Fagyott világ: ilyen volt a tél nagyanyáink idején
![1942. tél](https://cdn.life.hu/2024/12/d0ofDIT9OFSidF52wi3QESu5Jon72Bu8vN5JOXtzX1Q/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzEzN2Q1MDY5MDcxMjQxYTE5ZDEzOTA1OGFhMDQ4NDRh.jpg)
Az ezerarcú tél a havazással, a faggyal, a korai sötétséggel, a Hold derengő fényével és az ünnep sejtelmességével mindannyiunkban nosztalgiát ébreszt. Évek óta nem láttunk akkora havazást, mint amilyenekben dédszüleinknek része volt, a legendás telekről szóló meséket csak tőlük hallottuk. És tudjuk, hogy ezek a telek nem voltak könnyűek senkinek, de mint tudjuk, az idő mindent megszépít.
Kemény tél volt 1903-ban, a Duna jege összetöredezve, mint hatalmas kőrakások, úgy sodródott. Az Erzsébet híd építésének folytatása is váratott magára, a kemény fagy megviselte a város szegényebb lakóit, akik számára még a fűtés és az élelem előteremtése is kemény kihívás volt.
Egyetlen éjszaka alatt lepte el a várost a hó: a nagyobb utakat is csak nehezen tudták letisztítani, a Fővám téren a járdákon napokig csak evickélve lehetett közlekedni. Az emberek csak nyakig beöltözve léptek az utcára, a csontig hatoló hidegben a nők hosszú szoknyájának aljára kellemetlen jégcsík rakódott.
A Pesti Korcsolyázó Egyletet 1869. december 2-án alapította meg Kresz Géza és 15 társa. A városi tanács akkor díjtalanul engedélyezte az egyletnek, hogy a Városligeti-tó egy részét korcsolyapályává alakíthassák. Saját költségükön egy kis, fából készült melegedőt építtettek, így a korcsolyázók 1870. január 29-én Rudolf koronaherceg részvételével ünnepélyesen megnyitották a városligeti pályát, a mai Városligeti Műjégpálya elődjét. A tó partján felállított kis melegedő 1874-ben leégett, így azt pótolni kellett. Az első kőépület tervezésére kiírt pályázatot Lechner Ödön nyerte meg.
Tudod mi az a ródli? Nagyapáink idején ez volt a neve a szánkónak. Ha megnézed a képet, az urak nem cicóztak, elegánsba vágták magukat, merthogy a ródlizásnak meg kellett adni a módját pont úgy, mint az összes téli sportnak.
A svájci St. Moritz már a századelőn is Európa egyik legelegánsabb síparadicsomának számított. A híres síterepen a korcsolyázók is örömüket lelték, hiszen már az 1900-as évek elején hatalmas műjégpálya gazdagította a sportolók élményeit, ami persze csak a gazdagok számára volt megfizethető.
Mennyi vidámság van ezen a képen! Egy baráti társaság vasárnapi kirándulása bolondos szánkóversenybe torkollott. Vajon a jobb felső szélen álló -egyforma, elegáns ruhában pózoló csapat- hányadik lett? Nem tudni, de a mosolyok felejthetetlenné tették az élményt.
Valahol az Alpok hegyei közt egy pár éppen napozik. Igen, síléccel a lábukon kirándulnak egy szál fürdőruhában. A képen a kor divatja, és a tél szépsége egyaránt ott van.
A Budapesti Sütőporgyár autója talán csak öt percre állt meg a soproni kiküldetés közben, hogy a sofőrasszony élvezhesse egy kicsit a téli napsütést.
Elakadt szolgálati autót próbálnak kiásni a hóból, a mindössze néhány utcából álló borsodi falu, Bükkaranyos határában. A Warszava, a korszak jellegzetes autója rosszul viselte a szélsőséges időjárást.
Ehhez a képhez talán szavak sem kellenek. Akkoriban mindenki azon imádkozott, hogy legyen rendesen felhúzva az ablak, és ne a szomszéd autóját ássa ki reggel hatkor a vastag hótakaró alól.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.