Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Dobó Ági

Peller Mariann: Mennyire áll közel hozzád a spiritualitás, a hit vagy a sors témaköre?

Dobó Ági: Azt veszem észre, hogy egyre közelebb áll hozzám. Talán meg kell érni erre a dologra, és nem feltétlenül korban, hanem lelkileg. Kellenek olyan szituációk az életben, amikor elkezded keresni az okokat, okozatokat, és esetleg olyan kapaszkodókat, amikre korábban nem is volt szükséged. Így kapcsolódik be az ember életébe. Akár ahogy nálunk, a halál kapcsán, mert emiatt kezdtem el gondolkodni azon, hogy mi miért történik, és mégis hogyan tovább.

P.M.: Nagyon rövid időn belül veszítetted el mindkét nagyszülődet, akik egy pár voltak. Kíváncsi vagyok, mit gondolsz, vajon a lélek tovább él?

D.Á.: Maximálisan hiszem, hogy valahol tovább él az ő lelkük, és majd a miénk is tovább fog élni, és valamilyen formában majd újra együtt lehetünk. Amikor engem először kérdezgetett erről a témáról a nagyobbik fiam, Beni, aki ötéves, de nagyon érdekli ez a téma, akkor ki kellett találnunk a megfelelő formát, hogy mégis hogyan beszéljek neki a halálról, hogy befogadható és feldolgozható legyen a számára. Olyan jól sikerült, hogy mára mi is e szerint gondolkodunk, teljesen a magaménak érzem ezt az elméletet: hogy angyallá lesznek azok, akiket szeretünk, és vigyáznak ránk. Nem számít, hogy fizikálisan nincsenek mellettünk, mert a szívünkben, az emlékeinkben mindig velünk lesznek, soha nem kell elszakadnunk tőlük.

P.M.: Volt olyan élményed, amikor úgy érezted, hogy valakivel már régről ismeritek egymást, vagy egy helyzet ismerősnek tűnt, pedig nem volt olyan még azelőtt soha?

D.Á.: Nagyon sokszor, de ami még érdekesebb, hogy a fiam, Beni mondta többször emberekre, hogy ő ismeri valahonnan az illetőt, tudja, hogy milyen. Egyszer egy ismerős társaságban találkoztunk egy fiúval, aki beszélgetett Benivel, majd azt mondta nekem, hogy tudom-e, hogy a kisfiam milyen öreg lélek? Azt mondta, minden szavából, az intellektusából, a kifejezésmódjából, mindenéből sugárzik. Azóta nézek rá ilyen szemmel.

P.M.: Olyan, mintha még nyitva volna a fiad harmadik szeme, mintha belelátna a nagy Egészbe, és kapná az információkat.

D.Á.: Igen. Én akkor kezdtem jobban foglalkozni a lélek témájával, amikor várandós lettem a második fiammal, és az idősebbik fiam, Beni, érezte az öccse jelenlétét. Akkor beszélgettünk vele kicsit a születésről is, és kiderült, hogy ő kristálytisztán emlékezett arra, hogy mi volt a pocakomban, mi mindent érzett. Például az ízleléssel kapcsolatban. Volt, hogy kérlelt, hadd egyen ő is a csípős ebédemből, amit én egyébként nagyon szeretek. Végül megengedtem neki, hogy megkóstolja, mire igazi, mélyről jövő jó érzéssel azt mondta, ő imádja a csípőset! Mondtam neki, hogy soha életében nem evett még csípőset, mire azt felelte: dehogynem, a te pocakodban, mindig! És én várandósan mindig csípőset kívántam, tényleg rengeteget ettem. Vagy a születésére is tisztán emlékszik, elmesélte, hogy ott milyen jó meleg volt. Egyszer egy fürdőben voltuk, boldogan pancsolt, és azt mondta: a pocakodban is ilyen jó volt úszni. Mesélt arról is, hogy amikor megszületett, és jött ki, nagyon világos volt, hogy fájt a szemének a fény. De ott volt a doktor bácsi, a doktor néni, apa meg mama. Honnan tudhatta volna? Tényleg ott volt a doktor, a szülésznő, Csaba és édesanyám.

P.M.: Ez nagyon megható!

D.Á.: Igen, és én általa kezdtem egy kicsit nyitottabb lenni e felé a világ felé.

P.M.: Mindehhez hogyan áll Csabi, ő mégiscsak egy racionálisan gondolkodó ember.

D.Á.: Őt is maximálisan nyitja Beni viselkedése.

P.M.: A ti találkozásotok sorsszerű volt, mit gondolsz?

D.Á.: Én nagyon sokat szenvedtem a kapcsolatunk elején, mert Csaba talán nem hitt úgy a közös jövőnkben vagy a kapcsolatunkban, ahogyan én hittem. Emiatt sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, de éveken át éreztem és tudtam, hogy ő az, akire én mindig is vágytam. Ez a felismerés pedig mindig minden mélyponton átsegített.

P.M.: Annál konkrétabb bizonyíték arra, hogy ti összetartoztok, vagy hogy nagyon fontos dolgotok van egymással ebben az életben, nem kell, mint hogy itt van ez a két gyönyörű gyerek!

D.Á.: Így van, mert Beni is csodaként jött a világra, hiszen nekem papírom volt arról, hogy meddő vagyok. Nem volt menstruációs ciklusom, elmondták az orvosok, hogy látható, olyan vékony a méhnyálkahártyám, hogy abba egy megtermékenyített petesejt nem tud beágyazódni. És egyszer csak mégis jött, teljesen váratlanul, és gyakorlatilag ugyanígy az öccse is. Úgyhogy ők jönni akartak.

Novák László: Szép kékek a lapok, ami arra utal, hogy feljebb jutottál már fejlettségben, és olyan ember vagy, aki szereti használni az elméjét, amit aztán majd lehet tudatra váltani. A lapok arra is utalnak, hogy nagyon jó szellemi képességekkel születtél, de szeretsz kicsit elbújni a világ elől. Talán úgy gondolod, hogy nem tartozik minden a külvilágra. Azt láttatod, amennyit szeretnél, és nagyon jól érzed a határt. Ugyanakkor érzelmileg is jól tudsz hatni az emberekre, mindezt pedig a kommunikációval éred el. Arról is beszélnek nekem a kártyák, hogy a legmélyebb érzéseidről nem beszélsz, azt inkább visszatartod, de ez nem tudatos. Ugyanakkor veleszületett képességed, hogy tudod, meddig szabad elmenned, ez egy belső bölcsesség.

D.Á.: Azon gondolkodom, hogy mi az, amit tudatosan igyekszem elrejteni, és nem kommunikálni róla, és az az igazság, hogy a saját félelmeim azok, amikről semmilyen szinten nem szoktam és nem is szeretnék beszélni. Inkább mindig pozitívan igyekszem gondolkodni és kommunikálni, mert nem szeretném, hogy valami negatív dolgot esetleg megteremtsek a félelmeimen való elmélkedéssel.