most ezzel a rövid hajjal rátaláltam az épp aktuális énemre. Ez vagyok én 2013 tavaszán.

Egy nőnél mindig jelent valamit, ha jelentősen változtat a külsején. Egy előadónál ennek tétje is van!

Éreztem, hogy most felfrissülök. Egy új korszak jön az életemben, és lám, bevonzottam a Nagy Duettet, és még sok más szakmai dolgot is, amik a közeljövőben lesznek aktuálisak. Úgy látszik, ezt a változást mások is megérezték.

Egyszer azon kuncogtunk, hogy hívnak "retró" fellépőként, holott még fiatal vagy.

Kezdem megszokni ezt a "retróságot"!

Jöttek a tehetségkutatók új arcokkal. Nem volt olyan csendes időszak, ami elbizonytalanított?

Ezt is pozitív szemszögből nézem. Tény, hogy a dalaimat nem játssza egyik kereskedelmi rádió sem, amit bánhatnék, de azért nem teszem, mert bár így nehezebb a dolgom, de ugyanakkor ez folyamatosan versenyben tart. Meg kell küzdenem a sikerért. Nincs hátszelem, nincs aki nyomjon előre, nem voltam az elmúlt években nap mint nap a tévében. Azt szoktam mondani, hogy szájhagyomány útján terjed a fellépéseim sikere. A felkéréseim 90 százaléka visszahívás. Egy-egy koncert után viszik a hírét. Ez nagyon jó érzés. Emlékeznek rám, és ez engem igazol. Azért is örülök ezeknek az új feladatoknak, mert végre a szakmámmal kapcsolatosak. Természetesen egy édesanyának a gyermekei a legfontosabbak a világon, de azért az nem jó, ha mindig csak azzal vagyok a tévében, hogy hogyan büfiztetek, vagy hogyan megyek a strandra. Végre a hivatásomról van szó.

Annak idején leesett az állunk a svájci sapkás kislánytól. Most meg csak ámultam a Nagy Duettben, ahogy sortban roptad - sehol egy felesleges deka, ragyogó az alakod. Fegyelmezetten gyötröd magad?

Szerintem nagyon fontos, hogy se a sportot, se a gyereknevelést ne csináljuk görcsösen. Nincs olyan, hogy "ha törik, ha szakad". Ha nem tudok egy hétig elmenni sportolni, akkor kimarad, de én világéletemben csináltam valamit. Amatőr zsoké voltam, galoppon lovagoltam, kosárlabdáztam, futottam, úsztam, judóztam. Négy-öt éve edzőterembe járok heti háromszor egy órát, de nem gyúrok mindennap. Időnként elmegyek futni, vagy amikor a gyerekek úsznak, akkor én is rovom mellettük a hosszokat egy másik sávban. Semmit sem szabad görcsösen csinálni, a Nagy Duettet sem. Tominak is mondtam, amikor nagyon ideges volt: "Ne izgulj, itt vagyunk! Gondoltad volna valaha, hogy ez megtörténik? Eddig csak akkor jöttél ki a színpadra, ha éppen megigazítottad az aktuális fellépő frizuráját. Fújtad a lakkot a hajára. Most meg te vagy az, aki fogja a mikrofont a kezében és énekel, hát élvezd! Menjünk ki és legyünk lazák!"

Mit vállalsz el? Hogy döntesz? Racionálisan vagy gyomorból?

Mind a kettő fontos. A racionalitás is, és az is, hogy az ösztöneim mit diktálnak. Mindent megbeszélünk Csabival. Én nem hozok nélküle döntést, és ő se nélkülem. Ez mindenre vonatkozik - a családi életünkre éppúgy, mint egy szerződésre.

Ismét a párosotok került szóba. Ebben az összetartozásban benne van a hit is, ami jelen van az életetekben, a misék szertartása, hogy a gyerekek egyházi iskolába járnak?

Nagyon fontos, hogy mi nem bigottan vagyunk vallásosak. Egy vagány család vagyunk. Nem úgy kell elképzelni minket, hogy reggeltől estig otthon imádkozunk, de én hiszek abban, hogy ott van fönt a Jóisten, aki mindent lát. A gondolatainkat, és azt is, amit teszünk. Ha valaki kicsit odafigyel az életére, akkor észreveheti a jeleket. Időnként odakoppint egyet, hogy nana, ezt nem kellett volna! Tehát bármi történik az életben, negatív vagy pozitív - előbb-utóbb mindig rájövök, hogy az, amit akkor olyan rosszul viseltem, miért is történt. Azért, hogy most az legyen, ami van. Mindennek oka van, és hiszek abban, hogy a Jóisten büntet, de jutalmaz is. Találkoztam egy sráccal, aki pránanadizik. Bár én csak egy dologban hiszek, az isteni gondviselésben, és bizonyos távolságtartással kezelem az efféle dolgokat, de azért nyitott vagyok. Ez a fiú azt mondta, hogy bármi történjék is az életemben, erre mindig emlékezzek: "Kíváncsi vagy a jövődre? Nézd meg a jelenedet. Kíváncsi vagy, hogy a jelened miért olyan, amilyen? Nézd meg a múltadat." Szerintem ez egy hatalmas igazság.

Neked a jelenedből milyen jövőre következtethetünk?

Nem tudom. Csak azt érzem, hogy erős vagyok, sok mindenre képes, és annyi mindent tudok adni, ami pozitív és jó! Nagyon fontos, hogy bármi történik, azt hálával fogadom. Azért pörögtem annyira az adás előtt a sminkben, mert arra gondoltam, úgy örülök, hogy itt vagyok! Úristen! Mikrofont fogok a kezemben és egy műsorban énekelhetek Tomival - szuper! Megbecsülöm mindazt, ami történik. Nem én csinálom a sminkemet? Jé! Megcsinálják a hajam? Hurrá! De régen volt már ilyen! Mint ahogy mondtam már: versenyben tart, hogy jobban meg kell dolgoznom a sikeremért, mint annak, aki folyamatosan ott van az előtérben. Megszoktam, hogy majdnem mindig mindent magamnak kell megcsinálni. Épp ezért is tudom megbecsülni és boldogan fogadni mindazt, ami velem és körülöttem történik. Nem görcsölök, de igyekszem legjobb tudásom szerint csinálni! Tudod, mi a jelszónk Tomival? Éneklés egyenlő boldogság!