Gróf Széchenyi István 33 esztendősen szeretett bele egy gyönyörű nőbe – aki történetesen férjes asszony volt.
A gróf 1824. augusztus 24-én említi meg naplójában Seilern Crescence-t, Zichy Károly híresen gyönyörű és igen visszafogott feleségét:
Crescence viruló, mint egy rózsa.
Széchenyi és a nő már néhány esztendővel azelőtt megismerkedtek egymással, de a férfi csak 1824-ben kezdett gyengéd érzelmeket táplálni a szép fiatalasszony iránt. Crescence a nála két évtizeddel idősebb Zichy gróf felesége volt, a férfi korábbi házasságából származó hét gyermekének mostohaanyja és az ekkor még csak három közös csemetéjük édesanyja.
Széchenyi vonzalma a grófné iránt hamar nyilvánvalóvá vált Bécsben, erről a lángolóan szerelmes férfi naplójában is említést tett. Habár később megkérte hűséges titkárát, hogy a Crescence-szel kapcsolatos legbensőségesebb részeket tüntesse el az irományból, még így is rengeteg olyan bejegyzés maradt, ami egyértelműen árulkodik szenvedélyes vonzalmáról. A naplóban fennmaradt részek szerint a következő esztendők mindkettejük számára érzelmi vívódással teltek. Egyszer fent, egyszer lent…
Crescence mindvégig hűséges maradt Zichy grófhoz, akivel hét közös gyerekük született, de kétségtelenül viszonozta Széchenyi érzéseit.
Habár volt, amikor ebben a férfi kételkedett...
A boldogságot, a lelki nyugalmat, a legtisztább ártatlanság nyugodt lelkiismeretét – nem, ettől az asszonytól nem rabolhatom el, ez valóban szörnyűséges bűn volna: – inkább fulladjak a Niagarába
– írta 1825. október 20-án. Az viszont biztos, hogy folyton vívódó, hiperérzékeny grófunkat az asszony iránt érzett szerelme nemes cselekedetekre bírta rá, többek közt arra, hogy 1825-ben felajánlja birtokai egyéves jövedelmét egy magyar tudós társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – megalapítására. „Szeretek egy tisztességes asszonyt angyali tisztasággal, – azon fáradozom, hogy a lelkemet arra irányítsam, ami szép, nemes, erényes.” (1826.)
És hogy mennyire angyali tisztasággal imádta a nőt? A naplót olvasva egyértelmű, hogy Széchenyiben egy igazi romantikus hős veszett el. Pontosabban nem veszett el:
Lelkemben még a leghevesebb földi láng lobog, a gyönyörűségbe belehalnék, ha őt szívemhez szoríthatnám. Még arra is alig vagyok méltó, hogy a cipője porát csókoljam! – De élhetek majd, ha ez a láng földig ég? Nem– érzem – szerelmem az életem – ha megszűnik, akkor én se vagyok többé.
A szenvedélyes, néhol reménytelen, néhol reményteljes érzések még hosszú ideig meghatározták a két szerelmes lelkiállapotát. De a gróf mindvégig kitartott!
1834-ben aztán elhunyt Zichy Károly, és Széchenyi előtt végre megnyílhatott volna az út. Ám a nő még várandós volt elhunyt férje gyermekével, és bizonytalannak tűnt, bár őszintén megmondta a grófnak, hogy teljes szívével őt szereti.
Végül aztán győzött a szerelem, és a gyászév letelte után hivatalosan is elnyerhette Crescence kezét. 1836. február 4-én házasodtak össze Budán, Krisztinavárosban.
„Boldog, nagyon boldog vagyok. Boldogabb, mint lehetségesnek hittem!” – írta másnap a naplójába a férj. Egy év múlva megszületett első gyermekük, Béla, 1939-ben pedig második fiuk, Ödön.
Soha nem hagyta el
Miután 1848 szeptemberében az idegileg egyre rosszabb állapotba kerülő Széchenyi a döblingi szanatóriumba került, megkérte a feleségét, hogy hagyja el őt. Ám az asszony nem teljesítette ezt, sőt Bécsbe költözött, hogy minél közelebb legyen a férjéhez, és minél gyakrabban meglátogathassa. Széchenyi 1860-ban hunyt el az intézetben, Crescence pedig 15 évvel később Bécsben. Mindkettejüket a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.