Férjes asszonyba szeretett bele Széchenyi István: elepedett ezért a grófnőért

Gróf Széchenyi István 33 esztendősen szeretett bele egy gyönyörű nőbe – aki történetesen férjes asszony volt. 

Hosszú utat kellett végigjárnia Széchenyinek, mire végre oltár elé vezethette szíve hölgyét

Kezdjük a legelején!

A gróf 1824. augusztus 24-én említi meg naplójában Seilern Crescence-t, Zichy Károly híresen gyönyörű és igen visszafogott feleségét: 

Széchenyi és a nő már néhány esztendővel azelőtt megismerkedtek egymással, de a férfi csak 1824-ben kezdett gyengéd érzelmeket táplálni a szép fiatalasszony iránt. Crescence a nála két évtizeddel idősebb Zichy gróf felesége volt, a férfi korábbi házasságából származó hét gyermekének mostohaanyja és az ekkor még csak három közös csemetéjük édesanyja. 

Angyali tisztasággal

Széchenyi vonzalma a grófné iránt hamar nyilvánvalóvá vált Bécsben, erről a lángolóan szerelmes férfi naplójában is említést tett. Habár később megkérte hűséges titkárát, hogy a Cre­scence-szel kapcsolatos legbensőségesebb részeket tüntesse el az irományból, még így is rengeteg olyan bejegyzés maradt, ami egyértelműen árulkodik szenvedélyes vonzalmáról. A naplóban fennmaradt részek szerint a következő esztendők mindkettejük számára érzelmi vívódással teltek. Egyszer fent, egyszer lent… 

Habár volt, amikor ebben a férfi kételkedett... 

– írta 1825. október 20-án. Az viszont biztos, hogy folyton vívódó, hiperérzékeny grófunkat az asszony iránt érzett szerelme nemes cselekedetekre bírta rá, többek közt arra, hogy 1825-ben felajánlja birtokai egyéves jövedelmét egy magyar tudós társaság – a későbbi Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia – megalapítására. „Szeretek egy tisztességes asszonyt angyali tisztasággal, – azon fáradozom, hogy a lelkemet arra irányítsam, ami szép, nemes, erényes.” (1826.)

Végre boldogan

És hogy mennyire angyali tisztasággal imádta a nőt? A naplót olvasva egyértelmű, hogy Szé­chenyiben egy igazi romantikus hős veszett el. Pontosabban nem veszett el:

A szenvedélyes, néhol reménytelen, néhol reményteljes érzések még hosszú ideig meghatározták a két szerelmes lelkiállapotát. De a gróf mindvégig kitartott! 
1834-ben aztán elhunyt Zichy Károly, és Széchenyi előtt végre megnyílhatott volna az út. Ám a nő még várandós volt elhunyt férje gyermekével, és bizonytalannak tűnt, bár őszintén megmondta a grófnak, hogy teljes szívével őt szereti. 

„Boldog, nagyon boldog vagyok. Boldogabb, mint lehetségesnek hittem!” – írta másnap a naplójába a férj. Egy év múlva megszületett első gyermekük, Béla, 1939-ben pedig második fiuk, Ödön.