Egy új tanulmány szerint a depresszió legsúlyosabb formája filmnézés közben is kiszúrható

A melankóliával járó depresszió kezelése azért nehezebb, mert a megszokott kezelések általában nem működnek, gyakran a szokásostól eltérő megközelítést kell alkalmaznia az orvosnak. Egy új tanulmány eredményei reményt adnak a korábbi diagnózisra és arra, hogy a betegek gyorsan megkapják a megfelelő kezelést. Ezzel elkerülhetővé válhatnak az invazívabb beavatkozások is, amelyekre akkor van szükség, ha későn diagnosztizálják a beteget.

Az új tanulmány szerint filmnézés közben kiderül, ha valaki súlyosabb depresszióval küzd

A vizsgálat részeként a betegek érzelmeket felidéző filmeket néztek, és kiderült, hogy a melankóliás depresszióban szenvedők reakciói jelentősen különböznek a depresszió enyhébb formájával küzdő betegekétől. 

Philip Mosley neuropszichiáter, az ausztráliai QIMR Berghofer Orvosi Kutatóintézet munkatársa a ScienceAlertnek elmondta: „Alapvetően amióta a depressziót betegségként ismerik, már az ókori görögök idejében is megfigyelték, hogy vannak olyan depressziós emberek, akiknél a depresszió inkább fizikai tünetekben jelenik meg. Nem esznek, nem alszanak, lelassultnak tűnnek, mintha betonon járnának. A gondolkodásuk sebessége jelentősen csökken, és gyakran nagyon betegek”.

Mosley úgy jellemezte a kutatást, mint egy olyan eszköztár létrehozására tett erőfeszítést, amely lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy a depresszió típusait olyan pontossággal diagnosztizálják, amelynek köszönhetően lehetővé válik a gyors, személyre szabott megközelítés.

Hogyan zajlott a vizsgálat

A vizsgálatban 70 depressziós beteg vett részt, 30 melankolikus depressziós és 40 nem melankolikus depressziós. Két videót mutattak nekik, egy vicces videót egy komikus műsoráról, amelyet gondosan összevágtak, hogy eltávolítsák belőle a sértő anyagokat, és egy rövidfilmet egy vándorcirkuszról, amely Mosley szerint „nagyon megható”, és nagy fokú agyi aktivitást vált ki.

Miközben a páciensek a videókat nézték, rögzítették az arc- és agyi aktivitásukat.

„A melankolikus depresszióban szenvedő embereknél az agynak azok az érzelmi régiói, amelyek részt vesznek az érzelmi hangvételű ingerek érzékelésében és az azokra való reagálásban, csak a saját feladatukat végezték, nem kapcsolódtak, nem integrálódtak az agy többi részével, nem vettek részt az agy más, az ilyen feladatokban releváns régióival a feldolgozásban” — mondta el a szakember a vizsgálatról.