Sikertörténet: Ági: "Egy tetoválás segített, hogy 57 kilós egyetemista lány legyek"

"Gyerekként nem voltam hízékony. Édesanyám örült, ha belém tudott diktálni egy túró rudit vagy egy krémtúrót. Persze már akkor is szerettem az édességeket. Később szedni kezdtem a Béres cseppet és kikerekedtem, de még ez sem mutatkozott végzetesnek. Tizenhat-tizenhét éves koromban ötvennyolc-hatvan kiló voltam, ami számomra a tökéletes súlyt jelentette, hiszen alapjában véve nehéz csontozatú vagyok. Aztán divat lett az iskolában, hogy mindenki fogyókúrázzon. Az akkori legjobb barátnőm szintén ezt a divatot követte, így én is kezdtem 'deformáltnak' látni a testem. Ezért fogyókúrázni kezdtem, tíz kilókat lefogytam, tizenkettőt visszaszedtem. Még ez sem volt probléma, de aztán jött az egyetemre való jelentkezés és az életem megváltozott.

Nem vettek fel oda, ahová be szerettem volna jutni, így a bánatomat evésbe fojtottam. Édességhalmok, chipsek tömkelege segített túlélni, miközben még este tíz órakor, éjfélkor betoltam egy-egy extra sonkás melegszendvicset. Édesanyám persze figyelmeztetett, hogy nem kellene ennyit enni, de én nem hallgattam rá. Közben lett egy kapcsolatom és ez is hozzájárult, hogy szép lassan 85 kilóra híztam. A párom is kapható volt két zacskó chips elfogyasztására egy-egy film alatt, csakhogy ő szerencsésebb géneket örökölt. Nekem mindkét szülőm hízékony alkat, és a korral el is híztak. Majd rájöttem, hogy változtatnom kell.

Mindez két éve, tavasszal történt. Tetoválást akartam csináltatni a derekamra és beláttam, hogy az sokkal jobban állna, ha vékonyabb lennék, így fogyókúrázni kezdtem. Nem volt egyszerű. Teljesen megvontam magamtól a szénhidrátot, salátán és csirkemellen éltem, és az édességadagomat is jócskán csökkentettem. Édesség nélkül kevéssé tudok meglenni, így azt nem tudtam 100 százalékban megvonni magamtól, de radikális fogyókúrába kezdtem. Nem ajánlom senkinek, amit én csináltam. Volt, amikor csak reggeliztem (abonettet felvágottal) és ebédeltem - salátát csirkehússal. De akadt olyan időszak, amikor csak és kizárólag egy adag saláta volt az ebédem. Egyszer ettem egy nap, és nem túlzottan tápláló ételeket. Fogyni kezdtem, sokszor örültem, amikor ráálltam a mérlegre, máskor bosszankodtam, hogy stagnált a súlyom. Meg kellett tanulnom nemet mondani minden jóra, amik a boltok polcaink kínálták magukat. Nem mondom, hogy nem futott össze a nyál a számban, amikor elhaladtam egy pékség vagy egy étterem előtt, de erős voltam, és visszautasítottam minden csábítást.

Idén, 2012 tavaszán, pont vizsgaidőszak előtt (mivel felvettek egyetemre, méghozzá pontosan oda, ahová szerettem volna) elértem az 57 kg-os súlyt. Azért ez volt a kitűzött cél, mivel így még három kilót felszedhetek 60-ig. Most tartom a 60 kg-os súlyomat, de nem eszem halálra magam. A sütemény még mindig szerepel az étkezésemben, de csak reggelizek és ebédelek (12 után nem eszem), és csak kivételes alkalmakkor fogyasztok szénhidrátot. Ezek mellett elkezdtem sportolni, kangoo-ra járok, illetve otthon csinálok felüléseket, súlyzózok, és különféle gyakorlatokat eszelek ki.

Hogy miért fogytam le? Nem azért, mert a párom nem szeretett volna kövéren is, hisz látott már 85 és 57 kg-osan is. Hanem mert nem éreztem magam jól a bőrömben. Tudom, hogy én alapjában véve nem vagyok duci alkat. Mindamellett vannak, akik ducik, és mégis elfogadják az alkatukat, és jól érzik magukat a bőrükben - én nem tudtam ezt megtenni.

Hogy mit tanácsolnék minden fogyókúrázónak? Ne higgyenek a csodakapszulákban, vannak hatásosak, de amellett rendszeresen kell sportolni és meg kell válogatni, hogy miből mennyit eszünk. A másik fontos tényező, hogy tudni kell nemet mondani. Ha sokszor elcsábulunk, akkor a fogyókúra nem ért semmit. Ahogy akkor sem, ha nem lehet egy jót enni karácsonykor, húsvétkor és egyéb ünnepekkor. De nem menthetjük ki magunkat azzal, hogy minden hétköznapból alkalmat és ünnepnapot csinálunk. Ahogyan a kívánt súly elérése után sem tanácsos azonnal zabálásba kezdeni, mert a kilók hamar visszajönnek. Kitartónak kell lenni, mivel nincs olyan, hogy egy hét alatt lefogy az ember 20 kg-ot (nem is lenne tartós és egészséges), sokszor reménykedünk a gyors sikerben, de ha az nem jön el, feladjuk. Nem szabad evésbe fojtani a bánatunkat! Azt is az eszünkbe kell vésni, hogy senki nem tökéletes Barbie baba alkat. Nekem a hasam erősebb, másnak a feneke, a combja vagy a melle. Ezt pedig semmilyen fogyókúrával nem lehet megváltoztatni, hiszen ilyen változtatásra csak a sebész képes (vagy némiképp az edzés, izmosabb lett a hasam, de nem tűnt el). Mikor beláttam, hogy a genetika túllépi a határaimat, onnantól már nem küzdöttem ellene.

És hogy mit nem tanácsolnék? Ne úgy fogyjanak, mint én. Megtapasztaltam az árnyoldalát a fogyókúrának, megszokja az ember, hogy minden este korgó gyomorral fekszik le. Nekem már szinte fel sem tűnik, ahogy nem is hiányzik a szénhidrát az életemből. Másrészről elkezdett hullani a hajam (ezért is vágattam le), fáradékony és gyenge lettem. Ha fogyókúrázni akarnak, akkor járjanak rendszeresen sportolni és találják meg az oly' sokszor eltéveszthető arany középutat. Egyenek annyit, ami elegendő és nem annyit, amennyit elénk raktak.

Nekem ez a történetem. Azóta jobban érzem magam és a tetoválást is megcsináltattam. Mindenkinek sikeres fogyókúrát kívánok!"

Tóth Ágnes

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!