Peller Mariann: Tudom, hogy sokat foglalkozol a lelkeddel, az Istenhez fűződő viszonyoddal és a spiritualitással. Hogyan kezdődött ez nálad?
Nagy Sándor: Fényeslitkén nőttem fel. Az Istenhitet onnan hozom, nagymamám tanított imádkozni. De valójában én gyerekkorom óta tudom, hogy valaki vagy valami van, és már akkor azon gondolkodtam, hogy ki vagyok én, honnan jövök, miért vagyok éppen itt? Hat éves lehettem, amikor nagymamámmal elmormoltuk a Miatyánkot, és az az érzésem támadt - pedig hat évesen még nem feltétlenül foglalkozik ilyesmivel az ember -, hogy a szó nemes értelmében más vagyok, mint a többi gyerek.
Tudtam, hogy más lesz az utam, mint azoknak, akikkel együtt nőttem fel.
PM: És más is lett az utad. De fizikailag és lelkileg is más lett. Eljöttél Budapestre és híres, elismert színész lettél. Azt gondolom, hogy azoknak, akik színpadon állnak, küldetésük van. Valamit közvetíteni, valamit átadni az embereknek. Te is ezt érzed?
NS: Nagyon is. Kicsit olyan, mint amikor a prána nadiban az embernek kinyitják a koronacsakráját, és nem a saját energiádat használod más gyógyítására, hanem az univerzális energiát, csak az éppen rajtad keresztül áramlik. Ezt érzem a színházzal kapcsolatban is: hogy az ember, mint eszköz közvetít valamilyen energiát vagy gondolatokat, adott esetben egy élethelyzetet, egy karaktert. Ezzel pedig megérintheted a nézőket. Régebben minden előadás előtt imádkoztam, most már inkább hálát adok.
PM: Miért váltottál?
NS: Mert sokat olvastam arról, hogy a hálának nagyobb teremtő ereje van, mint a könyörgésnek. Nem azt mondom, hogy reggel 8-tól éjfélig egyfolytában hálás vagyok mindenért, vagy nem látom néha sötéten a dolgokat, de nagyon igyekszem a tudatosság irányába mozdulni. Mostanában odafigyelek arra is, hogy mi az alapállapotom. Amikor felhívtál, hogy egyeztessük az időpontot, akkor füllenthettem volna azt is, hogy más dolgom is van a felvétel előtt, ehelyett elmondtam, hogy hosszú, kemény napom lesz, kezdhetünk-e egy kicsit később?
Igyekszem most már elhagyni ezeket az apró füllentéseket.
Mert szeretnék hű maradni önmagamhoz: a megérzéseimhez vagy az adott véleményemhez.
PM: Ha már említed a megérzéseket, azok hogyan működnek nálad?
NS: Sajnos nagyon!
PM: Miért sajnos?
NS: Azért, mert könnyen meg tudom győzni magam arról, hogy inkább az eszemre kell hallgatnom... Pedig, ha az ember a szívére hallgat, az mindig jó döntés, csak sajnos sokszor bekavar az a fránya logikus gondolkodás. Az ész azonban csak struktúrában tud gondolkodni, keretek között, kockában. Az ego pedig ehhez kapcsolódik. Azt vettem észre magamon, hogy sok esetben nem az volt a kérdés, hogy jól vagy rosszul döntöttem-e eddigi életem során, hanem inkább az volt a baj, hogy nem döntöttem.
PM: Mert nem merted vállalni a felelősséget...?
NS: Igen, ezt nevezik gyávaságnak. De Osho azt mondta,
szükség van a gyáva emberekre, mert belőlük lesznek a hősök.
Ezért mostanra megfogalmaztam magamnak, hogy minden dologba, amitől tartok vagy félek, abba bele fogok állni. Ha például esik az eső, és nem merek kimenni, nehogy megfázzak, akkor azzal szembenézek, és csak azért is egy órát fogok állni az esőben. Hogy ne féljek ettől.
PM: Említetted a prána nadit, foglalkoztál ezzel?
NS: Igen, az 1-es tanfolyamot megcsináltam.
PM: Miért csak az 1-est?
NS: Azért, mert már gyerekként is tudtam valamennyire az energiát strukturálni, ezt egy bioenergiával gyógyító embertől tanultam akkoriban. És a tanfolyamon, amikor azt mondták, hogy van 1-es, 2-es, meg 8-as fokozat is, ahol már pusztán a gondolattal operálhatsz, az nekem már nem szimpatikus. Jobb lenne, ha azt mondanák, hogy képes vagy rá, és mindenki az – elvégzett tanfolyami szint nélkül is. Koncentrálj, fókuszálj, meditálj és gondolkodj rajta! Ennyi.
Jézus sem csinált meg egy 10 állomásos prána nadi tanfolyamot... Nem ellenük beszélek, csak azt mesélem, hogy nekem ez a bajom ezzel a rendszerrel.
Sanyi még nem járt asztrológusnál, ezért örült a Gyurkó Katalinnal való találkozásnak. Kati ezúttal is a védikus asztrológia rejtelmeibe engedett némi betekintést Sanyi képletén keresztül.
GYK: Neked Skorpió aszcendensed van, ami azt jelenti, hogy addig nem leled nyugalmadat, amíg nem kezdesz el valamilyen módon befelé haladni. Önismerettel, spiritualitással, vagy pszichológiával kezdtél foglalkozni a szellemi fejlődésed érdekében. A te horoszkópod arról beszél még nekem, hogy hozol egy nagyon erős tehetséget azzal kapcsolatban, hogy az előző életeidben megtanultál dolgozni, egzisztenciát teremteni, megélni, megvalósítani az ambícióidat. Azonban amit ebben az életben meg kell tanulnod, az az érzelmek megélése és kimutatása, hogy hogyan tudsz szeretni, hogyan tudod kifejezni az érzelmeidet a magánéletedben.
Jellemző rád ugyanis, hogy racionalizálod akár az érzelmeket is.
NS: Igen, megmagyarázom magamnak, hogy az miért lesz nekem jó. Most már talán annyira nem jellemző ez rám, és igyekszem tényleg a szívemre hallgatni.
GYK: A horoszkópodban ugyanakkor benne van a küzdés és a teljesítmény iránti vágy. Soha nem könnyíted meg a saját dolgodat. Hajlamos vagy a nehezebb megoldásokat, semmint a könnyebb vagy hajlékonyabb utat választani. Gyakorlatilag berántod magad elé az akadályokat, hogy azokat is leküzdd.
NS: Ez tudatos?
GYK: Olyan életekből jössz, amikor túl sokat dolgoztál, ehhez vagy szokva.
NS: Ez megmaradt! (nevet)
GYK: Nagyon jó munkaerő vagy, de nem igazán tudsz leállni, nem tudsz befékezni, egyszerűen megszoktad, hogy mindig küzdesz.
NS: Az igásló-effektus. Pedig dolgozom azon, hogy elérjem egyszer az ideális állapotot. Az ideális pedig az lenne, hogy fele ennyit, dupla ennyiért!
GYK: Egyetértek! (nevet)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.