165 kilóról fogyott le, hogy édesanya lehessen: sikerült neki

„Életem nagy részében azt az ígéretet tettem magamnak esténként, hogy holnap új, egészséges életet kezdek. De mindennap elcsábultam a gyorséttermek vagy éppen a fánkozók láttán, és újra csak az üres fogadkozások és a halogatások maradtak.

Mindig is érzelmi evő voltam: ettem, ha unatkoztam, ettem, ha egyedül voltam, ettem, ha depressziós voltam. A reggeleket mindig egy kávézóban kezdtem, ahol valamilyen süteménnyel indítottam a napot, aztán a többi étkezésemet egy gyorsétteremben oldottam meg. Visszanézve ezekre az időkre, őszintén szólva csodálom, hogy még életben vagyok.

22 éves koromban aztán jött az ébresztő. Ekkor 165 kiló voltam, és kiderült, hogy PCOS-em, azaz policisztás petefészek-szindrómám van, ami befolyásolhatja a termékenységet. Én viszont mindig is édesanya szerettem volna lenni, így sokkolt a hír. Tudtam, hogy az egészségem érdekében lépnem kell. Elhatároztam, hogy változtatok az életemen, hogy a hormonrendszerem is gyógyulhasson és javítsam az anyasággal kapcsolatos esélyeimet.

Első lépésként elkezdtem sokkal tudatosabban figyelni arra, hogy mit eszem. Mivel féltem, hogy hamar ráunok az ételekre, ha túlságosan kevés fajtát engedek meg magamnak, elsősorban az adagok méretére koncentráltam. Ettől függetlenül természetesen az egészséges és tápláló ételeket részesítettem előnyben. Nagyjából így nézett ki egy átlagos étrendem:

• Reggeli: 3 dl víz a kávé előtt, majd 4 tojás és szalonna
• Tízórai: egy banán
• Ebéd: egy nagy tál leves
• Uzsonna: alma sajttal
• Vacsora: kétösszetevős pizza (görög joghurt és valamilyen lassú felszívódású liszt) egy könnyű mártással, light sajttal, pulykahús

A méreteim miatt edzőterembe ekkor még nem mentem. Izgultam, és féltem, hogy mindenki engem fog bámulni. Már tudom, hogy ez alaptalan volt, hiszen itt mindenki a saját edzésével foglalkozik. Mindenesetre úgy éreztem, hogy egy kicsit le kell még adnom ahhoz, hogy edzőterembe menjek, így több kilométeres sétákat tettem, illetve különböző videók segítségével tornáztam otthon. Nem sokkal később viszont lemerészkedtem az edzőterembe, és meg kell mondanom, hogy nagyon élveztem ott edzeni. Heti öt alkalommal jártam, és habár nem volt mindig könnyű, bőven voltak hullámvölgyek, élveztem ezt a fajta rendszert az életemben, nem beszélve az egyre több pozitív hatásról.

Nagyjából 65 kilós fogyásnál tartottam, amikor úgy éreztem, hogy a fogyásból visszamaradt laza bőr sok mindenben korlátoz. Nem tudtam tőle jól futni, fájt, ahogy mindig kidörzsölődött a bőröm. Szerencsére sikerült elvégezni egy bőreltávolító műtétet, ezzel elértem a 97 kilós álomsúlyt. Egy kis kényszerpihenő után újra sportolni kezdtem, a futás igazi terápiává vált számomra: még a félmaratont is teljesítettem.

A legjobb az egész életmódváltásban az, hogy sikerült teherbeesnem, és idén nyáron meg is született a kislányunk. Ezzel természetesen megváltozott az edzésprogramom is. Az edzőtermi mozgás most egy kicsit szünetel, de mindennap fél órát mozgásra használok fel az ebédidőmből, és a futópadot sem hanyagolom, miközben a jógát is megszerettem.

Soha nem voltam ennyire boldog, és meg kell mondanom, leginkább az tesz boldoggá, hogy egészségben felnevelhetem a lányunkat, ráadásul míg nekem senki nem tanította meg, én meg fogom tanítani neki, hogyan kell egészségesen élni. Ez nagy kincs.”