Sikertörténet: Péter 100 kilóról olyan vékonyra fogyott, hogy vissza kellett szednie pár kilót

"Korábban kifejezetten sportos alkat voltam, bár dohányoztam. Ahogy a legtöbb bagós, én is szerettem volna leszokni, ez végül egy arcüregműtét kapcsán sikerült 1998 novemberében. Csakhogy megnőtt az étvágyam, és egy év leforgása alatt 25 kilót híztam, amit több mint 13 évig tartottam. Igaz, volt egy-két részben sikeres fogyókúrám, melyek segítségével 15-19 kilót le is adtam, de ezek mindig visszajöttek rövid időn belül, mivel az életmódváltás elmaradt. Senkinek nem ajánlom a fogyózást, aki nem képes életmódot váltani utána, mert a visszahízásnál több jöhet vissza, amivel többet ártunk, mint használunk. Nekem végül egy rosszullétet követő kivizsgálás után választanom kellett: vagy vérnyomáscsökkentővel élek tovább, vagy lefogyok, s az utóbbit választottam."

Péter idén februárban kezdett neki diétájának, s a sikerre nagyon keveset kellett várnia: az első két hónapban máris 25 kilót fogyott: "101 kilóval kezdtem neki a diétának, és május elejére 76 kiló lettem. Utána még további három hónapon keresztül fogytam, de már csak összesen hat kilót, így lettem 70 a végére. Ekkor a környezetem visszajelzéseiből okulva két kilót szándékosan visszahíztam, mert már előnytelen volt a harmincegy kiló mínusz. Ezt a 72 kilót 176 centis magasságomhoz és 43 évem mellett ideálisnak érzem, és meg is akarom tartani.

A fogyókúrám összeállításában az orvos keresztfiam és a interneten olvasott információk segítettek. A táplálkozásnál fontos, hogy a zsír-fehérje kombinációt távol kell tartani a szénhidrátoktól. Ha a gyerekeimnek magyarázok és szemléletes akarok lenni, akkor úgy mondom el, hogy a szervezet egy szimbolikus tölcsér, amin vizet és homokot kell átönteni. Külön-külön mind a kettőt gond nélkül át lehet, de ezek összekeveredve dugulást okoznak.

Így tehát a fogyókúrám két részből állt: az első a szándékos zsírégetés volt, amikor a szénhidrátokat tudatosan kerültem, de a zsírokat is minimalizáltam. Ekkor adtam le huszonöt kilót. Majd látva, hogy célegyenesbe értem, visszavettem a szénhidrátokat gyümölcs formában, a zsírt sem kerültem, de arra ügyeltem, hogy ne egyszerre kelljen emészteni. Ezt tekinthetjük már az életmódváltásnak is, mert folyamatosan így étkezem, nem csak kampányszerűen.
Az első három hét nehéz volt, amíg az új menetrendet meg nem szoktam, a gyomrom össze nem szűkült. Az első három hónapban volt is mihez alkalmazkodni, hiszen folyamatosan így étkeztem: reggel három deci langyos tej után kávé xilitollal - a tej a kávé miatt volt, mert a csersav kikészíti a hasnyálmirigyet. Ezután délig semmit sem ettem, ebédre pedig kizárólag főtt ételt, valami húst főzelékkel, köret nélkül, de olyan is volt, hogy egy fél grillcsirkét ettem paradicsommal és uborkával. Majd délután ötkor ettem egy levest. Ezeken kívül apránként 10-15 szelet felvágottat vagy ugyanennyi sajtot bekapkodtam, szintén kenyér nélkül."

Étkezési szokásainak megváltoztatása mellett Péter sportolni is elkezdett, bár a sokat ajánlott futás nem tett jót a térdeinek: "A diétát futással akartam kiegészíteni az elején, s bár még figyeltem is arra, hogy 85 kiló felett ne kezdjem el az ízületek miatt, két hét után kikészültek a térdeim, úgy hozták rendbe a fizikoterápián. Azóta sem futok, viszont reggel, délben és este 200-200-200 felülést csináltam és csinálok a a mai napig a hasam miatt. A sportról azt derítettem ki, hogy a fogyás 10-15 százalékáért felel, a többi a táplálkozáson múlik. Erőnlét és fittség szempontjából számít persze a mozgás, de a fogyás tekintetében senki ne várjon csupán attól csodát. Ráadásul ha valaki a rossz idő eljövetelével lerakja a bringát és a futócipőt, a keservesen leadott 10-12 kiló helyett 12-14 kilóval kell számolni a következő tavasszal."

Péter nemcsak a mozgásra és a táplálkozásra, de vércukorszintjére és vérnyomására is odafigyelt - utóbbi annyira rendbe jött, hogy nem volt szükség gyógyszeres kezelésre. Azóta is tartja a súlyát, és egészségesebb, fittebb, mint az utóbbi tíz évben bármikor: "Minden fogyókúrázónak fontos, hogy ne veszítsük el a kontrollt a környezettel, mert szükség van az objektív véleményekre. Én is másképp láttam magamat, mint az ismerőseim, és vissza is kellett híznom. Az egészségem érdekében a fogyókúra alatt másfél havonta kiegészített vérképet csináltattam, figyelve a vese, máj markereket. A cukor-, triglicerid-, koleszteriszintjeim mind a referenciaértékek alsó határára kerültek, és ami elindította az egészet: a vérnyomásom a korábbi 160/100-ról lement 115/70-re.

Most, hogy már csak a súlytartásra figyelek, kicsit lazábbra engedtem a gyelpőt, de a gabona alapú szénhidrátot most is kerülöm, csak gyümölcs formájában viszem be, de abból napi minimum 1 kilót megeszem, dinnyeszezonban kettőt is. A gabona szénhidrátot kerülve azért kivételt teszek a rántott húsnál, a levestésztánál, de nyáron például naponta fagyiztam is, Olaszországban pedig minden nap pizzát ettem.

Teljesen más így vékonyabban az élet, a közérzetem. Túlsúlyosnak borzasztó lenni, vékonynak viszont egy teljesen más dimenzió. Kicserélődik az ember, légiesebb lesz, ha mozogni kell, legyen szó kalandparkos kirándulásról vagy ha csak futni kell a busz után, vagy akár lépcsőn közlekedni, stb. Nem fulladozok, ha be kell kötni a cipőm, nagyon sok ilyen élményem van. Aztán ami legalább ilyen fontos, tudom magamról, hogy jobban nézek ki. De legfontosabb az egészség: a normális vérnyomás és egyéb vérképértékek. Sokan bagatellizálják ezek fontosságát, de az érrendszert - igaz, hosszú távon - teljesen ki lehet nyírni: az emberek több mint fele ezekre visszavezethető okok miatt hal meg évtizedekkel korábban, mint amire egyébként esélyesek lennének. Minden fogyókúrázónak csak azt kívánom, hogy sikerüljön elérnie azt a súlyt, amit szeretne."